Fetisa jó érzékkel belenyúlt valamibe. Talán darázsfészekbe, talán az emlékes bőröndbe a padláson. Erről a témáról mindenkinek van véleménye, emléke, egy története. Mégis kicsit mintha elbeszélne mindenki a másik mellett. Azzal együtt, hogy nagyon kulturált összemosolygások, egyetértések, óvatos visszamozdulások, megerősítések, sztrókok (verbális simogatások) alkotják az adok-kapok nyersanyagát. Az egész nagyon emlékeztetett valamire, csak annyira kedves és intelligens módon folyik az eszmecsere, hogy nehezen jöttem rá. Ez az egész kísértetiesen hasonlít a sovinizmus generálta vitákra. Sovinizmust mondtam, a tágabb jelentés miatt, direkt nem akartam a homofóbiát említeni, ami nem kicsit lenne paradox. Pedig. Gondolkodtam a kommenten is, de én nem voltam (nem járok) Ösztróra, az identitásommal is néha hadilábon állok, szóval kimaradtam a történésekből, és nem tudom, melyik oldalra pozicionáljam magam a polémiában. :)
Elöljáróban is a fogalmakat kéne tisztázni. Hetero, leszbi, biszex. Mert ez nem olyan egyszerű. Nem mondhatom, hogy ha egy csaj pasival kefél, heteró, ha nővel, akkor leszbi. Mert akkor az a biszex, aki harmadiknak száll be egy vegyespáros mellé. Meg ha tegnap pasival, ma nővel, akkor egy nap alatt melegszik be valaki? Ez az orientáció hülye duma, meg a preferencia, vagy a szokások. Ez színtiszta identitás. Azaz önmeghatározás. Leszbikus az, aki leszbikusnak gondolja magát. Az mindegy, hogy életében nem volt még nővel, ha ő így határozza meg a saját énképét. Biszexuális sem az lesz, aki volt már pasival is meg csajjal is, hanem aki biszexként gondol magára. És tarthatja magát heterónak az is, aki többet van nőkkel, mint pasikkal. Hogy a környezete másként azonosítja, hogy azt mondják neki, miért lennél már heteró, melegebb vagy mint egy izlandi gejzír, sőt melegebb mint az izlandi miniszterelnöknő, az teljességgel irreleváns.
Ennek persze többnyire elméleti jelentősége van, az önmagunkra akasztott címke gyakorta egyezik a mások által ránk ragasztottal. A nézetkülönbség sarokköve az identitások eltérő tartalmában van. És itt most általánosítani próbálok. Ami ugye óhatatlan leegyszerűsítést hoz magával. Nincs két egyforma sors, nincs két egyforma énkép sem. Az is gond lehet, hogy a felek leírják, a leszbik ilyenek, a biszexek olyanok, közben csak ő ilyen leszbi, a másik meg olyan biszex. No de hadd vázoljam a durva, elnagyolt képet, amire természetesen mindenki háborog majd, hogy pontatlan, téves, de talán a karikatúrához hasonlóan sikerül kiemelnem, ha eltúlozva is, a lényegi jegyeket.
Szóval, leszbikusnak lenni az első helyen a szexről szól. Mert ha nem lefeküdni akarsz a másik lánnyal, akkor nem feltétlen kell leszbikusnak lenned. Lehettek jóban, országos haverinák, testi-lelki kebelbarátnők, lelki társak, fogadott testvérek, karmikus örökséget hordozó páros, szellemi sziámi ikrek, vagy ahogy akarjátok hívni, de ha minden áron szexelni akartok, akkor leszbik lesztek önmagatok szemében. A biszex az összetettebb, mert az elsődleges motiváció sokkal többféle lehet. De most a divatból, mert az buli, mindegy csak jó legyen a szex, gerjed rá a pasim, moziban tetszett, kedvenc költőnőm is csajozott stb. indokokat toljuk félre (ezek látens heteroszexuálisok), és koncentráljunk azokra, akikben valamiféle belső érzelmi igény merül fel.
Egy "rendes" biszexuális talán azért vonzódhat - elsősorban érzelmileg, és csak utána testileg - a nőkhöz, mert valami hiányérzet marad benne egy pasival való kapcsolat mellett/után. Lehet legyinteni, hogy hülyeség, de ahogy vannak leszbik, akik úgy nőnek fel, hogy mindig is tudták, őket a lányok érdeklik, hogy már a pelenkában is leszbikusok voltak, kérdem én, ki látott már olyat, hogy valaki a kora gyerekkorától kezdve biszexnek érezte magát? Az ilyen lányok előbb fiúznak, aztán próbálkoznak lányokkal is. Mennyire gyakori az, hogy valakinek az első szerelme egy másik lány, aztán utána intenzíven elkezd pasizni is? A hetero - biszex - leszbi az járható útnak tűnik, de hallottatok olyanról, hogy egy született leszbiből biszex lesz, utána meg teljesen heteró?
Nagyjából ezek az alapok, és most nézzük az ellentéteket! Leszbinek lenni elkötelezettség. Van benne valami véglegesség. Különösen, ha valaki nyilvánosan is felvállalja. Egy leszbi szemében a biszex identitás azt mondja, hogy "nem vagyok benne biztos, lehet, hogy mégis inkább fütyit akarok a te puncid helyett". Mindenki hallott már történetet hoppon maradt leszbikusról, akit egy biszex csaj "felültetett". Zavarba ejtő, de el kell ismerjük, létezik a "bifóbia". A biszexekkel kapcsolatos előítélet, intolerancia, elutasítás a leszbikusok között. A vélekedés, hogy gyávák, nem merik felégetni a hidat maguk mögött, az első adódó nehézség alkalmával visszabújnak a társadalmilag elfogadott konvenciók közé. Hogy igazából heterók, csak úgy tesznek mintha, kíváncsiságból, kalandvágyból, élvhajhászásból.
Egy biszex pedig, aki többé-kevésbé berendezkedett egy hagyományos séma szerinti életre, ami - elsősorban érzelmileg - nem elégíti ki, vágyik valamire. Valamire, amit nem kap meg a pasiktól. Lányoktól sem nagyon, mert él valamiféle rivalizálás köztük, valamiféle versengés a hímek elismeréséért. Lehetnek remek barátnők, de csak addíg, amíg nem kezdi el a másik túlzottan érdekelni a pasiját, fiú osztálytársát, bátyját, apját stb. Hiányzik valamiféle misztikus közösségi élmény, egyfajta "sisterhood" érzés, hogy nincsen "te" meg "én", hanem "mi" van. Megoldás lehetne egy feminista közösség, de hát hol van ilyen. Ami erre a legjobban hasonlít, az egy csapat bulizó leszbi. Befogadják, körüludvarolják, jól érzi magát, de kicsit kívülálló marad.
Kívülálló, ha nem szexpartnert keres, "csak" befogadást a közösségbe. A lányok egy részének rögtön megszűnik az érdeklődése, amint ez kiderül. A többiek "óvatosan" kezelik, mert félnek közel kerülni hozzá. Nem is igazán értik, mit keres itt, ha nem gyors szexet. Kapcsolatot? Na neee! Annak tudjuk mi a vége. Csak összetörné valakinek a szívét. Szóval szeretjük, de kicsit úgy kezeljük, hogy ő azért "más". Viccelünk vele, talán próbálkozunk is óvatosan, de ez csak a szexet járja körbe, az érzelmekkel csínján bánunk, mert beleszeretni nem akarunk.
Karinthy után szabadon: Leszbi és biszex. Hogy is érthetnék meg egymást, hisz mindkettő mást akar. A leszbi nőt, a biszex barátnőket. Az egyik élete társát keresi, egy élettársat, szexpartnert, szerelmet, aki imádja, összeköltözik vele, elbűvöli, felizgatja, kielégíti, betölti, kiegészíti. A másik testi-lelki jóbarátnőket keres, akik megértik őt, támogatják, szórakoztatják, vigasztalják, megnyugtatják. Persze izgatja a szexuális része is a dolognak, és valószínűleg ki is fogja próbálni valakivel, aki nem lesz elég óvatos. De az igényei elsősorban érzelmi alapúak, és hiába isteni a szex, amint megtapasztalja, hogy egy nővel ugyanazok a problémák előjönnek, mint amiket a pasiknál úgy utált, csalódott lesz. És ha ez nagyjából olyan mint egy pasival, csak azt sokkal könnyebb felvállalni... nos igen, nem is várt mást senki.
Megoldás? Ami Fetisánál elindult. Beszélni kell róla. Párás poharak, korsók mellett, vagy hozzászólásokban, az mindegy. Beszélni kell, őszintén. Megismerni a másikat, és főképp önmagunkat. Megismerni és megkedvelni. Önmagunkat, és egymást. Ki tudja, talán a végén még a "sisterhood" is összejön. Ahová identitástól függetlenül bárkit be lehet fogadni.
14 megjegyzés:
Teljesen egyetértek és köszönöm a posztot.
Csatlakozom Manélához, köszönöm Ancsa! :-)
Elolvastam újra, hogy mit írtam tegnap este leragadó szemekkel, hogy rájöjjek, mit köszöntök. :)
Én csak megpróbáltam rendbe tenni magamnak Fetisa bejegyzésében meg utána a kommentjeitekben lévő dolgokat. Úgy éreztem, mindenkinek igaza van, mégsem akar összeállni az egész. Összeszedtem minden empátiás érzékemet, és próbáltam megrajzolni a képet, hogy lássam miről van szó.
Igen, a lojalitásod példátlan, mint mindig, ha egy sarkalatos kérdést kell helyre tenni. Van még mindig nyitott kérdés, de kezd összeállni. :-)
Persze, hogy nem áll össze.
Mert a homoszexuális nem érti a biszexualitást, ahogyan a színtiszta heteroszexuális (Ilyen nincs is, de a Kinsey-skáláról majd később beszélgetünk) sem érti, hogy működik egy biszexuális.
A biszex viszont nem érti, hogy miért érez kirekesztés-félét, holott pont a homoszexuális szubkultúra kéne megértse őt.
Én sem értem, látjátok, meggyőződésem, hogy nem létezik biszexualitás/pánszexualitás/embertszereteknemanemét, mert van hetero- és homoszexualitás, a többiben nem hiszek.
Az előítéleteket (a tapasztalati alap nélkülieket főleg) leküzdeni nagyon nehéz feladat.
(Újságírónak kellene lenned, és a miniszterelnökasszony nem látszik a linken.) :)
Fetisa:Mármost itt pironkodom meg homlokot ráncolok. Az én identitásomnak része, hogy lázadó vagyok, öntörvényű, nem izgat mások véleménye, szembe megyek az árral, letojom magasról, és erre a "lojalitás" nem rímel.
Tyúk: Talán ezekkel a kategóriákkal van valami gond. Ha skálában gondolkodsz, akkor a széleken sima ügy, 0-10% heteró, 90-100% leszbi, de mi van a 43%-kal meg az 54%-kal? Lehet az a biszex? De akkor hol a határ biszex és heteró, meg biszex és leszbi közt? Én lehet félretolnám ezt, illetve annyira tartanám meg, amennyire valaki ezt használja a saját identitásának meghatározásakor. Meg persze létezik leszbikus szubkultúra, leszbikus irodalom, stb.
De a szexuális orientáció terén ez a címkézés nem szerencsés. Itt vágyakról van szó, szexuális fantáziákról, és azok képesek sűrűn változni. Szerintem minden heteró pasi és nő elképzelte már, milyen lenne a homoszex. Abban a pillanatban az "orientációja", az irányultsága a saját neme felé fordult. De ez az énképét, az identitását nem változtatta meg. Továbbra is heterónak gondolja magát. Pedig lehet, hogy napjában többször is "bemelegedik". Azt a pillanatot érdemes "elkapni", amikor valaki heteróból leszbikussá (vagy biszexszé) változik. Mi történik olyankor?
Újságíró? Miközben leszbikus-vámpíros regényt írok? :)) Sigurdardottir asszony pedig nekem látszik a képen.
Nekem azért tetszik, mert 1.) teljesen objektívan tudod megfogalmazni azt, amiben mások érzelmileg/személyesen érintve hajlamosak "elveszni" 2.) rávilágítasz addig észre nem vett, pedig egyértelmű összefüggésekre 3.) új, másabb, ésszerűbb megvilágításba helyezed a dolgokat 4.) logikus, mégsem száraz, sem személytelen a gondolatvezetésed 5.) érződik a mások megértésére és elfogadására való törekvés, amely nem erkölcsi kényszerből, hanem intelligenciából és a folyamatos tanulásvágyból fakad.
Hát ez alapján most tökre megkedvelném magam, még meg is kérném a kezemet. :) És nem is újságírónak kéne lennem, hanem választott bírának, de ezt már emlegettem.
Azért viccelem el, mert zavarba jövök, hogy ilyen jókat írsz rólam. Mert célnak mind vállalható, tényleg ilyen is akarok lenni. Na.
Nagyon egyetértek azzal a gondolattal, hogy mindenki az, aminek gondolja magát. Persze lehet nevetgélni, amikor az egyértelműen hetero csaj (no de kik vagyunk mi, hogy ezt kijelentsük?) állítja, hogy ő leszbi, de minek is?
Furcsa ez az egész címkézés nekem, mindig feszengek, akármilyen területről legyen szó.
Van, amikor az identitás nem választás kérdése. Például nem mondhatom, hogy holnaptól néger vagyok, vagy karcsú, bögyös, szőke, kék szemű divatmodell. (Mondjuk a plasztikai sebészet és a kozmetikai ipar támogatja az ilyen aberrációkat is.)
Van, amikor pusztán vicces, hogy a frissen megtért mohamedán hívő, mikor megijed, úgy kiált fel, hogy "Jézusom!". De ez lehet, csak beidegződés, és megvan benne a vágy a változásra, és azonosságát tekintve ő már másmilyennek tartja magát. Az egyértelműen heterónak látszó csajról sem tudhatjuk, hogy csak divatleszbi, a pasiján készül bosszút állni egy nővel, leleplező cikkre készülő újságírónő inkognitóban, vagy csak most csöppent bele a dolgokba, minden új neki és kicsit el van veszve, esetleg egy lipstick leszbi, és ő így érzi jól magát.
Szerintem ezen az egészen nem kell túl sokat görcsölni. Ha teszem azt betévednék egy bárba (Kata le is törné a derekamat, de mondjuk úgy, hogy feltéve, de meg nem engedve), meghívnám egy vodka-narancsra a pult mellett kisestélyiben üldögélő cicababát, akiről kiderülne, hogy értelmesen lehet vele beszélgetni, tökre nem érdekelne, hogyan határozza meg a szexuális identitását. Tőlem mondhatná magát fundamentalista heteroszexuálisnak is, amíg a flörtölős szövegembe belepirulva, de csillogó tekintettel bátran a szemembe nézne, és beszéd közben többször a térdemre tenné a kezét, majd zárórakor meghívna a lakására. :)
Exactly my point, csak kicsit sután fejeztem ki magam.
Nem kijavítani akartalak, csak tovább fűztem a gondolatot. :)
Olyan feleslegesek ezek a címkék. Milyen jó is lenne,ha olyan társadalomban élnénk, ahol nem lenne ezekre szükség. Ettől nem lenne több homoszexuális, és az emberi faj sem halna ki. Most is mindenki azt csinál, amit akar, a különbség csak annyi lenne, hogy nem kellene félni, nem menne a sziszifuszi harc a homo, a bi és a heteroszexuálisok között. Mindenki azt szerethetné, akihez vonzódik, akit szeretni tud, és akar. Egy leszbikusnak, nem kellene félnie a biszexuálistól, mert az nem aggatná magára ezt a címet, ahogy a leszbikus sem. Maximum az egyik nőnek olyan híre van, hogy pasikkal is volt már kapcsolata, a másiknak meg, hogy csak nőkkel.
A vonzalom, a szeretni, és szeretve lenni, olyan erő, ami nem kötődik nemekhez,szexualitáshoz. Egy kapcsolat pedig két leszbikus nő között is zátonyra futhat, ha nem megfelelően van ápolva. Egy biszexuális nő is szerethet úgy egy leszbikust, ahogy senki más. Szerintem itt is érvényes az,hogy nem szabad általánosítani. Mindkét táborban vannak ilyen és olyan emberek is. Csak ki kell fogni a legjobbat. :)
Igen az elképzelés szép. Csak tartok tőle, a többség úgy van vele, mint a rasszizmussal. Elítéli, és a cigány az ugyanolyan ember, és nem való diszkriminálni őket, és ezt komolyan is gondolja, egész addig, amíg nem költözik egy roma család a szomszédjába. A biszexekkel sincs semmi baj, amíg a szexi csajról, akivel flörtölni próbál, nem derül ki, hogy bi.
A megoldás egyszerű. Gondold végig, ha a beilleszkedni kívánó roma családban mindenki szőke és kék szemű, azaz nem látod rajtuk, ha ők nem mondják, vajon a költözködés napján végigjárják-e a szomszédokat, hogy "jónapot kívánok, mi vagyunk az új szomszédok, a Lakatosék, csak szólok, hogy cigányok vagyunk ám, és itt fogunk lakni a 12-esben". Akármilyen rendes is, ha nem is akarja eltitkolni, amíg rá nem kérdezel, magától nem mondja.
Valószínűleg én se azzal nyitnék egy leszbi társaságban, hogy "sziasztok, Ancsa vagyok és biszex". Tisztára mint egy anonim biszexuálisok csoportterápia. :)
Megjegyzés küldése