Lejárt

Eljött a Kánaán. Csak nem tejjel és mézzel folyik, hanem sörrel. Kifeküdtem a hintaágyba, a diófa sűrű lombjai alá, egy szál bugyiban, egy pohár sörrel. Mondjuk a sör necces, mert a szavatossága még márciusban lejárt. A neccest úgy értem, hogy nem a sörrel van baj, hanem velem. Katámnak persze hiába magyarázom, hogy a szavatossági idő az csak azt jelenti, HA megromlott, akkor már nem vihetjük vissza a boltba, hogy hoci vissza az árát, nem pedig azt, hogy TÉNYLEG megromlik. Amitől megőrülök, hogy a lejárt szavatosságú gyógyszert azt viszont szemrebbenés nélkül beveszi. Amiről nem tudja eldönteni. De a tejfölnek hiába jó a szaga és az íze, azt ki akarja dobni. Szóval a sörnek semmi baja. Viszont az ciki, hogy ennyi ideig érintetlen maradt az üveg. Olyan ez, mint a hajótöröttek a lakatlan szigeten. A szűzen maradt leány mellett lévő pasi biztos impotens. Gyanús, hogy sörimpotenciám van.

Bölcs-ész

Na, ez is megvolt! Plusz egy diploma kipipálva. Bölcsész diploma. És közben tényleg bölcsebb is lettem. Például nem fogom a nyelvem köszörülni az orvosokon, akármi is lesz a következő napokban. Mert legutóbb, mikor a bölcsészeket cikiztem, nem telt el sok idő, és arra ébredtem, hogy bölcsészhallgató vagyok. Ezért kettőt megígérek: Egy, nem szólok be a dokiknak, mert nagyon utálnám elvégezni az orvosit. Kettő, lelövöm, aki legközelebb a megkérdezésem nélkül beadja a nevemben a jelentkezést valamilyen felsőoktatási szakra.

Parázok és sík ideg vagyok

Most már jól be vagyok tojva az államvizsga miatt. A múltkor, amikor rájöttem, hogy a Szingli fejvadász negyedik kötetét is sikerült elolvasnom, de még egyetlen tételt sem tanultam meg, nos akkor még nem paráztam. Tegnap már nagyon oda voltam. Mondjuk azért a "John Carter"-t végignéztem, hiába több mint két óra. Persze csak ebéd után, amíg az emésztési folyamatok úgyis elszívták a vért az agyamtól. És be kell valljam, ma is ettem, így a "Fairly Legal" aktuális epizódját is kénytelen voltam végignézni. Sarah Shahi egyszerűen kihagyhatatlan. Nem mondom, hogy az "L"-t nélküle nem néztem volna meg, de a Life mindkét évadját biztos, hogy nem követem végig, ha nem vagyok rákattanva a csajra.

Tanulás helyett

Elméletileg ezerrel készülök az államvizsgára, de azért már sikerült elolvasnom a "Szingli fejvadász" első kötetét. A filmet láttam előbb, néhol eltér kissé a könyvtől, és nem vagyok benne biztos, hogy a könyv vezetné jobban a cselekményt. Csak azért mondom, mert volt aki a filmet leszólta a könyvhöz képest. Persze egyik se érdemel díjat, irodalmi Nobelt vagy Oszkárt, de én egész jól elszórakoztam mindkettőn, különösen tanulás helyett. És nekem Katherine Heigl is bejött a filmben. Talán nem az a kifejezett olasz-magyar típus (tudom már miért jön be neked ez a csaj Tea!), de én odáig vagyok érte, mióta láttam a "100 Girls" c. filmben, ami egyébként a világ legjobb tinivígjátéka. Kockás inget hordott, vetkőzős csocsót játszott, és nem mellesleg kiderült, hogy... áh, nem árulom el, nézzétek meg a filmet!

Véletlen flört

Utolsó hét. A jövő héten végig tanulni akarok az államvizsgára, nem akarok bejönni. Ezért igyekszem még ezen a héten megcsinálni amit lehet. Papírmunkák, szertár stb. A szokásosnál később járok haza. Kata pedig ma szokatlanul korán jött, még előttem hazaért. Még volt egy óránk, a gyermek érkezéséig, lehet találgatni, hogy mivel töltöttük. Ha ebből rendszert lehetne csinálni, szó nélkül túlóráznék máskor is. Persze Katáéknál minimum áramszünet kell legyen (vagy a főnök lányának esküvője), hogy ilyen korán elszabaduljanak. És a szünidőben Fecónak lesz egy csomó tábora is, mikor napokig nem lesz itthon, szóval azt hiszem, mégsem akarok túlórázni, inkább kérem a szünidőt, meg legyek túl az államvizsgán, alhassak reggel ameddig akarok. Mondjuk ez lenne hirtelen a három kívánságom, ha érdeklődne egy jó tündér.

Sakkot ad/kap a kormány

Hallottatok már a kormány új nyugdíjkoncepciójáról? A német pontszámításos modellről, magyar sajátosságokkal fűszerezve? Elmesélem mire emlékszem belőle. Szóval minden egyes évre adott összegű járulékot fizet valaki. Ezt elosztják az adott évi nettó átlagbérrel. Mondjuk aki az átlag körül keres, és fizet 36% nyugdíjjárulékot, az így szerez 0,36 pontot. Ezt minden évre kiszámolják, és összeadják, amíg majd nyugdíjba megy. Ha dolgozott 40 évet, és mondjuk minden egyes évben éppen 0,36 pontot szerzett, akkor nyugdíjas korára lesz neki 14,4 pontja. Ezek után kiszámolják, hogy hány évet fog még élni. A várható élettartamból levonják az életkorát a nyugdíjba vonulásakor. Kijön kb. 20 év. Ezzel elosztják a 14,4 pontját, ami 0,72 lesz. Ezzel szorozzák nyugdíjas évei alatt a mindenkori nettó átlagbért, és annyi lesz a nyugdíja. Például, ha most 150.000 Ft az átlagbér, akkor 108.000 Ft nyugdíjat kapna. Eddig a német modell.

Háborús történetek

Lassan könyvesblog leszek. Írtam az új Orson Scott Card könyvről. Regisztráltam a GoodReads-re, most jött e-mail, hogy O.S.C. blogpostot tett közzé. Emlegettem, hogy az eBayről rendeltem két könyvet, biztos azokról is fogok majd írni. De nem állom meg, hogy ne postoljak John Scalzi: Vének háborúja című eposzáról. A szerző is említi Robert A. Heinleint, mint aki hatással volt rá, és talán ezért írnak a könyv kapcsán róla. A cikkek többségében nem nevesítik a Heinlein művet, de a Csillagközi invázióra gondolnak, mint hasonló alkotásra. Ha a könyvet nem is, a filmet talán ismeritek: Starship Troopers. Nekem feledhetetlen, persze nem a rendezés, hanem a két dögös csaj, Dina Meyer és Denise Richards miatt. Nos valóban, van valami közös a két történetben. Katonák az űrben, röpködnek a hajókkal, aztán kiszálnak egy bolygó felszínére és gyalogosan vesznek részt hadműveletekben. De azért ne felejsük el, hogy nem csak ebben a két könyvben fordul elő ilyesmi.

Csábító könyvek

Nagyon vissza akartam fogni magam, mert egy csomó dolgom lenne még az évzárás kapcsán, meg ugye tanulni kéne, kidolgozni az államvizsgatételeket stb. Erre a Teen Wolf 2. évadnak kijött az első két epizódja. És bevallom, tegnap megnéztem a Szingli fejvadász felét is. Katie Heigl nem igazán a kedvenc típusom, de aranyos, és jól játszik ebben a filmben. Lehet, ma megnézem a végét is. Talán tiltólistára kéne tennem a torrentoldalak címét, mert hogy fogok így tanulni. Pedig olyan összeszedett és szorgalmas vagyok, Komolyan elhatározom, hogy márpedig rendesen felkészülök. Ütemezem a tanulást, minden nap ettől-eddig. Aztán az lesz a vége, hogy elolvasok valamit (valami rövidet, mondjuk Susan Collinstól Az éhezők viadala trilógiát), megnézek valamit (A Miért éppen Alaszkából négy évadot), esetleg kidolgozom egy írás struktúráját (fullosra a statikus story pointokat, egy másiknak meg összerakom a cselekményvázát, amiben három korábbi novellaötlet összeolvad egy többkötetes mű koncepciójává). Mert bennem megvan a szándék, csak aztán ahelyett amit kéne, azt csinálom amihez kedvem is van.

Teen Wolf

Naná, hogy a nagy készülés közepette nem bírtam megállni, és a szinkronos 1. rész után leszedtem felirattal, és megnéztem pár részt. Nem teljesen nyugodtan, mert azért zavart a tudat, hogy inkább tanulnom kéne helyette, de képtelen voltam ellenállni a csábításnak. A szokásos "alkut" kötöttem magammal, egy-egy megtanult fejezet után megnéztem egy-egy epizódot. Persze azért jobb lett volna, ha ezt az időt is a tanulásra fordítom, akkor talán kialudtam volna magam rendesen. Mert tesóm szerint az a legfontosabb. "Inkább készületlenül és kipihenten, mint félig felkészülten de kialvatlanul." Így álmosan, és némiképp idegesen mentem be a szóbeli vizsgára.

Nyár, fülledtség, kámaszútra

Tegnaptól itt a meteorológiai nyár. Mondjuk a hőség nem jött el vele, de egy ideje már nyitott ablaknál alszunk, és én hetekkel ezelőtt átálltam a nyári takaróra. Kata viszont még mindig azzal a vastag paplannal alszik, amivel télen szokott, bár az öt négyzetméteres órási ágytakarót már nem teríti a tetejére. Gondolom kiskorában a mamája a széltől is óvta, vastag pizsamát adott rá, és éjszakánként ötször felkelt hozzá betakargatni, ha a kánikulában lerúgta a takaróját, nehogy megfázzon. Én meg mióta csak emlékszem rá, nyaranta mindig bugyiban, trikóban aludtam. Vagy csak bugyiban, ha nagyon meleg volt.

Sunset Limited

Nehéz mit mondani róla. Cormac McCarthy az író, ebben is játszik Tommy Lee Jones, de ezt nem a Coen fivérek rendezték. A Nem vénnek való vidék egy pergő akciófilm. A dolgok persze itt is peregnek, de akció az nincs egy szál se. Egész végig egyetlen szobában vagyunk, néha kipillantunk az ablakon, a végén a folyosóra, néha az innen nyíló klotyóra, de a kamera nem hagyja el a helyiséget. A szereplőgárda két fős. A már említett Tommy Lee mellett Samuel L. Jackson játszik a filmben. Szerintem fergetegesen. Noha igazából semmit sem csinálnak, csak beszélgetnek. A rendezés Jones munkája, aki Clint Eastwoodhoz hasonlóan öregségére saját magának rendez filmet, és ezt nagyon jól teszi. Így Hollywoodból mélyenszántó dolgok is kikerülhetnek. Sajnos csak ilyen nagy nevekkel van erre lehetőség, egy elsőfilmest elhajtanának a fenébe ilyen ötlettel. Mondjuk ez a francot nem érdekli, ami baj, hogy a nagy öregek is csak kevés elgondolkodtató filmet csinálhatnak. Mintegy jutalomjátékként. Mert a nagy üzlet azért, lássuk be, nem ezekben van.

A kritika kritikája

Olyan a körmöm, mint egy sírjából frissen kikelt zombinak. Persze én nem földet kapartam, hanem lecsumáztam öt kiló epret. Kata lekvárt fog főzni belőle. Majd a kádban áztatom, meg sikálom. Még jó, hogy a hosszú hétvége alatt lesz ideje lekopni az elszíneződésnek. Ha csak nem marad ez a hideg idő, mert akkor ráerősítek még egy kis korommal is, mikor begyújtok majd a kályhába. De a zombihoz akarok visszakanyarodni. Nem is a hasonlatomhoz, hanem egy zombis novellához. Nem álltam meg, hogy ne mondjak kritikát róla. Igazából az piszkált fel, hogy mások hogyan kritizálnak. Mint a múltkor is. Érzékeny vagyok a minden finomságot nélkülöző bírálatra.

Medvebőr

Tegnap összefutottam az utcán tesómmal. A boltból jött, kezében fél kiló hálós citrommal, megy egy tasak koriandermaggal. Átfutott a fejemen, hogy milyen lehet a korianderes limonádé. Persze ez csak a merev gondolkodásomat jelzi, mert attól, hogy egyszerre vette a kettőt, nem biztos, hogy együtt fogja őket felhasználni, és a receptben szerepelhet más is, ami már van otthon. A citrom mondjuk a japánkristálygombának lesz, a koriander meg egy zöldségpörköltbe. Például. De nem sokat foglalkoztunk a konyhával. Én odaadtam neki az adóbevallásának a bizonylatait, meg a postai feladóvevényt, ő meg egy arasznyi kis dobozt nyomott a kezembe, hogy a sikeres diplomázásom jutalmául. Mondtam, hogy a medve bőrére előre nem kéne, így helyesbített, hogy az adóbevalláson megtakarított pénz felét rám költötte. Nem volt szabad kibontanom, csak otthon. A dobozban ez volt:

Papás-mamátlan

A napi rendszerességű blogolástól messze vagyok, de igyekszem tartani valami rendszert. Hetente kétszer azért próbálok valamit összehozni. Filozófiai mélységeket ne várjatok, egy-egy helyzetjelentésre futja majd leginkább. Ma vasárnap van, így a délutánt Kata és Fecó a mamánál töltik. Mondjuk olyan nagyon nem hiányozhatnak egymásnak, mert tegnap egész nap együtt voltak. Elmentek egy buszos kirándulásra, valamerre a Dél-Dunántúlra, templomokat láttak. Meg borospincéket. Gondolom, hogy a kevésbé spirituális kirándulóknak is legyen valami, amire jó szívvel emlékeznek. Persze ezért kár volt felülni a buszra. Nekünk a papával több eszünk volt, kimentünk a borfesztiválra.

Spirituális egoizmus

Jól le vagyok maradva a blogok olvasgatásával, de szorgalmasan igyekszem behozni. Eljutottam Mikihez, akinél olvastam egy érdekeset. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történne, ha megütném a főnyereményt. Persze ehhez nem ártana legalább időnként kitölteni egy lottószelvényt, de most hagyjuk az ilyen szőrözést a részletekkel. Tegyük fel, hogy. A pénznek különböző nagyságrendjei vannak számomra, amiket másképp tudok kezelni. Ha nyerek ezer Ft-ot, az simán megy a pénztárcába, mintha nem is nyertem volna, mert nincs jelentősége. Tízezerrel már kéne kezdeni valamit, valószínűleg költekeznék kicsit, egy könyv, valami finomság, amivel dőzsölnénk kicsit, mondjuk egy kiló eper, guriga kecskesajt, akármi. Százezer Ft. Ebből beruházás lenne. Mondjuk egy új mosógép, mert a régi kezd leamortizálódni. A maradék meg eltéve tartaléknak. Egymillió: ezt már komolyabban tervezni kéne. Nagyobb része valószínűleg kötvénybe, a maradékból meg osztogatnánk kicsit, vennénk a családtagoknak meg magunknak ezt, azt. Tízmillióból betörlesztenénk a hitelünkbe, hogy már csak nevetséges törlesztőrészlet maradjon. Ha százmilliót nyernénk, akkor bajban lennénk.

Mindenki másképp

Vasárnap a piacon volt Kata, hozott haza epret. Szépen beosztjuk, minden nap egy kicsit. Nagyobbrészt Fecó, de mi is csipegetünk belőle. Kata beáztatja egy tálkába, sose tudom, hogy ez valami vízmágiával kapcsolatos tisztító szertartás, a termelő karmáját eltávolítandó, vagy pedig a makacs növényvédőszerektől lehet így mentesíteni a szemeket. Aztán persze megmossa folyóvízben is, de nekem ez kicsit furcsa, ez az áztatás, mert anyám nem szokta. Mikor kicsi voltam, emlékszem az izgalomra, mikor hazahozta az epret. Ott nyüzsögtem mellette, mint egy pákosztos macska, épp csak nem doromboltam, nyávogtam. Volt egy ütött-kopott zománcos tésztaszűrőnk, abba szórta bele az egész zacskóval. Teljesen kinyitotta a csapot, a vízcseppek fröcsköltek szanaszét. Aztán konyharuhára borította, hogy lecsepegjen. Lecsumáztuk, és egy tálba dobáltuk a szemeket, és akkor még nem volt szabad torkoskodni, húztuk az élvezetet. Kristálycukrot szórtunk egy tányérra, és abba hempergettük, úgy faltuk. Ültő helyünkben az egészet.

Családi idill agyalással

Kata megint sámánkodik, Fecóval ketten maradtunk itthon. Ebédre főztünk egy nagy fazék paprikás krumplit, és amíg az rotyogott, játszottunk. Lotti karottit, amiben nyulakkal versenyzünk a répáért, és akinek nincs mázlija, belepotyog a csapda lyukába. Aztán összeraktunk egy 150 darabos puzzle-t, megettük az ebédet és néztünk egy epizód Star Wars - Clone Wars-t. A rajzolt Jar Jar majdnem annyira idegesít, mint a filmbeli. Egy másik epizódot inkább odaadtam USB kulcson, hogy a laptopján nézze meg Fecó, mert én inkább kihagytam. Helyette olvastam meg moziztam. Amíg a gyermek a házi feladatát csinálta. Tudom kegyetlen vagyok vele, de az élet is az lesz. A rajzfilmjéből lent van már az egész évad, az összes epizód, én meg csak csepegtetem neki, hogy rávegyem, csinálja meg a feladatait.

És végre leadtam

Végre leadtam a dolgozatomat. Akkora megkönnyebbülés, hogy nem is tudok megfelelő hasonlatot mondani rá. :) Tegnap hazaszédelegtem, végigvágtam magamat az ágyon, és elaludtam. Kata közben hazajött, aztán elment itthonról, de én észre se vettem. Olyan rendes volt, hogy nem ébresztett fel. Csak remélte, ha Fecó hazaér és csönget, felébredek és beeresztem. Persze tíz perccel hamarabb felkeltem, és már a teát főztem, mikor jött. A belső órám helyén nekem egy bazi nagy vekker van. Ha a szokásosnál korábban kell kelni, mondjuk vonathoz, hajnali indulással, akkor óracsörgés előtt pár perccel felébredek, és leviszem a mobilomat a fürdőbe, hogy ne keltse fel Katát, ha zenélni kezd.

Kínlódom (de csak kicsit)

Már csak napok kérdése, és leadom. Nem is mondok semmit, el tudjátok képzelni gondolom, anélkül is a hangulatom. A múltkor már kitettem illusztrációképp egy háromhetes vízihullát a fészbukomra, (ez úton is kérek elnézést minden jóérzésű ismerőstől, akinek felborzoltam vele a kedélyét), és azóta csak fokozódott a helyzet. Mondjuk én még ne szóljak semmit, csak irodalmazok, napi ezer oldalt lapozok át, hogy találjak megfelelő hivatkozásokat az állításaim alátámasztásához, tesómnak a komplett elméleti megalapozást kell átírnia, mivel az nincs köszönőviszonyban a kutatási eredményeivel. Van közös irodalmunk, abból neki is válogatok hivatkozásokat, hátha fel tudja használni.

Zöld disznó

Későig fennmaradtam, a szakdolgozatommal birkóztam. Közben megéheztem, és ettem kicsit. Pedig este későn már nem szoktam. Nehogy zöld disznóval álmodjak. Aztán mikor lefeküdtem, még forgolódtam is egy darabig, mert az eső kopogott a tetőtéri ablakon. Nem is csodálkozom rajta, hogy összeálmodtam mindenféle marhaságot. Volt benne egy vámpír, aki meglehetősen törékeny testfelépítésű, az egyetlen erőssége, hogy nagyon gyors. A mozgása is, meg ide-oda képes teleportálni magát. Vért nem szív, hanem mások aurájából merít energiát. De a legjobb a vérfarkas csaj volt, aki szex közben nem tud uralkodni magán, és folyton átváltozik, meg vissza. Ahol végigsimítok rajta, nem libabőr, hanem sűrű szőrzet jelenik meg a testén. Amikor a feje is átváltozik, megnyúlik az állkapcsa, az orra, iszonyú fogai nőnek, így csókolózni nem igen lehet vele. Viszont akkora lesz a nyelve, és olyan ügyes, ó te jó ég...