Ebola

Volt itt Szegeden egy kis hisztéria az ebolával fertőzött területekről származó orvostanhallgatók miatt. Persze, a helyzet messze nem volt olyan durva, mint ahogy azzal riogattak. A hallgatók jó része a nyári szünidőben nem hazament a járvány sújtotta területekre, hanem inkább Európában utazgatott. (Nem meglepő, ha egy afrikai diák nálunk tanul egyetemen, akkor valószínűleg van ennyi esze és pénze is.) Aki ebolával fertőzött területről érkezik, az a kialakított eljárásrend szerint kitölt egy kérdőívet, és ha felmerül a lehetősége a fertőződésnek, 21 napra karanténba kerül. De erre még nem volt példa. Akik pedig orvoshoz fordult valamilyen problémával, arról is kiderült, hogy egész másfélék a tüneteik, biztosan nem az ebolától vannak. Ez egész felhajtásnak annyi értelme volt, hogy Fecó kíváncsi lett, és kérdezgetett erről a járványról, és úgy általában a vírusokról.

Cselendzs

Mikor először találkoztam az interneten az Ice Bucket Challenge-ről szóló hírekkel, csak legyintettem, már megint egy eszement dolog, ami pont az idiótaságának köszönhetően járványszerűen fog terjedni, aztán a szokott rend szerint, szépen lecseng majd, és átadja a helyét egy újabb őrületnek. Nem is foglalkoztam volna vele többet, hanem két nap múlva Fecó azzal állított haza, hogy hallottam-e róla, mert őt is kihívták a jegesvizes önleöntésre. Na, ettől elborult az agyam, és mondtam neki, hogy akkor most csüccs le, és beszélgessünk. Láttam a gyermek arcán, hogy nem erre a reakcióra számított. Nem tudom, talán azt hitte, hogy majd lelkesen helyeselek, esetleg én videózom le a mobiljával, amíg magára borítja a vödör vizet? Ahogy ráfagyott a mosoly az arcára, rögtön megsajnáltam, és vettem egy nagy levegőt, hogy lehiggadjak, nem akartam lerohanni a véleményemmel, inkább elkezdtem kérdezgetni.