Esküvőn voltunk a hétvégén. Kata egy középiskolai osztálytársa ment férjhez. Immár másodszor. A csajjal meg a két kisgyerekével én is összehaverkodtam (mikor eljönnek hozzánk, Kata cseveg anyukával, én meg játszok a gyerekekkel), így aztán mindkettőnket meghívtak. (Fecót is, csak ő osztálykirándulni volt.) Ez majdnem olyan, mintha párként hívtak volna minket. Kata rá is izgult, hogy hogyan kéne felöltöznünk, hogy szépek is legyünk, menjen is egymáshoz a ruhánk, meg ne is legyen nyilvánvaló, hogy együtt vagyunk. El is kezdte próbálgatni, ehhez a kiskosztümhöz, az a blúz, hogy áll rajta. Én pedig majd felveszem azt a... De mondtam, felejtse el, hogy én szoknyát vegyek a barátnője esküvőjének a kedvéért, olyan isten nincsen. Ezen huzakodtunk egy darabig, aztán belenyugodott, hogy akármit is csinál, nadrágban és lapos sarkakon megyek.
