Sunset Limited

Nehéz mit mondani róla. Cormac McCarthy az író, ebben is játszik Tommy Lee Jones, de ezt nem a Coen fivérek rendezték. A Nem vénnek való vidék egy pergő akciófilm. A dolgok persze itt is peregnek, de akció az nincs egy szál se. Egész végig egyetlen szobában vagyunk, néha kipillantunk az ablakon, a végén a folyosóra, néha az innen nyíló klotyóra, de a kamera nem hagyja el a helyiséget. A szereplőgárda két fős. A már említett Tommy Lee mellett Samuel L. Jackson játszik a filmben. Szerintem fergetegesen. Noha igazából semmit sem csinálnak, csak beszélgetnek. A rendezés Jones munkája, aki Clint Eastwoodhoz hasonlóan öregségére saját magának rendez filmet, és ezt nagyon jól teszi. Így Hollywoodból mélyenszántó dolgok is kikerülhetnek. Sajnos csak ilyen nagy nevekkel van erre lehetőség, egy elsőfilmest elhajtanának a fenébe ilyen ötlettel. Mondjuk ez a francot nem érdekli, ami baj, hogy a nagy öregek is csak kevés elgondolkodtató filmet csinálhatnak. Mintegy jutalomjátékként. Mert a nagy üzlet azért, lássuk be, nem ezekben van.

Nem állítom, hogy mindent tökéletesen megértettem. Ehhez talán nem ártana elolvasni a könyvet is. A Sunset Limited, egy vonatnak a neve. A floridai Orlandó és a californiai Los Angeles közt közlekedik, hetente háromszor. San Antonioban kocsikat kapcsolnak át az északról érkező Texas Eagle járatról, ami az illinoisi Chiagoból indul. A két fickó - a könyvben meg a színdarabban egyszerűen csak Black és White néven emlegetik őket - viszont mintha New Yorkban lenne. Ezen jól elakadtam, hogy akkor hogy a fenében próbálhatott volna a címben szereplő vonat alá ugrani Fehér. Sunset a vonat neve, mert keresztben átszeli a kontinenst napkeletről napnyugatra. Limited meg tán azért, mert nem minden nap közlekedik. Vagy nem áll meg mindenhol. Vagy csak az én agyi kapacitáson limitált, hogy rájöjjek, mi köze a vonatnak két New York-i fickóhoz.

Szerintem bele fogok még párszor nézni a filmbe, és a könyvet is vadászni fogom. El akarom lesni belőle, hogy hogyan kell párbeszédet írni. Mert valahogy a két fickó szövegelése a képernyő elé szegezett. Cselekmény az ténylegesen zérus. Fekete kimegy a mosdóba pisilni, többször kezet mos, megöntöz egy cserepes virágot, megmelegít egy fazék ételt és esznek, átülnek az asztaltól a kanapéhoz meg vissza, de leginkább csak beszélgetnek. És igazából nem is az amiről, hanem az ahogyan teszi a párbeszédet érdekessé. Isten létezése, az élet értelme eléggé elcsépelt téma, és nem is mondanak róla semmi forradalmian újat. Fehér öngyilkos akar lenni, Fekete pedig megpróbálja lebeszélni róla. A dráma ebben rejlik. Hogy vajon sikerül-e megmentenie, nem is annyira az életét, hanem inkább a lelkét.

Ezért már lehet izgulni, szurkolni. Fehér egy professzor, művelt, okos, de kiégett, életunt ember,aki nem hisz Istenben, nem találja önnön létének az értelmét, képtelen a boldogságra, sőt elutasítja ezeknek a lehetőségét is. Fekete egy volt fegyenc, aki embert ölt, a börtönben is durva dolgokat tett, aztán a gödör legalján "meghallotta Isten hívó szavát". Nem tökéletes ő sem, amivel több Fehérnél, hogy benne még él valami remény, célja van: megmenteni másokat. Innentől kezdve minden jelkép. Fekete-fehér, kilátástalanság-remény, hit-tagadás, élet-halál, törődés másokkal-önzés ellentétpárok közt zajlik a sötétség és a fény örök küzdelme. Mindez nagyon feszes, gyorsan pergő dialógusban. Amire annyira kell figyelni, hogy nem ér rá unatkozni közben az ember. Szerintem zseniális.