Talán furcsa, a genderszerepek meg a nőiesség, a feminin öntudat kibontakozása, az emancipáció hogyan jön össze a sakkal. De a válasz meglepően egyszerű. Az élettől eltérően a sakkban a szabályok világosak, egyszerűek, véges sok van belőlük és nyilvánosak. Nincs melléduma. Pontosan ugyanazok a szabályok érvényesek a nőkre is mint a férfiakra, ugyanazon a pályán kell küzdeni, és az nem "lejt" egyik irányba sem. Nem lehet egy legyintéssel elintézni, hogy ugyan, ez csak egy nő lépése, mit számít. A bábuknak teljesen mindegy, ki tette őket egy adott mezőre. Ugyanúgy képesek fenyegetni, ütni, sakkot vagy mattot adni. (Nem, nem kezdtem el sakkozni, Fecó ripityomra verne bármikor, pedig ő már abbahagyta. Egy filmet láttam.)
Először az angol cím fogott meg: Queen to Play (az eredeti cím franciául: Joueuse). Egy vidéki takarítónő sakkozik? OK, nézzünk bele, legfeljebb kikapcsolom, ha nem tetszik. Bemegy a nő a szállodában az egyik szobába, az ágyat akarja áthúzni, de a vendégek nem mentek el, csak kint vannak a teraszon. Egy férfi és egy nő. Sakkoznak. A függönyön át, épp csak látjuk őket, de a nő... gyönyörű... és rohadtul ismerős. Basszus, ez Jennifer Beals! (Bette Porter az "L"-ben, ha még nem esett volna le.) Na, innentől biztos voltam benne, hogy végig fogom nézni. Persze összesen vagy két percre tűnik csak fel a filmben, de már rákattantam, kész. És a főszereplő, Sandrine Bonnaire se semmi nő. Kezdetben amilyen kis szürke egér, a végére kibontakozik. Egy kis frizura, magabiztos tekintet, mosoly. Ollálá!
Nem nagyon van mit nem elárulni a történetből: egy negyvenes nő megtanul sakkozni, aztán a végén ronggyá veri a pasikat. Induláskor belekövülve látjuk a hagyományos családi modellbe, teszi amit a férj mond, lemondott az álmairól. Egy kis hegyi faluban lakik, olyan környezetben, amiért mi fizetünk, hogy ott lehessünk, gyönyörű hegyek, meredek völgyek, sziklák, szakadékok az út egyik oldalán, a másikon meg kristálytiszta hegyi tó. Persze ebből semmit nem vesz észre, ő csak dolgozni jár, a férje kissé lenézi, hanyagolja, ahogy mindenki más is. Aztán meglátja a sakkozó házaspárt. Ami lejön a pár pillanatból, hogy ezek egyenrangúak. A nő magabiztos és gyönyörű. (Részben attól gyönyörű, hogy magabiztos.) És sakkban megveri a pasit. Aztán egymásra mosolyognak, megfogják egymás kezét, ez az igaz harmónia, barátság, szerelem.
Kezdetben egyedül próbálkozik a sakkal, aztán egy idősebb pasi kezdi el tanítgatni. Valamiféle apafigura. Persze előbb bizonyítania kell. (A lányoknak folyton bizonyítaniuk kell, hogy érdemesek arra, ami egy fiúnak alapból jár.) Elsőre kap egy megalázó susztermattot, de utána szépen halad, remekül fejlődik a játéktudása. Aztán minden visszahúzná. Pletykálnak róla, meg a fickóról. A férj dühös. A lánya a szemére veti, hogy elhanyagolja. A munkahelyén a szállodában is leszúrják, hogy máshol jár az esze. Majdnem feladja, de aztán mégse. A férj is amilyen tapló kezdetben, később olyan jó fej. Nem visszarángatja a földre, hernyó létéből pillangóvá válni készülő feleségét, hanem csodálja, biztatja és szurkol neki. Hepiend meg minden, mégse nyálas. Ajánlom, nézzétek meg!
9 megjegyzés:
Megnéztem, de pár dolgot másképp látok.
Lényegesnek tartom, hogy a nő a férjéért feladta a munkáját, amit imádott, táncolt, méghozzá nem is rosszul. Beszürkült családi életet kapott, amelyben senki nem boldog. Fontos a jelenet, az erkélyen játszó pár közötti harmónia, az idegen nő boldogsága, amit irigykedve néz, miközben takarít. Úgy véli a nő boldogságának oka, az önmegvalósítás, amit a sakknak köszönhet, hiszen – mint később megtudja – a sakkban a királynő a legerősebb, erősebb a férjénél, királynál. A királynőt - mintegy erőt adó fétist - szorongatja, a döntőben, és csak akkor helyezi az asztalra, amikor nélküle is hisz önmagában. Jó jelenet.
A susztermattnál kivágtak pár lépést. :-) Én nem láttam, hogy a nőnek bizonyítania kellett volna, ahhoz, hogy a férfi foglalkozzon vele. Egy játszmáról volt szó, amelyben a nő simán kikapott, vagyis semmit nem bizonyított, a férfi akár el is tetethette volna a játékot. Megszánta a nőt, mert látta mennyire fontos a számára a sakk, ezért folytatta.
A férj úgy viselkedett, ahogy minden más ember viselkedett volna, ha a párja, hirtelen elkezd kimaradozni, és megváltozik a viselkedése. Az erőszak nem illett az egyébként béketűrő – nem volt verekedős, sem agresszív – jelleméhez, úgy vélem, forgatókönyvi hiba. Hiszen a kidobott sakkot is kivette a kukából. Mint ahogy az sem illet egy férji karakterhez, hogy azt mondja: a sakkozás rosszabb, mintha félrelépett volna. El tudok képzelni olyan elméletet, miszerint sakk a nő tudatát befolyásolja, ellenben egy félredugás, csupán szexhiányt pótol, ezért károsabb a sakk, de egy, a falu szájára sokat adó, felesége után kukkoló, egyszerű emberre utaló, férji karakter, személyiség messze állt ettől. Vagyis a férj karaktere, személyisége nehezen képzelhető el, ezért, úgy vélem, forgatókönyvhibás. Szintén hibának vélem, amikor a nő összeszűkülő sakktáblának véli a felmosandó köveket, a jelenet nem illik egy kezdő sakkozó szintjéhez, de kiderül belőle, hogy a forgatókönyvíró olvasta Stefan Zweig: Sakknovella című remekművét. http://mek.oszk.hu/00500/00538/00538.htm
Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a férfi levelet ír a haverjának csupán azért, hogy a nőt megalázza, vagyis közölje, hogy takarítónője. Egyszerűen nem értem, miért van rá szükség, a később adott magyarázat, miszerint a feleségének önbizalomhiánya volt, nem ad választ, mert a megalázás nem növel önbizalmat. Fölösleges volt a levél, ráadásul intelligensebbnek tűnt a férfi annál, hogy ilyent tegyen. A nő foglalkozása kiderülhet, pl. a pályázati lap, nevezés kitöltésekor, de semmi jelentősége. Tudom, épp az őt kigúnyoló pasit veri meg a döntőben, de ilyen kisstílű, hatásvadászat csak a kezdő írókra jellemző, nem illik egy komoly lélektani drámába.
Mindenképp érdemes megnézni a filmet, felüdülés a sok amerikai sz@r között, de mellékszereplők – a két férfi – karaktereire nem ártott volna jobban odafigyelni.
Nekem tetszett. :-)
Martes
Még nem láttam a filmet, de az a tapasztalatom, hogy egy férfi sok mindenre képes egy nővel szemben, hogy bizonyítsa és fönt tartsa látszólagos fölényét. Sokszor olyasmire is, amiben semmi logika és látszólag messze áll jellemétől, intelligenciájától.
Ha a pasik a fizikai erőszak, és a lenézés, megszégyenítés helyett a sakkot használják a szellemi fölényük kinyilvánítására, ám legyen. Még fejet is hajtok előttük, mély tisztelettel. :))
Persze előbb bizonyítania kell. (A lányoknak folyton bizonyítaniuk kell, hogy érdemesek arra, ami egy fiúnak alapból jár.)
Ez nem hinném, hogy így lenne. Viszont érdekes, hogy így gondolod...
Egyébként én is láttam a filmet, de én egy sakkozó szemével néztem elsősorban. Kicsit úgy éreztem, hogy a film alkotói nem értenek a sakkhoz. No meg olyan sincs, hogy a semmiből egy mókus tanítgatását követően valaki versenyt nyer. Legyen az akár egy sziget bajnoksága. Öreg, rutinos rókákat kellene legyőznie egy újnak, akinek nincs versenytapasztalata. Még játszmákat is alig-alig játszott.Szoknia kellene az időbeosztást, a sakkpszichológiát nem ismeri, önmagát nem ismeri, nem bírná el az érzelemhullámzást, ami pedig minden paritnak velejárója stb. Ezzel vissza is jutottunk oda, hogy a készítőknek gőzük se volt a sakkról.
Zavart, hogy a nő dohányzik! Tök gáz, hogy egy sakkozó nem élhet egészséges életet, csak vedelheti az alkoholt és/vagy dohányozhat. Innentől már nem volt szimpatikus a hősnő karaktere, én semmi szépet nem láttam benne...
Túlzásnak találtam, hogy a nő egy senkiből, egy takarítónőből lesz sakkzseni. Aha... A Polgár lányok hány éves koruktól tanulták a sakkot? Csak tippelek: 4-5? Arról nem beszélve, hogy a profi sakkozók gyerekkoruktól kezdve napi 5-8 órát sakkoznak. Igen, minden egyes nap!
Viszont mégis örültem a filmnek, mert alig-alig van sakkos film. Az írásod pedig érdekes volt róla. Köszi!
Nem sakkban, hanem matekban jártam be hasonló utat. Mivel előzőleg 2-3 közt voltam, az 5-ös dolgozataim után legközelebb kint a tanári asztalnál kellett dogát írnom, majd feleltem is a táblánál, mert a tanár nem akarta elhinni, hogy magamtól oldom meg a feladatokat. És nagy küzdelem volt, mire átmehettem a haladó matekos csoportba. Szerintem egy srácról könnyebben elhitték volna, hogy hirtelen érteni kezdi a matekot.
És én is dohányoztam. :) Talán, ha tovább folytatódik a filmbeli történet, akkor a nő ráébred, hogy van annyira értékes, hogy óvnia kell magát, az egészségét, és leszokik. Minden különösebb kínlódás nélkül, egyszerűen csak leteszi, és nem gyújt rá többet.
Örülök, hogy elmondtad, sakkos szemmel nézve hogy néz ki a film. Hogy ez így kicsit hihetetlen, meseszerű. Erre nem gondoltam. Bár talán hiteltelen lenne, mint életrajzi film, de ha mesének, metaforikus történetnek tekintem, akkor dramaturgiailag helyes, noha tényleg valószerűtlen, hogy valaki ilyen tempóban fejlődik, és kimarad neki a többszöri, ismétlődő kudarc. Gondolom a vesztes játszmáiból sokkal többet tanul egy sakkozó, mint abból, ha nyer. :)
Örülök, hogy érdekesnek találtad a postot, és köszönöm a hozzászólásod.
Nem lehetséges, hogy a tanárod volt "fura"? Emlékeim szerint - ez sem volt kevésbé fura és idegesítő - az én tanáraim inkább olyasmiket mondogattak, hogy "bezzeg a Peti/Julcsi év elején még rossz tanuló volt, de most már kitűnő tanuló lett. Nektek is jó fejetek van, csak lusták vagytok, csak egy kis akarattal... stb. Szóval inkább példaképnek állították be a jegyeit javító diákot.
Kállai Gábor nagymester visszaemlékezése szerint Lékó Péter az első versenyén az összes partit elveszítette :-)
Magnus Carlsent (a jelenlegi világbajnokot) is folyton gyepálták, hozzá kell tenni, hogy tizenévesen már a világ élvonalában játszott - de ez nem változtat a tényen, hogy állandóan megverték szegényt. Egyszer kikapott Kaszparov ellen a kb. 14 éves Carlsen, felállt az asztaltól, és panaszos hangon azt mondta: úgy játszottam, mint egy gyerek!
De, a tanárok furák elég voltak, különösen a matek-, az infó-, és a töritanár. Nagyjából az egész tanári kar fura volt. :) Én viszont teljesen normális tanuló voltam, csak ha a naplóért menet, a tanári előtt a folyosón összefutottam az igazgatóval, akkor csúnyán nézett rám, és azt mondta, hogy reméli, nem hozzá megyek. :))
Valószínűleg a sakkvilágbajnokságon kikapni ugyanolyan kínos, mint a műv.házas háziversenyen. Persze oda el is kell jutni, de aki ott van, az nem hátra tekintget, hanem előre. És 14 évesen már marhára felnőttnek érzik magukat a 8-adikosaim. (Mondjuk leginkább a lányok, szerintük ők már érett nők.) Ha a lelkükbe akarok gázolni, a gyerekeknek szólítom őket. :)
Kaszparov mondta "1000 vereség nélkül nem lehet valakiből jó sakkozó" És ez nem túlzás, sakkedző vagyok tudom, néha ez kevés is csak kiemelkedő tehetségek ússzák meg ennyivel.
A sakk egy játék, amire (mint ahogy az a játékoknál szokás) az átlagember néhány alkalom után ráun. De a sakk küzdelem is, és nagymester abból lesz, aki bővében van a küzdőszellemnek. Hasonlóan a harcművészetekhez, csak itt nem a testet, hanem az elmét edzik teljesítőképességének határáig.
A történet talán nem annyira a sakkról, mint inkább a küzdőszellemről, az előítéletekről, egyenlőségről, szabadságról szól. Másfél órába zsúfolja bele hónapok, évek történetét, így óhatatlanul sűrít, szelektál. És az 1000 vereség bemutatása talán kissé unalmassá tette volna a filmet. :)
Megjegyzés küldése