Mostanában több bloggerinánál is olvastam, hogy a súlyára panaszkodik. Aztán meg találtam egy érdekes írást a neten. Nem véletlen egybeesés, vagy a szinkronicitás bizonyítéka, hanem a tavasz minden évben a fogyókúrák kezdetének időszaka. Gondolkodtam, hogy vajon miért, és arra a következtetésre jutottam, hogy ilyenkor vesszük elő az ősszel a szekrény mélyére süllyesztett ruháinkat, és észleljük, hogy bizony azok nem úgy állnak rajtunk, mint korábban. Sőt, ne szépítsünk, némelyik nem is jön ránk.
Amit olvastam, elgondolkodtatott. Ésszerű magyarázatát adja a jojó effektusnak. (Az a tapasztalat, hogy amikor valaki leküzd magáról pár kilót, hamarosan visszaszedi, aztán ledolgozza, és megint visszahízza, és ez folytatódik vég nélkül.) Az egész nem hosszú, és csak kicsit tudományos, így talán nincs is sok értelme elismételni a lényegét, de csak hogy magam számára is megfogalmazzam, leírom.
A lényeg, hogy az emberi testben a fogyókúra szempontjából három lényeges "anyag" van. Zsír, izom és víz. Bár a testünkben lévő víz mennyisége változik a leggyorsabban, egészséges emberben ez testsúlyarányosan viszonylag állandó, így nem sokat kell foglalkozzunk vele. (Persze csak a fogyás szempontjából, az egészség okán érdemes a figyelemre.) Ami meglepő, hogy a túlélés szempontjából (egy bizonyos minimumon felül), az izomszövet kevésbé értékes mint a zsír. És az evolúció ehhez a tényhez alkalmazkodott is. Sajnos. Mert most ennek kellemetlen következményei vannak ránk nézve. Annak idején persze másképp állt a dolog. Őseink, ha huzamosabb ideig kevesebb kalóriát vittek be a szervezetükbe, azt nem fogyókúra miatt tették, hanem mert nem volt mit enniük. Jellemzően, mikor tél volt, hideg, élelem meg sehol.
A zsír a szabad ég alatt és rosszul fűtött barlangokban tartózkodva a hőszigetelést biztosította számunkra. Biztos szívesebben viseltünk volna termovelúr pulcsit, de akkoriban a háj volt a megoldás. Mondjuk nem szöszösödött annyira, a pasik meg pluszban még szőrösek is voltak. Persze a pulcsit kimoshattuk volna, a hímeknek viszont mosás híján szörnyű szaguk lehetett. Hogy a nők külön tűznél ültek esténként az szerintem nem a nemi diszkrimináció miatt volt, hanem nem bírtuk elviselni a kanszagot. Ha mi bűzlöttünk volna ennyire, szégyenünkben inkább kihaltunk volna, ezért aztán maradt a háj. Így télen, mikor nem volt milyen bogyót gyűjtögetni, a medvehús is elbújt a barlangjában téli álmot aludni, és mi éheztünk, a szervezetünk inkább visszabontott egy kis izmot, mintsem a hővédő hájat vékonyította volna.
Ezért manapság, ha valaki éhezéssel, extrém diétával akar fogyni, az eredmény nem a várt lesz. A szervezete lebont némi izmot. Melléktermékként a fehérjéből felszabadul valamennyi nitrogén. Ennek az eltávolítására a test vizet használ fel. Az izomveszteségnél sokkal jelentősebb a vízveszteség, amit a mérleg ki is mutat. A fogyizó örvendezik, hogy látványosan csökkent a súlya. Persze mivel folyamatosan iszik is, a víz mennyisége egy idő után visszaáll, így mérleg többet mutat. Az izom hiánya jelent valamennyi csökkenést, és egy idő után azért a jókora tartalékkal rendelkező zsír mennyisége is elkezd csökkenni. Ha sikerült elérni a kíván testsúlyt, a diétának vége, és itt van egy furcsa helyzet.
Az izomnak az a tulajdonsága, hogy a hájréteggel ellentétben, ha nem dolgozik, akkor is táplálékot igényel a fenntartása. Azaz az izmaink, ha mozdulatlanul fekszünk, akkor is kalóriát égetnek. A fogyókúra végeztével a csökkent izommennyiség miatt csökken a kalóriafelhasználás is. De a diéta végeztével a fogyókúrázó, aki addigra már ki van éhezve, elege van a nélkülözésből, megnyugodva visszatér a korábbi táplálkozási szokásaihoz, amivel most az izomveszteség miatt kalóriatöbbletet visz be. Amit a test, gondolva az eljövendő szűkös időkre, tartalékolni kezd, zsírpárnák formájában. Az eredmény az lesz, hogy a leadott kilókat sikerül mind egy szálig visszahízni. Csak ami korábban részben zsír, részben izom volt, az most kizárólag zsír lesz.
Van még egy borzalmas dolog. Az izomszövet négyszer olyan sűrű, mint a zsír. Azaz az izom helyett visszaszedett háj négyszer annyi helyet igényel. Ha kilóra ugyanannyit is nyomunk, a ruhában több helyet foglalunk el. A súlyunk ugyanannyi, de a ruha már nem jön ránk. Szörnyű! Egyetlen vigaszunk lehet, hogy a dolog visszafelé is működik. Azaz lehet, hogy a súlyunk nem fog csökkenni, esetleg még növekszik is, de ha izmot építünk a zsír helyére, akkor vékonyabbak leszünk. És az izom fogyaszt. Kalóriát igényel, még akkor is, ha nem használjuk. Persze ha nem használjuk, akkor egy idő után leépül, szóval a testmozgást nem hagyhatjuk abba, viszont szerencsére a spirál nem csak lefelé, hanem felfelé is pörög, azaz idővel egyre könnyebb lesz tartani az alkunkat.
A megoldás tehát a mozgásban rejlik. Fejlesztenünk kell az izomzatunkat. Közben nem árt a diéta sem, de annak a lényege ne a kevés kalória legyen, hanem az egészséges összetétel. Az egyoldalú táplálkozás, az alma banánnal, a sajt savanyúkáposztával, a joghurt magában stb., úgy általában az extrém dolgok kerülendők. (Mondom én, aki kísérletező alkat vagyok, és imádom az extrém dolgokat, ezért az erősítés mellé igenis extrém diétát folytatok, persze nem olyat, sőt, de azért elég szélsőséges ez így is, aminek az eredményéről ígérem be fogok számolni majd, de csak ha már elég ideje csinálom, hogy legyenek értékelhető tapasztalataim.)
6 megjegyzés:
Nem tudom, hol írtál utoljára a fegyencedzésről, és nincs is kedvem sokat keresgélni. Gondolom nem baj, ha ide írok. Emlékszem valahol említetted, hogy időnként kipróbálod a húzódzkodást és elmegy a kedved, az egésztől, mert nem nagyon sikerül. Én tök türelmesen csinálom az elejétől. Most értem a második fokozathoz, ami az asztal alatti vízszintes. Teljesen le vagyok lombozva, mert már abból sem sikerült egy darab sem. Most kénytelen vagyok úgy csinálni, hogy a seggem lenn marad :(
Hát, be kell vallanom, a szünetben most erősen hanyagoltam a test(sz)építést, és egyébként is visszaesett a lelkesedésem, de az elhatározás az megvan bennem, hogy vissza kéne térnem a rendszeres és intenzív testedzéshez. Valószínűleg a tavasz ad majd nagyobb lendületet, mikor hordani akarom az évszakhoz illő ruháimat. :)
Elméletileg az a tanács, hogy azt csináld, ami megy. Ha nehéz váltani a következő fokozatra, akkor csináld az előzőt, csak nagyobb ismétlésszámmal, több sorozattal. Ha ezt is azt is megtripláztad, és még mindig nem megy a következő fokozat, akkor nézd meg a könyvet, pontosan hogyan is kell csinálni a gyakorlatot. :)
Az én tanácsom meg annyi, ne rágd magad, nekem se megy jobban. :))
Jobb oldalt, felül van egy keresőmező. Ha beírod oda, hogy fegyencedzés, kiadja a bejegyzést, amit kerestél.
Lehet most már értelmesebb, ha itt válaszolok. Nem sok kedvem van visszatérni az előző fokozathoz - nem is igazán hiszek benne, hogy ha ezret csinálok akkor sokkal erősebb leszek, meg nincs is benne már sok motiváló. Egyelőre úgy döntöttem, hogy csinálom az asztal alatt annyi módosítással, hogy lenn marad a földön a fenekem. Aztán majd kiderül van-e valami értelme.
A húzódzkodással én úgy játszom, hogy hová teszem a lábam. Az ajtófélfánál a küszöb két oldalára állok, és előretolom a talpam. Ha a sarkam már nem a küszöbnél, hanem a félfánál, vagy azon túl van, nem is olyan könnyű.
Nekem akkor jó egy gyakorlat, ha 5-20 db-ot tudok belőle úgy megcsinálni, hogy a végére már nagyon szenvedek. Ha ennél kevesebbet, akkor az túl nehéz, ha többet, akkor túl könnyű. De a fekvőtámasznál, hogy hová teszem a kezem, a hídnál, hogy meddig tartom ki stb. tudok játszani a nehézségi fokozattal.
Egy ajtó van nálunk ahol kényelmesen tudok kapaszkodni, de ott nem tudom túl tolni a lában az ajtófélfán, mert arra megy a fal. Hidat nem csak akkor lehet csinálni ha már túl vagy az leső négy gyakorlat - fekvőtámasz, húzódzkodás, lábemelés, guggolás - ötödik fokozatán? Nekem úgy rémlik.
Ahol kényelmesen tudok kapaszkodni, olyan ajtónk nincs, ez a gyakorlat leginkább az ujjaimat edzi, mondjuk a csajom nem panaszkodik miatta. :) Hidat jógából kifolyólag egyébként is szoktam csinálni (csakrászana), így be vagyok járatva. (Meg fejenállást is (sirsászana), de ezt inkább nem is mondtam, mert erre tényleg rá kell edzeni.)
Megjegyzés küldése