Megnéztem a Smart People (Zseni az apám) c. filmet. Természetesen csakis Ellen Page miatt. Az "Eredet" nem miatta volt jó, de a "Cukorfalat"-ban belopta magát a szívembe. Sarah Jessica Parker sosem volt a kedvencem, ahogy az a fickó sem, akinek köszönhetően végül is nagyon jó volt ez a film. Dennis Quaid volt az, aki a játékával felejthetetlenné tette. Persze lehet ez csak az én ízlésem, nem mindenki választaná Matt Damon helyett Anthony Hopkinst. :)
Dennis Quaid egy egyetemi professzort játszik, aki rettenetesen nagy koponya, de a hétköznapi élet dolgai közt meglehetősen el van veszve. Különösen mióta meghalt a felesége. Ellen Page a lánya, a papa nyomdokain haladva egy kis stréber csirke. Biztosan kitűnőre érettségizik, meg felveszik az egyetemre, tuti, hogy a maximálisnál magasabb pontszámmal, viszont az osztálytársai utálják rendesen, gyakorlatilag nincs egy darab barátja sem, az élete magányos, sivár, unalmas és a tanuláson kívül nincs benne semmi, de semmi, ami számítana. Apja lánya. Aki egyszer azt mondja neki, hogy sajnálja őt, mert szerinte nem boldog. A lány válasza, hogy az apja sem az, márpedig ő a példaképe. Überelhetetlen beszólás.
Volt egy jelenet, ahol a kocsmában, ahová a csaj a nagybátyjával ment el, összefut az osztálytársaival. Látványos utálkozás. Szóval az jutott eszembe, hogy én megjártam mindkét oldalt. Voltam fekete bárány, akitől tiltották az anyukák a lányaikat, hogy ne lógjon egyik se velem, nehogy "elrontsam". Néztem a jó tanulókat, akik 4,5 átlagra megkapták az ötöst, mert biztos csak kisiklás volt, miközben én 4,5-re négyest kaptam, ugyanezzel az indoklással. És még a négyes is fájt a tanárnak, zavarta, hiszen én egy "közepes tanuló" voltam.
Aztán a fősulin, ahol tiszta lappal indult mindenki, én lettem a "stréber", aki nem hajlandó puskázni, inkább tanul. És hogy utáltak azért, hogy a tanárnál, akinél nem használt a puska, mert végigkérdezte a részleteket, a miérteket, olyan dolgokat, ami direktben nem volt benne a tananyagban, csak az összefüggéseket átlátva, az anyag egészét értve lehetett megválaszolni, én nem csak elsőre átmentem, hanem erőlködés nélkül kaptam jelest. A végén már szinte megajánlott jegyet. Nem is kellett felelnem, csak ránézett a kidolgozott tételemre, úgy írta be.
Persze nem aközött kell választani, hogy okos legyél vagy népszerű. Lehet valaki úgy is agyas, hogy közben nem seggfej. És nem csak a magafajtával tud barátkozni. Persze úgy könnyebb, ha a másik kisebbrendűségi érzéseivel nem kell megküzdeni. Nem csak amiatt kaptam elutasítást, hogy deviáns vagyok és biztos buta is, hanem hogy biztosan nagyképű vagyok meg kiállhatatlan. Egy darabig még próbáltam összejárni a régi bandámmal, de hiba vettem fel a szakadt farmert, a kopott bőrdzsekit, kilógtam közülük. Ők azt mesélték, hogyan lógtak a melóban, összekaptak a művezetővel, én meg hogy lógtam a szemináriumról, és összekaptam a tanulmányi előadóval. Fizettek egy kör sört mindenkinek, ha megemelték a fizetésüket, én meg meghívtam őket, mert ösztöndíjat kaptam.
Ha találkozunk az utcán, köszönünk egymásnak, de csak kettő-három van, akivel beszélgetni is leállunk. Főleg, ha Fecóval vagyok, és ők is gyereket vezetnek kézenfogva. Meg, valjuk be őszintén, az egyetemi tanuló felette van a melósnak, de tanárnak lenni, nem sokkal nagyobb presztízs, mintha valaki gyári munkás, és a banki pénztáros meg még hajazza is.
4 megjegyzés:
Volt egy barátnőm, akivel mindig nagyon jókat beszélgettünk. Nem jártunk össze túl sűrűn, de amikor találkoztunk, akkor a letett fonalat ugyanott vettük fel, mintha közben nem teltek volna el hetek. Aztán elsodródtunk egymástól. Ki-ki a maga útján. Sajnáltam, de elfogadtam, hogy vannak olyan barátok, akik csak egy ideig részei az életednek, akkor, amikor épp a kijelölt közös időnket éljük. Van ilyen barát az iskolákból is, vagy máshonnan. Ők nem azok az életreszólóak. Az a ritka, de nem egyedüli kincs. Kincs az is, aki akkor volt, amikor.
----
Dennis Quaid is olyan, aki idősebb korában kezdett el értékelhetőbb filmekben játszani. Számomra a pályája hasonló Tom Hankséhez, azzal a különbséggel, hogy neki -bb filmjei is vannak. (nem hitelminősítés, hanem értékelhető -bb)
Mondjuk ezt a filmjét nem láttam, de az Eredet zseniálisszuperklassz film volt, még akkor is, ha neki semmi köze hozzá, csak meg akartam említeni. :)
----
Végül pedig, légy szíves fejtsd ki bővebben ezt, ha lehet: "Meg, valjuk be őszintén, az egyetemi tanuló felette van a melósnak", mert én érzésem szerint ismét csak félreértelmezek és ez árt a szépségemnek. :) Itt most csak az általános társadalmi elismertségüket, ranglétrájukat vagy a közösségre ható szerepüket értelmezted ilyen formán?
Jaj, hát ez egy összefüggéseiből kiragadott szöveg, ráadásul csak a fele a mondatnak. Nem a melósokat fikázom, szégyen is volna, az apám olyan proli volt, hogy bányába járt le melózni, az anyám meg gyárban kezdte, aztán került csak irodába.
A lényeg az volt, hogy régebben zavaró volt, hogy a haverok melósok, én meg egyetemista vagyok. Másként kezdtek viszonyulni hozzám, mert azt nagyon távoli világnak érezték, mintha a hold túlfeléről jönnék látogatóba. De mint ált. iskolai tanár, nem érzik, hogy a társadalmi ranglétrán fényév távolságban lennék, sőt, az egyik, aki bankban dolgozik, szerintem még felettem is érzi magát valamivel.
Köszi, így világos. Errefelé kapisgáltam, de tegnapra már csak a fél agyam volt meg és hiányzott néhány elem az értelmezőkészletemből. :/ (akkor meg minek kommenteltem? Jogos!)
Jó hogy rákérdeztél, nem lett volna jó, ha félreérthető marad. Zavarna, ha bárki is azt gondolná, hogy lenézem a melósokat.
Megjegyzés küldése