Oldalak

2014-08-03

5 lány, gazdagság, boldogság

A múltkorában az Amazonon sikerült igen jó áron (ingyen) beszereznem Jane Austen könyveit. Katára pedig rájött, hogy Austen történeteiből készült romantikus filmeket nézzen. Morogva belementem, hogy nézzük együtt, közös program gyanánt. Gondoltam jó lesz előjátéknak, de aztán egészen belefeledkeztem én is. (Megállapítottuk, hogy a BBC feldolgozások nagyon jók, a 2009-es Emma hajazza az 1996-os filmet Gwyneth Paltrowval, az 1995-ös Büszkeség és balítélet /Darcy szerepében Colin Firth/ pedig egyszerűen felulmúlhatatlan.) Úgy belejöttem, hogy ez utóbbit nekiálltam, és el is olvastam, ha már megszereztem a könyvet. A párbeszédekben előforduló hosszú körmondatoktól eltekintve nagyon könnyen olvasható a szöveg. De nem a könyvről akartam írni, hanem arról, hogy eszembe jutott a Hegedűs a háztetőn, hogy ott is öt lánytestvér van, és próbáltam párhuzamot vonni a két történet között.
Mindkét történetben az anya igyekszik férjhez adni a lányait, és megkeseríteni a férje életét. Ez utóbbi sokkal könnyebben megy nekik. Az egyik lánynak akad kérője (Mr. Collins és Lázár Wolf) aki a szerény hozomány ellenére is elvenné, de a lányok nem lelkesednek az ötletért. Az apáknak van a legnagyobb szava a kérdésben, de egyik sem erőlteti a házasságot a lányok akarata ellenében. A történet végére az ötből három lány férjhez megy. Az egyik ahhoz, akivel kezdettől fogva vonzódtak egymáshoz (Jane Mr. Bingleyhez, Cejtel pedig Mótelhez, a szabóhoz). A másik lány férje olyasvalaki, akivel eleinte sokat vitatkozott, nem tartotta nagyra (Lizzy férje Darcy, Hódelé pedig az anarchista diák, Percsik lesz). A harmadik lány megszökik otthonról, a házassága az apa számára nem elfogadható, viszont az anya megbékél a helyzettel (Lydia választottja Wickham, Háváé pedig Fegyka).
Mindkét történet szerint a házasság lehetőségét nagyban befolyásolja a családok vagyoni helyzete. Benneték gondja, hogyaz apa azzal a feltétellel örökölte Longbournt, hogy fiúgyermekre kell hagynia örökül. Mivel csak lányai vannak, a birtok az unokatestvérére, Mr. Collinsra száll a halála után. (Hasonlóképp, mint az Értelem és érzelemben.) Egyelőre viszonylagos jólétben élnek, de az apa halála után bizonytalan a sorsuk, kiutat az jelenthet, ha a lányok gazdag férjet találnak. Tevje viszont szegény. (Bár ha meggondolom, hogy egyedüli keresőként eltartja a háztartásbeli feleségét, és öt leányát, nem éheznek, rendszeresen kerül az asztalra hús is, egy szép nagy házban élnek, ami saját tulajdonú, tehermentes ingatlan, akkor a mai magyar átlagnál mindenképpen jobban élnek.) Persze csak addig van jó dolguk, amíg Tevje dolgozik. Ha lesántul a ló, az már gondot jelent. Megoldást az hozhat, ha a lányok jómódú férjet találnak.
Az elsődleges cél a boldogság. A fiatalok ezt a szerelemben vélik felfedezni, az idősebbek szerint nem árt hozzá a gazdagság sem. Jane Austen válasza: a boldogságot meghozza a szerelem ÉS gazdagság együtt. Példa a két idősebb Bennet lány házassága. Sólem Áléchem történetében még ez sem feltétlen elég, a falu gazdagabb lakóit ugyanúgy elűzik a szülőföldjükről szeretteikkel együtt. (Bár kétségtelen, hogy a módosabbakra a tengerentúlon szebb élet vár.) A szerelem és a boldogság közti összefüggés egyértelműnek tűnik. Persze a szerelem definíciója nagy kérdés, de most nem bolygatnám, korábban már rágódtunk rajta. De mi a helyzet a gazdagsággal. Azt kell mondjam, ugyanaz. Vagyis, hogy a definíción múlik.
Mikor tesóm megjelent az életemben, nem voltam sem igazán boldog, sem gazdag, és a szerelemből, szeretetből is hiányt szenvedtem. És valószínűleg nem sokkal voltam értelmesebb, mint a Benneték Lydiája. :) Noha az apai örökrészem sokat lendített az anyagi helyzetemen, a gazdagságot és a boldogságot a bátyám úgy tanította meg nekem. Hogy mindkettőben ugyanaz a lényeg. A szeretet nem az, amit kapok, hanem amit adok. Ha én tudok szeretni, az elég a boldogsághoz. Nem feltétlen kell (persze nem is árt) a viszonzás. (Ezért nem szeretet a szerelem, mert igényli a viszonzást, az tkp. egyfajta vágy.) És gazdagnak sem az gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad.
Ugyanis a gazdagság nagyon relatív dolog. Aki a Rózsadomb aljában lakik egy százötvenmilliós ingatlanban, szegénynek érzi magát, mert feljebb a domboldalban valakinek félmilliárdos háza van. Egy afrikai faluban, a falu főnöke gazdagnak tartja magát, mert neki negyvenhat kecskéje van, a falu összes többi lakosának együttvéve meg csak negyvenkettő. A gazdagságunk nem attól függ, hogy mit, mennyit birtokolunk. Hanem, hogy mit gondolunk. Legyen bármilyen vagyonos valaki, ha fukar, kuporgat, az azért van, mert kevesli, amije van, szegénynek érzi magát. A bőkezű adakozó azért ad, mert nem fél tőle, hogy hiányt fog szenvedni, úgy érzi van neki bőven, kellően gazdag. És itt érnek össze a dolgok. Erről lehet őket felismerni, akik nem fukarkodnak a javaikkal, a szeretetükkel, a tudásukkal, azok a gazdag, elégedett és boldog emberek.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Akkor ti már gazdagok vagytok, ugye? Ugye?
(czupp)

AncsaT írta...

Hát ööö... ez jó kérdés. Visszaolvasva, amit írtam, az alapján Kata talán "gazdagabb" nálam, mert ő sokkal bőkezűbben bánik a pénzével, tegnap is vett új ruhát magának, és már bevásárolt karácsonyi és (jövő) húsvéti ajándékokból a családnak, barátoknak, miközben annyi mínusz van a bankszámláján, hogy ha megjön a fizetése, akkor sem lesz pluszban. Persze neki annyiban könnyebb, hogy a rezsit és a hiteltörlesztést az én számlámról vonják, én nem lehetek soha mínuszban. (Nem is tudok mínuszba menni, mert letiltattam a számlámról mindenféle hitelkeretet.)
A boldogsággal viszont jól állunk, gyakorlatilag megvan mindenünk, amire szükségünk van, és hozzánk járnak tanácsért, támogatásért, nem mi szorulunk másokra. (Jó, én azért időnként lógok kicsit a bátyám nyakán.)
Beszélgettünk a múltkor Katával, annak kapcsán, hogy több kapcsolat is borult az ismeretségi körben, hogy mi milyen jól elvagyunk egymással, már 13 éve, minden veszekedés ellenére. Jól élünk, általában béke van, nem megyünk folyton egymás agyára (csak időnként).

Megjegyzés küldése