Ebola

Volt itt Szegeden egy kis hisztéria az ebolával fertőzött területekről származó orvostanhallgatók miatt. Persze, a helyzet messze nem volt olyan durva, mint ahogy azzal riogattak. A hallgatók jó része a nyári szünidőben nem hazament a járvány sújtotta területekre, hanem inkább Európában utazgatott. (Nem meglepő, ha egy afrikai diák nálunk tanul egyetemen, akkor valószínűleg van ennyi esze és pénze is.) Aki ebolával fertőzött területről érkezik, az a kialakított eljárásrend szerint kitölt egy kérdőívet, és ha felmerül a lehetősége a fertőződésnek, 21 napra karanténba kerül. De erre még nem volt példa. Akik pedig orvoshoz fordult valamilyen problémával, arról is kiderült, hogy egész másfélék a tüneteik, biztosan nem az ebolától vannak. Ez egész felhajtásnak annyi értelme volt, hogy Fecó kíváncsi lett, és kérdezgetett erről a járványról, és úgy általában a vírusokról.

Az Ebola-vírus a nevét az Afrikában, az egyenlítőnél fekvő Kongói Demokratikus Köztársaság (nekem még Zaire) hatalmas folyója, a Kongó egyik mellékfolyójának a mellékfolyója után kapta. Itt, ennél a folyónál észleltek első alkalommal a vírus által okozott járványt, 1976-ban. Maga a betegség, az ebola (vérzéses) láz sokban hasonlít a Marburg-vírus által okozott vérzéses lázhoz, ami nem véletlen, a két kórokozó egymásnak közeli rokona, ugyanabba a Filovírus családba tartoznak. Az ebolának jelenleg öt faja ismert, ezek közül az egyik ugyan átterjed az emberre is, de tüneteket nem okoz. A mostani járványt a legveszélyesebb, zairei fajta okozza, aminél akár 90% is lehet a halálos kimenetel aránya.

Elsősorban ennek a magas halálozási arányszámnak köszönhető a média érdeklődése. Aki megkapja a fertőzést, valószínűbb, hogy meghal, mint hogy meggyógyulna, és ez nem csak az elmaradott Afrikában lehet így, mivel jelenleg nincs bejegyzett, hatásos ellenszer a betegségre. Egyébként az eltelt fél év alatt kevesebb, mint háromezer halálos áldozatot jegyeztek fel. Egy influenzaszezonban (bár leginkább nem az influenza fertőzésbe, hanem annak a szövődményeibe) ennél többen halnak meg. Csak amíg 100 millió fertőzöttnek egytized ezreléke (10.000) hal meg, az egész másképp hangzik, mintha hatezer fertőzöttnek a fele (3.000) nem éli túl a betegséget.

Ez ebola magas halálozási aránya ellenére, statisztikailag kevésbé veszélyes, mint az influenza. Köszönhetően annak, hogy viszonylag nehezen terjed. A beteg testnedveivel, vérével, nyálával stb. megy át a kórokozó, de pl. cseppfertőzéssel, tüsszentéssel nem fertőz. Az Európában általános higiénés szokások nagyban csökkentik a járvány kialakulásának kockázatát. Afrikában, az elmaradott, törzsi vidékeken az okoz problémát, hogy a kórházakban nem sterilizálják megfelelően az eszközöket, és a helyi szokások szerint a halottakat több napra felravatalozzák, és távolabbról is eljönnek a rokonok, hogy elbúcsúzzanak a halottól, ami azt jelenti, hogy megérintik, megcsókolják.

Fecót még a biológiai és a számítógépes vírusok közti hasonlóság érdekelte nagyon. Erős analógiát érzékelt a terjedés, fertőzés és az okozott problémák kapcsán is. Valóban, van néhány közös pont. A vírusok behatolnak a gazdatest sejtjeibe, és átírják a sejt genetikai kódját a sajátjukkal, hogy újabb vírusok előállítására vegyék rá. A számítógépes vírusok is módosítják a programok kódját, hogy azok a vírus példányait terjesszék. A számítógépes vírusok is mutálódhatnak, változhatnak, és ilyenkor nehezebb őket felismerni és védekezni ellenük. De azért van egy csomó különbség is. A vírusok természetszerűleg, spontán változnak, véletlenszerű módosulás történik a kódjukban, és természetes szelekció zajlik a variánsok között. A számítógépes vírusok tervezetten változtatják a kódjukat, és csak úgy, hogy a funkcionalitásuk (amit csinálnak) ne változzon, így nincs szelekció, a változatok ugyanabban a zárt halmazban maradnak

A számítógépes vírusok részben szándékosan okoznak kárt, úgy vannak megtervezve, hogy pontosan tudják, mit csinálnak. A biológiai vírusok halálos variánsai a kevésbé sikerült, "vesztes" módosulások. A vírus nem ölni akar, hanem szaporodni, terjedni. Ha megöli a gazdatestet, azzal ezt akadályozza. Az Ebola-vírus feltételezett vírusgazdái a denevérek. Az ebola megfertőzi őket, de nem betegednek meg, hanem vígan továbbadják egymásnak a vírust. Ez a sikeres alkalmazkodás példája, az élősködő (a vírus) a gazdatestek nagy populációjában elterjed. Az is lehet, hogy ez bizonyos szempontból még előnyös is a denevéreknek, mert mondjuk az ebola megakadályozza egy másik, betegséget okozó élősködő fertőzését. Ilyenkor szimbiózisról beszélünk.

Amikor az ebola a denevérről átterjed az emberre, akkor az új környezetben megpróbálkozik a régi, bevált dolgokkal, de az nem jön be, az emberek többsége meghal, és a vírus nem tud olyan jól továbbterjedni. Illetve az egyik típusa az ebolának ügyesebb a többinél, nem betegíti meg az embert. Ez a vírus képes lehetne észrevétlenül elterjedni. Tehát nem az az a vírus "ügyes", ami öl, hanem az, ami észrevétlen marad. Persze a terjedés módjában is vannak sikeresebb fajták, melyek cseppfertőzéssel, tüsszentéssel is terjednek. Az igazán nagy problémát azok a vírusok okozzák, melyek a terjedést tekintve profik, de a feltűnés kerülésében nem túl sikeresek.