Kata - karácsonyi különszám

Az én Katám mindig egy külön szám, bármelyik cirkusz önálló műsorszámot biztosítana neki, amekkora cirkuszt ő tud rendezni néha, de most szerencsére a jobbik oldalát csillogtatta. Voltak kifejezetten aranyos megmozdulásai a karácsonyi tébolyda közepette. Hagyomány, hogy a szenteste a mamáéknál telik, ahol betegre zabáljuk magunkat, és megesik, hogy nem az étel, hanem a mama fekszi meg a gyomromat, mert olyan mennyiségű felesleges információt, amit ránk zúdít, nehéz megemészteni. Aztán a karácsony maradék napjaiban Kata nővérééknél és nálunk még kétszer végig kell szenvedni az egész rettenetes összejövetelt. (A szilveszterről még nem beszéltünk, de ez olyan, mintha a homokba dugtam volna a fejemet, félő, akkor sem úszom meg a családot.) Idén azonban a szokásosnál kevésbé volt rettenetes az ünnep, Katinkámnak köszönhetően. Tán a közelgő telihold tehetett róla, vagy egy huncut kisördög, ami megszállta, de egészen felvidított.

Santa (8. rész)

Valaki gyertyával a kezében belépett a zuhanyzóba. A gyertyát lerakta az ajtónál a sarokba, óriási árnyéka a falra vetült. Ahogy közeledett, csak a körvonalait láttam. Annyit ki tudtam venni, hogy nő, és nincs rajta ruha. Sorra odalépett a zuhanyfülkékhez, és kinyitotta a melegvizes csapokat. Hamarosan vastagon gomolygott a gőz, a saját kezemet is alig láttam. Elméletileg lehetett volna egy darabolós gyilkos, de gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy Santa az, a titokzatos télapóm. Télanyóm. Akármim. Nem igazán tudtam végiggondolni, csak álltam remegve a zuhany alatt, pedig a víz kellemesen meleg volt, de tombolt bennem a türelmetlen vágy. Reszketve vártam, hogy végre odalépjen hozzám, és megérintsen.

Karácsony, maják, túrógombóc

Nem akartam karácsonyi postot írni, de aztán valahogy most az jutott eszembe, hogy egy kicsit mégis. Ránéztem a Fészbukra, hogy mindenki túlélte-e a nagy szentestei zabálást, és láttam oldalt a reklámok közt a linket ButchOnTap oldalára. Ezen rögtön megakadtam. Egyrészt, hogy a rohadék Fész miket nem derít ki rólam, másrészt meg mi köze a buccsoknak a csaphoz? Vagy, hogy a csapból is ez a buccs folyik? Megnyitottam az Urban Dictionaryt, és rögtön a második definíció így szól: "to tap = Having sex with a woman." Így már több értelme van. Aztán láttam, a fészoldal egy bloghoz tartozik, ahol a karácsonyi post arról szól, a maják elcseszték, és mégsincs vége a világnak, és aki hitt benne, annak ez most olyan, mintha egy új életet kapott volna, és akkor most most mit fog vele kezdeni, mi az amit csinálni akar, mire fog jobban figyelni, mit akar elérni stb.?

Santa (7. rész)

Vacogott a fogam, mire végeztem. Remegő kézzel dörgöltem magam szárazra, nem siettem el, alapos voltam, hogy átmelegedjek, és hogy mire kimegyek, a lányok is végezzenek az öltözködéssel. Már nem dideregtem, egész kipirult a bőröm, mikor visszamentem az üres öltözőbe. Clara és Nicole is eltűnt, a szekrényeik zárva. Egyszerre éreztem megkönnyebbülést, és csalódottságot. Oké, így nem kerülök kínos helyzetbe, de azért igazán megvárhatott volna, mondhatott volna valamit. Vagy csinálhatott volna. A hideg víz csak csökkentette, nem szüntette meg a bennem izzó vágyakozást. Aztán amikor felöltöztem, egy papírlapot találtam a csizmámba dugva: "Holnap este hétkor az áruház mögött. Santa"

Santa (6. rész)

Tétován elindultam a zuhanyzó felé. Ott van bent Clara. Hogy fogok a szemébe nézni? Mit mondok neki? Nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna köztünk! Ahogy Nicole szekrényéhez értem, belenéztem abba is. A piros ruha csak be volt hajítva, a szekrény alján hevert a kabát, rádobva a nadrág. És az ő nadrágjában is volt öv! Ha eddig össze voltam zavarodva, akkor most teljesen ledermedtem. Hát mégsem Clara? Nem csak neki adott övet Janis? Persze ha egyforma az alakjuk, akkor Nicole-nak is szüksége volt rá. De akkor most melyik az én mikulásom? Ki rohant le, ki szorított a falnak, ki csókolt, hogy lúdbőrzött az egész testem? És főként, most mi a fenét csináljak?

Holnap világvége

Ma többször is elsütöttem a poént. Mikor Kata azzal lépett be az ajtón, hogy piszkosul fáj a feje, neki is mondtam: "Ugyan már, egy kis fejfájás, ez még nem a világ vége. Az majd holnap lesz." És tényleg nem a világvége, de majdnem, mert ha neki napközben fáj a feje, az azt jelenti, hogy este már nem szexelünk, mert már most megkezdődnek nálunk a piros betűs napok. És még a Szenteste is olyan szent lesz, akár az apácáknál. Viszont amikor Fecó kirándulni lesz a két ünnep közt... vagy írok majd róla, vagy ha pár napig nem postolok, akkor tudjátok majd, hogy csak nem keltünk ki az ágyból.

Ízlések pofonok nélkül

A hétvégén ebéd közben azon tűnődtünk Fecóval, hogy vajon a finomfőzelék miről kapta a nevét. Némi iróniát sejtettünk az elnevezés mögött. Tippünk szerint a feltalálónál éppen üres volt a hűtő, csak egy zacsi mirelit vegyes franciasaláta-alap lapult a fagyasztóban. Ebből lett a nevenincs főzelék. Fecó még elő is adta, ahogy egy gyerek nyafog, hogy nem akarja megenni, mert borzalmas, az anyukája, meg rászól, hogy igenis tessék megenni, mert nagyon finom. Egy hét múlva anya megkérdezi, mi legyen ebédre, mire a válasz, bármi, csak ne olyan "finom" főzelék. Kata mindezt rezzenetlen arccal végighallgatta, majd közölte, hogy amíg megesszük az utolsó falatig, sőt ki is törölgetjük a tányért, tőle azt mondunk a főztjére, amit akarunk. Mondtam, hogy ez azért van, mert nálunk van a legjobb szakács. Fecó bólogatott, igen, az éhség tényleg a legjobb szakács.

Santa (5. rész)

Ebben a pillanatban az udvar túlsó végén hangos csattanással kivágódott egy ajtó. Egy női hang kiabált valamit, valószínűleg köszönés lehetett. Mint riadt verebek szétrebbentünk. Hátat fordítottam, hogy felhúzzam a kabátomon a cipzárt. Mire visszafordultam, már csak a futva távolodó mikulássipka táncoló, fehér bojtja integetett. Túloldalt megjelent egy nő, becsukta maga mögött az ajtót. Felkaptam a poharam a konténer tetejéről, ő pedig elindult kifelé az udvarból. Mikor mellém ért, rám mosolygott. "Cigarettaszünet?" kérdezte nevetve. Kortyoltam egy nagyot a jegesre hűlt teából, és csak bólintottam. Nem tudtam megszólalni.

Santa (4. rész)

Testével a falnak szorított és megmarkolta a mellem. Apró kis sikkantást hallattam, nem annyira ijedtemben, mint inkább a meglepetéstől. Váratlanul heves és erőszakos volt a mozdulata. De nem okozott fájdalmat, és rögtön észbe is kapott, elvette a kezét. Jó fejjel magasabb volt nálam, kissé ellépett tőlem, hogy rá tudjon hajolni a számra. Ajkával végigsimított az arcomon, várt egy pillanatot majd puhán megcsókolt. Elengedte a falnak szorított csuklóm, a két kezem ernyedten lehullt. Picit elhúzta a fejét, és rám nézett. A sötétben csak a szeme csillogását láttam. Várt egy kicsit, aztán mikor nem szóltam, nem is mozdultam, visszahajolt a számra, én pedig lehunytam a szemem. Lassan, gyengéden csókolt, csak miután finoman az alsó ajkába haraptam, dugta óvatosan a nyelve hegyét a számba.

Santa (3. rész)

Aznap még nagyot kaszáltam, meg másnap is, de aztán harmadnapra már nem maradt biocsoki, és tudtam, hogy január végéig már nem is lesz több.Így nem mentem a parknak a közelébe se, az áruház előtt őgyelegtem, és vártam, hogy leszólítsanak a gyerekek. Kicsit olyan ez a mikulás dolog, mint a strichelés. Nem szabad leszólítani a kuncsaftot, mert ha a mi esetünkben nem is ütközik törvénybe, a szülőket irritálja az erőszakos nyomulás. Viszont ahogy a kurvák is tudnak úgy úgy nézni, meg riszálni, hogy elérjék, a pasik szólítsák le őket, ami ugye már nem sérti a törvényt, nekünk is meg kell tanulni, hogyan érjük el, a legfélénkebb gyerek is oda merjen jönni hozzánk. Nekem viszonylag könnyebb dolgom volt, az apró termetemmel nem voltam olyan nyomasztóan hatalmas.

Santa (2. rész)

Nagyon meglepődtem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem esett jól. Végre valaki nem "tőlem", hanem "értem" őrül meg. Kibontottam a kis csokit és bekaptam a felét. Nagyon ízlett, nem olyan műanyag íze volt, hanem igazi kókusz. Puha volt, és szétolvadt a számban, a szememet is lehunytam, úgy majszoltam el a másik felét. Nem tudtam, ki lehet az ismeretlen hódolóm, de a csokival máris szerzett egy jó pontot. A csokipapírt és az üdvözlőlapot visszatettem a borítékba, feltettem a szekrény polcára a kesztyű meg a sapka mellé, és vetkőzni kezdtem. A piros nadrág és kabát olyan vastag, hogy nem volt érdemes nagyon aláöltözni, hacsak nem akart az ember leizzadni. Fogyókúrának mondjuk jó lett volna, de nem akartam fogyni, inkább szerettem volna felszedni egy kicsit. Nem a combomra, a fenekemre vagy a derekamra, hanem kicsit feljebb. De nem volt komoly gondom a testképemmel, és a mikulás hacukában egyébként sem látszott az alakom.

Santa (1. rész)

Bob tartotta az eligazítást. Tavaly még ő is mezei mikulás volt, de a főnökség előléptette. Nem valószínű, hogy a karizmatikus személyisége, vagy a kvalitásai alapján, hanem mert miután Walter meghalt, ő volt a legidősebb. Peternek legalább valódi szakálla volt, ha még nem is teljesen hófehér, és ő nem ivott. Vagy legalább is munka közben nem. Az előszilveszter az más kérdés. De legalább nem a gyerekek előtt rókázott a szemetesbe. De annyi baj legyen, Bob is jó fej volt, és nem szűkölködött tapasztalatokban, már vagy huszonvalahányadik éve csinálta. Én akkor csak harmadszor. És valójában nem Bob miatt éreztem magam kínosan.

Lóf...t

Már megint egy hülye sorozatot nézek. Ügyféllista (The Client List). Bombázó nőcit (Jennifer Love Hewitt) otthagyja a pöcs férje egy rakás adóssággal a házon, és lelép Mexikóba. Csóri csajszi keres valami melót, amiből a fenn tudja tartani a házat, a két gyereket meg magát. Tanult gyógymasszőr, ezért egy masszázsszalonba megy dolgozni. Igen, kitaláltátok. A vendégek 10%-a egy speciális "ügyféllistáról" való, akik a gyógymasszás mellé egy kis "extrát" is igényelnek, extra árért. Az egészet nagyon ízlésesen vitték filmre, a lányok szexik, aranyosak, a vendégek kedvesek, és törölközővel le vannak takarva, úgy fekszenek a masszázságyra, amit látunk, az csupán gyengéd masszírozás.

Az orosz Vangelis

Talán, ha a polgári nevét halljuk (Evangelos Odysseas Papathanassiou), nem tudjuk hová tenni, de ha azt kérdezik, mi a közös a Tűzszekerek, 1492, Szárnyas fejvadász (Blade Runner), Nagy Sándor, El Greco filmekben, akkor rögtön tudjuk, hogy a zenéjüket Vangelis komponálta. És így már beugrik, hogy az Evangelosból lett a borítókon Vangelis. És tán eszünkbe jut pár olyan lemez is, ami nem filmzenének készült: Albedo 0.39, See You Later, Voices stb., esetleg eszünkbe jut a Yes énekesével, Jon Andersonnal közösen készített néhány lemeze, pl.: Short Stories, Friends of Mr. Cairo, Private Collection. (A "Mr. Cairo barátai" utalás Dashiel Hammett könyvére, a Máltai sólyomra, amiből Humphrey Bogart főszereplésével film is készült, ebben szerepel egy bűnöző, egy Joel Cairo nevű alak, akiről kiderül, hogy meleg, szóval Mr. Cairo "barátairól" sejthetünk egy-két dolgot.)

Red Curl (3. rész)

Megmosta a hajamat. Letérdelt a kádban, én meg előrehajtottam a fejem. Bevizezte a hajam, aztán sampont tett rá. Nyafogtam, miközben dörzsölte a fejem, hogy habot csináljon, de lehurrogott, hogy ne mondjam már, a babasampon tutira nem csípheti a szemem. Aztán elhallgattam. Nem mert leugatott, hanem mert az orrom előtt ugráltak a csöcsei. Hegyes mellei voltak, a bimbóudvar is kúpszerűen kiemelkedett. Mindig is ilyen mellet szerettem volna, ami majd kiszúrja a ruhát. S-es pólóban jártam, hogy jól rám tapadjon, mert akkor látszott valami az almáimból, XL-esben akár fiúnak is nézhettek volna.

Szokások, vágyak, képzelet

Felmentem, megnéztem Fecót, hogy mit csinál. A leckéjét írta. A földön ült, mint a japánok. Aztán előrehajolt, ráhasalt a térdére, és úgy írt a földön lévő füzetbe. A legszívesebben sikoltoznék, mikor ezt látom. Én világéletemben csakis, kizárólag íróasztal mellett írtam leckét. Igaz, hogy az asztalomon mindig oltári nagy rumli volt (van), írni se lehetett rendesen, mert a füzetem alatt ceruzák, tollak, radírok, vonalzók voltak, meg könyvek, Rubik kocka, bicska, nuncsaku, fél kifli, pár kavics, ilyesmi. Ha nagyon durva volt már a helyzet, levettem a Munkácsy albumot a polcról (anyám kapta vagy nyerte valahol), ráraktam a kupac tetejére, és azon írtam. Fecó körül a földön meg minden el van rendezve, mint egy teaszertartásnál. Szótár, pézsé, vizesüveg balra, toll, ceruza, színes, radír jobbra, középen fent a vonalzó, jobbra hátul a lecke, ami még hátra van, balra hátul, amivel már elkészült. Nem tudom, melyikünk módszere jobb, szólnak érvek mindkettő mellett, neki jobbak a jegyei, én viszont sokkal "lazább" voltam. Ennek ellenére a hajamat tépném, amikor meglátom.

Sorozatfüggő

Most, hogy letudtam az irodalmi szerkesztést (az irodalmit csak, mert egy szakkönyvvel azért most is lefoglalom magam), marad némi szabadidőm, mikor sötétedéskor leteszem a baltát, bejövök, kibújok a favágóingemből (a kockás ing is alkalmi öltözet, amennyiben a megfelelő alkalomhoz viseljük), lezuhanyzom, és egy órányi szakszöveg javítgatás után sorozatot nézek. Teljesen odáig vagyok, van néhány új kedvencem. Sőt, jónéhány. Párat abba kellett hagyjak, mert nem bírtam idővel. Az Arrow (valami Robinsonból Robin Hoodá változó Batman van benne) uncsi volt, akárcsak a modern Szépség és a szörnyeteg sztori. A Terra Novát szinkronosan csak Fecónak szedem, én nem nézem, a Chase gyorsan cancelt kapott nálam, ahogy a Privileged is. A Castle és a Grimm már rég óta nem hoz lázba, akárcsak Jackie nővér.

Nem csak kenyérrel

A főzés nem túl intellektuális tevékenység, ezért, hogy lefoglaljam az agyamat is, be szoktam kapcsolni a rádiót. Kicsit későn keltünk és reggeliztünk ma, Kata pedig még most sincs itthon (már megint csavarog valami "rettentően fontos" ügyben, az Úr szent napján is, amíg én az ebédünket készítem, persze továbbra is én vagyok az, akiben nincs családi érzület), így csúszott a főzés, dél elmúlt, és hallgattam a Krónikát, meg a Harminc perc alatt a Föld körül adását. Amennyire komoly az első, annyira komolytalan az utóbbi, ennek ellenére el tudok gondolkodni mindkettőn. Igazából arra jöttem rá, hogy t4ljesen mindegy mi történik, mit hallok vagy látok, én bármin képes vagyok háborogni vagy elmélázni (vagy mindkettőt).

Butch-R

Jól megijedtem magamtól. Régebben már voltak indulatkezelési problémáim. Előfordult, hogy bevertem valakinek az orrát, összerugdaltam, miközben a földön feküdt, vagy a vécébe nyomtam a fejét. Az ilyesmi mindig úgy kezdődött, hogy ment fel bennem a pumpa, egyre nőtt bennem a feszültség, én meg próbáltam higgadt maradni, valami békés, szép dologra gondolni, mosolyogni, kedves lenni. Aztán egyszer csak elszakadt a cérna. Valaki barom volt, és figyelmen kívül hagyta a pillantásom, amiből az utolsó figyelmeztetést kellett volna kiolvasnia. De tesóm segített túljutni ezen. Megtanította, hogy az indulatokat nem elfojtani kell, hanem csatornázni. Ha jön az árvíz, nem elzárjuk az útját keresztben, mert csak felgyűlik, és ha ledönti a gátat, elsodor mindent, hanem elvezetjük, tározóba, meg a földekre, öntözni.

MILF

A napokban előkerült a kifejezés egy bloggerina írásában. (Nem tudok linket tenni, mert mélen küldte, nem postolta ki.) Napok óta a kifejezésen agyalok. MILF = Mom I'd Like to Fuck, ami kb. annyit tesz, dugni való anyuka. A Wikipédia szerint az első írásos előfordulás 1990-ben, egy internetes fórumon történt. Széles körben használatossá 1999-ben vált, az Amerikai pite c. film bemutatása után, ahol Stifler anyukáját emlegették így, akit ugye... No de nem az etimológiája érdekel, hanem a konnotáció, amit hordoz. Nem tudom más mennyire érzi, de nekem a kifejezésben van egy marha nagy "de". Akit ezzel címkéznek fel, az ugyan anyuka, habár van már gyereke, DE mégis, ennek ellenére is szexuálisan attraktív. Mintha az anyaság kizárná, hogy valaki vonzó legyen.