Kettős látás, kettős beszéd

Imádom a rádiót, időnként zseniális dolgokat hallok. Bekapcsolom a híreket, és figyelem, hogy miket nyilatkozik az emberiség krémje, a politikai vezető, államfő, pártvezér, az államigazgatásban felelős pozíciót betöltő személy. Persze nem teljesen tisztességes őket cikizni, mert a mezei honpolgár is beszélhet hülyeséget, csak az ritkábban jelenik meg a médiában. Bár talán a mezei honpolgárnak pont ezért könnyebb ezt megbocsájtani. Hogy a billentyűzetért nyúltam, annak a rádióban pár napja hallott mondatnak köszönhető, hogy az EU-s külső határt megvédenie nem csak szabad, de egyenesen kötelező feladata is Magyarországnak, viszont a kerítés építése az elfogadhatatlan. Pont. Még csak egy elvetélt ötletet sem hallunk, hogy akkor mégis hogyan? Az nem a bírálók dolga, ők csak bírálnak, a megoldás nem az ő felelősségük. Senkinek sincs rá javaslata, hogy hogyan másképp kéne védeni a határt, de ne kerítéssel. (Most zajlik egy EU-s csúcs, kíváncsi vagyok, mivel fognak előjönni.)

Hol van a liberalizmus határa?

A svéd evangélikus egyház püspöke a stockholmi Tengerészek Templomából a el akarja távolíttatni a kereszteket és minden, a kereszténységre utaló jelképet, és jelet tetetne a falra, hogy merre van Mekka. Hát, ez nekem eléggé WTF? anélkül is, hogy a püspök, Eva Brunne nő, élettársi kapcsolatban él, és gyermeket nevel egy lelkésztársával, Gunilla Lindénnel, aki szintén nő. Értem én, hogy nyissuk meg Isten házát mindenki előtt, és szegény muzulmánok nem mernének bejönni, ha minden tele van kereszttel. No de mi van a keresztény hívőkkel? És azt egyébként sem a mezei muzulmán fogja eldönteni, hogy bemehet-e imádkozni egy keresztmentes templomba, hanem az imámok. És ők valószínűleg találnak más problémát is a kereszteken kívül. Akkor majd a templomokat Mekka felé tájoljuk, és nem fogjuk őket felszentelni? A torony kicsit karcsúbb lesz, és harang helyett müezzin lesz benne? No de vajon a keresztény hívők bemennek-e majd imádkozni ezekbe?

Nevelés helyett

A hagyományos nevelés egy bizonyos életkor felett igen kevéssé hatékonyt. Talán azért, mert a növénynemesítéshez és az állatidomításhoz hasonlóan, a gyermeket a nevelés tárgyának és nem partnernek tekintjük. Amint az ember (gyermek) öntudatra ébred, igyekszik meghatározni önmagát, és nem csak keresgéli a választ a "ki vagyok én?" kérdésre, de konstruálja is az identitását, kialakít egy képet önmagáról, és ezt igyekszik fenntartani. Vagyis igyekszik megfelelni az önképének, próbál úgy viselkedni, ahogy egy idealizált önmaga tenné. Amivel időnként az őrületbe kergeti a környezetében lévő felnőtteket. Akik erre "neveléssel" válaszolnak, azaz megpróbálják olyanná formálni a gyermeket, hogy ne okozzon nekik gondot.

National Coming Out Day

Nem igazán értem, hogy miért "National", miért nem "International", ha világszerte több országban is megtartják. Persze így sokkal jobban hangzik, idehaza van valami különleges pikantériája. A Nemzeti együttműködés Rendszere, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Dohánybolt és a Nemzeti Konzultáció sorába illesztve a Nemzeti Előbújás Napja engem harsány röhögésre ingerel. És igen, ez is egy félrevezető cím, az előbújásom még váratni fog magára, írni sem erről akarok. Mert pl. volt itt Olvasás Éjszakája is, ami egy fokkal jobban érdekelt. De most nagyjából mindegy, írnék bármiről, csak ne legyenek benne migránsok.