
Nagyon nem akartam mostanában politikáról, de nem állom meg. Az utóbbi napok történései rendesen felk*rták az agyamat. Muszáj vagyok kiadni magamból a dühömet. A kivándorlás nekem nem opció, mert akiket szeretek, mind itt vannak. Bézbólütővel is jó lenne szétcsapni itt-ott, de már rég nem az vagyok, aki ezt megteszi. Marad az ingerült blogolás. Keresek valami zenét, ami illik a hangulatomhoz, és elkezdem csapdosni a billentyűket. Szól a HBB: A vadászat. Jó zenék, jó szövegek, telis-tele meglepő, politikai olvasatokkal. Pl. Lassan lépked a fűben / A vak zenészek kara. / Mondjátok emberek, / Ez már Európa? Amikor az album készült, lehetett azt mondani, hogy még nem, de már nemsokára ott vagyunk. Ha most kérdezzük, hogy vazze, hát messze van még az az Európa? Akkor a válasz az, hogy hát, most már messze.