Időtörés

Tegnap említettem, min agyaltunk tesómmal: az időutazás által okozott paradoxonokon. A "szakirodalom" elsősorban a sci-fi műfajába tartozó könyvek közt található. Az elemi részecskék körében a másodperc töredékére és szubatomi részecskékre korlátozódó időutazások nem igazán mozgatják meg a fantáziánkat. Persze ez csak a mi szűk látókörünket minősíti, egy elméleti fizikus valószínűleg ettől inkább izgalomba jön. Szóval könyvek. Először is Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja. Ebben az időutazás csak a múltba lehetséges. A történetben az eseményeket a nyersanyagválság indítja el, a fejlett nyugatot idegesíti, hogy a kőolajkincs nagy részén primitív sivatagi népek ülnek, akik elszívják az ő gazdasági teljesítményük eredményét, cserébe a nyersanyagért. Ezért visszamennek a földtörténeti középkorba, a dinók idejébe, amikor az Arab-félsziget és Amerika még egy kontinens volt, és óriási csővezetékeket építve az olajat átszivattyúzzák olyan területre, ami később az USA határain belül lesz. No, de ebből most csak az egyirányú út érdekes.

A jövőbe való utazás nem hoz létre paradoxont. Ami a múltban létezett, az egyébként is folyamatosan utazik a jövő felé. Évente egy év "sebességgel". Ha valami "előre ugrik" az időben, a köztes időszakaszon hiányzik majd, de ez pont olyan, mint ha egy időre jól eldugták volna, hogy senki ne találja meg, aztán egyszer csak előkerül. A logikai rendet nem borítja fel. Nem így a múltba való utazás. Tipikus példa, hogy valaki visszamegy 70 évet, és megöli a nagyapját. Így nem születik meg az apja, és ő sem. Azaz nem lesz aki visszamenjen és megölje a nagyapját, tehát megszületik az apja, és ő is, aztán visszamegy, megöli, mégsem születik meg... azaz az események "oszcillálnak", két lehetséges állapot közt "ugrálnak ide-oda", nem létezik stabil állapota a történelemnek.

Erre kínál megoldást Ariadna Gromova és Rafail Nugyelman könyve, a Nyomozás az Időkutató Intézetben. Náluk lehet utazni előre és hátra is. Ha előre utazunk, akkor nem történik semmi különös, viszont, ha visszamegyünk az időben, akkor egy "elágazást" hozunk létre. Az idővonal "kettéágazik", azaz a múltba érkezés pillanatában egy "alternatív világ" keletkezik. Ebben az események rendje az, amit az időutazás megváltoztatott, míg az elágazás másik "szárán" az időutazás nem történt meg, az események az eredeti rend szerint folynak. A rendet az tartja fent, hogy a szétvált világvonalak közt nincs átjárás. Például, ha visszaküldök a múltba egy bérgyilkost, hogy ölje meg a nagyapám, akkor a bérgyilkos megérkezésének időpillanatában elágazik a "világvonal". Én a magam szárán semmilyen változást nem fogok tapasztalni, csak az indulás pillanata után a bérgyilkos hiányozni fog a világomból. A másik ágon viszont meghal a nagyapám, az apám, így nem születek meg. Én és a leszármazottaim annak a világnak a jövőjében nem létezünk. De erről én a saját világomban nem fogok tudni.

Az "elméleteknek" az a lényege, hogy logikai paradoxon nem jöhet létre. Izgalmas lehetőség, hogy a világ, az események rendjének véletlenszerű alakulásával "vigyáz magára". Például visszamegyek megölni a nagyapámat. Sikerrel járok. Aztán kiderül, a nagyanyám egy katonaszökevényhez megy feleségül, aki egy halott ember papírjaival új személyazonosságot lop magának. Az általam megölt ember nevén él tovább. Elhelyezek egy bombát a lova nyeregtáskájába, de az az esőben elázik és nem robban fel. Mérget teszek a vacsorájába, de részegen jön haza a kocsmából, és miután megeszi, kihányja az egészet. Feljelentem, hogy katonaszökevény. A hatóságok engem visznek be kihallgatásra, mert gyanús leszek, honnan tudok ilyesmit. A fő kihallgatótiszt nagyon ideges, nem véletlen, mert ő is hamis név alatt él. Igazságszérumot nyomnak belém, mire elmesélem az időutazást, erre diliházba csuknak, ahonnan nem tudok többé paradoxont okozni.

Hogy valami újat is letegyünk az asztalra, kitaláltuk a történelmi "tehetetlenség" elméletét. Azaz a múltba visszatérve megváltoztatjuk az eseményeket, és egy párhuzamos, alternatív világot hozunk létre, de az események úgy alakulnak, hogy a két idővonal hamarosan közeledik egymáshoz, és összeolvad. Az elágazás és az összeolvadás közti távolság, időtartam jelzi, milyen jelentős volt a múlt megváltoztatása. Például visszamegyek a múltba, agyoncsapok egy szúnyogot, és visszatérek a saját időmbe. A szúnyog hiánya gyakorlatilag nem okoz észrevehető változást, egy madár egyel kevesebb szúnyogot eszik, vagy egy másikat kap be. Tíz perc múlva a parányi mértékben szétvált világvonalak ismét egyesülnek.

Ez pont ellenkezője a "pillangóhatás"-nak. Az meg olyan, hogy én leütöm a szúnyogot, egy fecskemama kevesebb ételt visz haza a fiókáknak, az egyik elpusztul, így egy év múlva nem repül egy katonatiszt feje fölé, nem pottyant rá, az nem megy haza egyenruhát váltani, nem kési le a találkozóját, ahol titkos információkat ad át egy kémnek, az elviszi az adatokat a vezérkarnak, a német kormány megtudja, hogy az USA megfelelő indok nélkül nem szándékozik beleavatkozni az eseményekbe, így nem igyekeznek Mexikót egy USA ellenes háborúra rávenni, sőt titkos paktumot kötnek az USA kormányával a gyarmatbirodalom felosztására. Az I. világháborút a németek és szövetségeseik nyerik, német dominanciával létrejön egy egyesült Európa. A II. világháború azzal kezdődik, hogy a Szovjetunió megtámadja az európai lengyel tagállamot. Sztálin villámháborús tervei kudarcba fulladnak, pedig japán szövetségese Pearl Harbornál megtámadja az USÁ-t, hogy az ne tudjon beszállni Európa oldalán. A németek Leningrádra és Voronyezsre atombombát dobnak, mire az oroszok kapitulálnak. Másnap Japán aláírja a békét. Hét év múlva megalakul a világkormány.

A "történelmi tehetetlenség" ilyen mértékű eltéréseket nem tesz lehetővé. Például mikor izraeli időutazók visszamentek 1887-be, és csecsemő korában megölték a későbbi III. Birodalom hírhedt népirtó kancellárját, a Führert, Otto Hitlert, annak történelmi szerepét két évvel később született testvére, Adolf vette át. Az időutazók által átadott technológiáról és az alternatív valóságról szóló feljegyzések alapján Tel-Aviv új terveket készített. Végrehajtás előtt modellezést végeztek, és úgy találták, ha a sörpuccs alkalmával lövöldözés tör ki, melyben megölik Adolfot, később Ludendorff lesz a Kancellár, a zsidókat kiutasítják a Birodalom területéről, csak azok kerülnek koncentrációs táborokba, akik nem hajlandók önként távozni, a háború fél évvel tovább tart, Izrael állam egy évvel később és kevesebb politikai, pénzügyi támogatással alakul meg, kisebb területtel, és a Palesztinok saját állama 1992-ben jön létre. Ha pedig beavatkoznak a bécsi művészeti akadémia felvételi eljárásába, és Adolfot 1908-ban másodjára felveszik, a nemzetiszocialista ideológia híres festője lesz belőle, a Führert nem Hitlernek, hanem Himmlernek hívják stb., Palesztin állam 1989-től. Ezek után Tel-Aviv lemondott a további beavatkozási kísérletekről.