Leszbikus Káma-Szútra

Felpiszkált Fetisa írása, ami arról jutott eszébe, amit nálam olvasott, arról, amit Manéla írt. Ha valaki továbbfűzné a gondolatot, kérem szóljon, hogy beilleszthessem a láncba. :) A lényeg nagyjából annyi, hogy hogyan csináljuk mi leszbikusok? Hogy e körül elég nagy a szemérmes hallgatás. Már ha a szemérmetesség az oka, nem pedig a titkolózás. Mint egy beavatottakból álló zárt társaságban. Mondjuk ez szép volna. Elképzelem, hogy teliholdkor, boszorkánydombon pucéran táncolunk a tűz körül, pajzán nótákat kántálunk, parázson sétálunk, majd körbevesszük a jelöltet, aki lefekszik a fűre, mi pedig rátesszük a kezeinket. Annyian vagyunk, hogy a sok tenyér beborítja a testét, egy négyzetcentimétert sem hagyva szabadon. Ráborítunk egy kazal rózsaszirmot, és mire kiássa magát belőle, nem marad ott más, csak aki kiválasztotta és meghívta a körbe. Szorosan átöleli és bevezeti a "misztériumokba".

Hm, a szemérmesség valószerűbb. Kíváncsiságból visszanéztem az "xxx" címkéjű bejegyzéseimet. Az átlaghoz képest én kifejezetten "szemérmetlenül" írok a szexuális életemről. Persze nekem könnyű, mert Kata nem olvassa a blogom, tesóm előtt nem kell pironkodjak semmi miatt, a többi olvasóm meg nem ismer személyesen. Legalább is nagyon remélem, mert igen kínosan érezném magam, ha egy kollégám vagy csoporttársam, neadjisten egy tanítvány vagy az egyik tanárom odajönne, hogy ő szokta olvasni a blogom. :) Akik nyíltabban felvállalják a blogírást, érthető, hogy visszafogottabbak. Mégiscsak milyen lenne összefutni valakivel, aki pontosan képben van az ügyben, hogy hogyan szoktam csinálni, mit szeretek az ágyban. Ez még rosszabb, mint ha ruha nélkül lenne az ember.

Persze emiatt lehet némi hiányérzetünk. Angolul biztosan, de gondolom az összes világnyelven létezik könyv a leszbikus szexuális technikákról. Magyarul én ilyenről nem tudok. OK, az ember feltalálja magát, meg kísérletezik, és ha odafigyelünk egymásra, akkor nagy gond nem lehet, de egy ilyen könyvnek akkor is van létjogosultsága. Most nem csak a kíváncsiságra gondolok, hanem praktikus szempontokra is. Amíg az ember nagyon az elején tart, tele van bizonytalansággal, félelmekkel, kérdésekkel, jó lenne, ha válaszokat kaphatna. Aztán van, aki szemérmes, és vágyna dolgokra, de azt hiszi, hogy az "nem normális", és nem meri kérni, ajánlani, mert arra gondol, ilyen biztos senki másnak nem fordul meg a fejében. Pedig de. Ötleteket szerezni, mások tapasztalatait hasznosítani sem utolsó. Viszont könyv nincs, mi pedig nem osztjuk meg egymás közt a tudásunkat.

Tyúkkal hülyéskedtünk, és valahol van egy töredék XIV. fejezet egy ifjú leszbiánus úrhölgyek részére íródó illemtankönyvből. Csak vicc volt az ötlet, hogy értelmezzük leszbikus szempontból a viselkedési normákat. Ebben a fejezetben olyasmi lett volna, hogy ha randira megyünk, hogyan üdvözöljük egymást, hová illik megbeszélni a találkát, ki fizet, adunk-e borravalót. Ezek persze olyan kérdések, melyek nem csak leszbikusokat érintenek, de kifejezetten ebből a nézőpontból tárgyaltuk, kicsit XIX. századias stílusban, amolyan Mary Poppins féle jóindulatú szigorral szólva. Talán egy ilyen mű sem volna haszontalan, de a szexuális praktikáknak azt hiszem nagyobb lenne az olvasóközönsége.

Kéne írni egy amolyan leszbikus Káma-szútrát. De össze is lehetne kötni a kettőt, mert a Vátszjájana féle eredeti sem kizárólag a szexről szól. A háztartás vezetésének ügyeitől kezdve a műveltség alapjain át a társasági szokásokig sok mindent tárgyal. Persze ez egy nagyon nagy munka lenne, és én nem rendelkezem ehhez kellő ismerettel. Legfeljebb szerkesztést vállalnék, ha küldözgetnétek levélben a tapasztalataitokat, ötleteiteket. Így anonim maradhatna mindenki. De a blogillemtannal már kísérleteztünk, hogy közösen dolgozunk rajta, csak hamar hamvába holt, így azt hiszem ebből se sok minden lenne. Szerintem ezt a Labrisznak kéne felkarolni, vagy egy szexológus-kultúrantropológus szerzőpárosnak nekiállni, és megcsinálni. Sikerkönyv lenne, és úgy vélem sokaknak segítene.