Én édes Katinkám

Találtam piszkozatban apró történeteket, melyekből egy-egy teljes posztot nem tudtam összehozni, de ha egymás mellé teszem őket, akkor már kitesznek egy egészet. Így együtt kissé tendenciózusnak tűnik ez a gyűjtés, de hozzá tartozik, hogy ez nem egy hét, hanem több év termése. És persze biztos nekem is vannak idegesítő dolgaim, de azokat posztolja ki Kata! A múltkor említettem neki, hogy ha blogolni nem akar, mi lenne, ha csinálna egy fészbukoldalt, és ott ekézhetne ő is engem. Azt mondta, hogy csak nekem van felesleges, elpocsékolni való időm, mert ő nem ér rá ilyesmire. Azzal nekiállt, és két óra hossza alatt feltúrta az összes könyvespolcot, hogy előkeressen egy olyan könyvet, amit egy ismerőse nem kért kölcsön, csak ő úgy gondolta, hogy jó lenne neki elolvasni, és amit az illető három hónappal később olvasatlanul adott vissza.

Fogjuk meg és vigyétek

Történt egyszer, hogy Katám megkívánt egy bögre teát. Elindul a konyhába, hogy főzzön magának. Útközben megpillant engem. Gondolja, hátha én is kérek. Megkérdezi, hogy nem innék-e egy teát. Mondom, hogy de igen. Erre megkér, hogy tegyek már fel egy kis vizet, mindjárt jön ő is. Aztán felvonul az emeletre, csinálja a dolgát. Negyedóra múlva kiabálok neki, hogy felforrt a víz, tegyen bele teát, amilyet szeretne. Lekiabál, neki mindegy, tegyek bele olyat, amilyet akarok. Belerakom. Újabb negyedóra elteltével felszólok, hogy kész a tea, öntsön magának, ha kér. Erre lekiabál, hogy vigyek fel neki egy bögrével. Felviszem. Másnap mondja, hogy milyen hűvös van, főz megint egy kis teát. Én nem kérek? Nagyon csodálkozott, mikor azt mondtam, hogy NEM, NEM KÉREK, MAJD HA KELL, CSINÁLOK MAGAMNAK!


Ki a hunyó?

Történt egyszer, hogy Katám mosogatni kezdett, de a pumpás adagolóban nem volt mosogatószer. Rögtön rám is förmed, hogy ha kifogyasztom, miért nem töltöm újra. Mondom neki, hogy a múltkor azt ígérte, majd ő mindig újratölti, ha nem gyűjtöm a mosogatóban, hanem rögtön elmosogatom, ha használtam valamit. Felfortyan, hogy persze, de én sose mosogatok. Ezután elhallgat, majd a szivacs is megáll a kezében. Lesüti a szemét, és azt mondja: ok, ezt most bebuktam, mert ha nem mosogatsz, akkor kinél fogyott ki?


De a többi stimmel

Történt egyszer, hogy Kata sietett valahová, és el volt késve. Öltözködés közben a nappaliból felkiabál nekem az emeletre, hogy a széke hátáról hozzam le neki a zöld pulóverét. Nem látok sehol zöld pulóvert, lekiabálok, hogy nincs ott. Ne legyek már olyan béna, ott van a szék hátán, vigyem már le! A szék hátán egy darab zöld pulóver sincs, csak egy barna mellény. Leviszem megmutatni neki, hogy csak ez van a szék hátán, semmi más. Kiveszi a kezemből, hogy na ugye, hogy ott volt. Mondom, ez nem pulóver, hanem mellény. Rám mordul, hogy mit kell folyton a részleteken lovagolni! Megjegyzem neki, hogy egy részlet még hagyján, de tekintve, hogy a színe se zöld, hanem barna, kicsit sok az eltérő részlet. Legközelebb, mikor a piros sálját kereste égre-földre, és a kezébe nyomtam a kék nadrágját, csak annyit mondott: jól van na, ne cikizz már!



Diplomáciai érzék

Történt egyszer, hogy az én drágám azt hallotta a hírekben, berendelték a külügyminisztériumba az orosz nagykövetet az ukrajnai események miatt. Meg hogy a kárpátaljai fiatalok tömegesen jönnek át Magyarországra, nehogy besorozzák és elküldjék őket harcolni a Krímbe. Aggódva kérdezi, hogy ugye nem lesz háború? Mondom neki, hogy szerintem nem lesz, mert kizártnak tartom, hogy a magyar külügyminiszter hadüzenetet adott volna át az orosz nagykövetnek.


Ha akarom, ha nem

Történt egyszer, hogy Katának volt kedve szexelni, nekem meg épp nem. Macskálkodik, dorombol, bújik hozzám, így végül azt mondom, hogy jó, legyen. Érthetetlen, de mikor végre elérte, amit akart, megsértődik, és azt mondja, ha nem akarom, ne erőltessük, elvégre nem akarásnak nyögés a vége. Aztán elgondolkodik, és hozzáteszi: persze, jelen esetben, az akarásnak is.

---