Megint a nők

A fészbukon beleszaladtam egy linkbe, hogy az Ákos még hagyján, de a Popper Péter mit mondott. Elkezdtem olvasni a kihagyásokkal rövidített idézetet, és kissé zavarban voltam. Oké, hogy célzatosan válogattak, de néhol berzenkedtem csak a megfogalmazás ellen, másutt pedig gond nélkül egyet tudtam érteni. Eszembe jutott, hogy tesóm írt egyszer egy meditációs élményéről, aminek valamelyik mahavidja volt a témája (10 isteni aspektus, kb. Isten 10 arca). Villanásszerű képeket írt le, lányok, nők, asszonyok, különböző élethelyzetekben. A nő arcai egy férfi szemével, hogy egy nő fiatalon és idősen, játék és munka közben stb. mindig csodálatos. (Valamelyik? Ez tuti Tripura Szundari lehetett a 10-ből.) És ennek a végén írt párt sort, az egésznek az értelmezésére (hogy az emberek értéke abból fakad, amire képesek), és ez jutott eszembe arról, amit Popper a női és férfi kreativitásról írt.

A nő biológiailag rendelkezik az ember létrehozásának (gyermek kihordásának, megszülésének) képességével, míg egy férfinak fel kell találnia egy technikai eszközt, szobrot, festményt, szimfóniát stb. kell alkotnia, hogy felmutasson valamit. Tesómnak köszönhetően értettem, hogy itt nem arról van szó, hogy bárki is távol akarná tartani a nőket a kreatív, alkotó tevékenységektől. Ez a férfiak ősidőkbe visszanyúló világlátása, hogy a nők eredendően értékesebbek a faj, a törzs fennmaradása szempontjából. A csoport létszámát, a számbeli gyarapodást a szülőképes korú nők száma határozza meg. Ha elveszítenek egy férfit, az ebből a szempontból pótolható, majd egy másik fogja megtermékenyíteni az asszonyát. De ha egy nő veszik el, elvesznek a meg nem született utódai is. Ezért volt általánosan elterjedt szokás, hogy a nők nem vonultak háborúba, nem kockáztatták az elvesztésüket.

Valamikor, réges-régen, mikor a férfi és a nő nagyon nem volt egyforma, értékük és fontosságuk igencsak különbözött, a nőket óvták, vigyázták, ha hiány volt belőlük, rabolták is őket (lásd szabin nők). Ezzel együtt a nők nagyfokú szabadságot élveztek, a hagyományos női szerepek megléte ellenére meglepő, hogy a korai társadalmakban a nőknek mekkora beleszólásuk volt a sorsukba. Az írásban, ahonnan a Popper idézetek származnak, megtaláljuk a korai iszlám idők leírását, hogy ebben az erősen patriarchális társadalomban a nők választottak maguknak férjet, az apa ugyan vétót emelhetett az illető ellen, de akarata ellenére nem adhatta férjhez a lányát. És egy indiános filmben (talán a Kis nagy ember-ben) van egy jelenet, amiből kiderül, hogy egy indián lány (ha még szűz volt), azt választott férjéül, akit akart.

Persze ez a relatív érték változott, attól függően, hogy milyen helyzetben volt a közösség. A zsidók bevezettek egy tisztasági szabályt, hogy a nő havivérzésének elmúltával még 7 napig "tisztátalan". Ez volt a duma, amit a fafejű kecskepásztorok felfogtak, de a lényeg az volt, hogy kitolták a közösülés időpontját a tüszőrepedés várható idejére, aminek következtében a születendő gyermekek közt a fiúk és lányok aránya a szokásos 51% - 49% helyett (ez az optimális, mivel a fiúgyermekek halandósága valamivel nagyobb) 60% - 40% körül alakult (az XY spermiumok gyorsabbak, az XX spermiumok meg tovább élnek), azaz több volt a katonáskodásra fogható férfi. De ezen értékkülönbségek az esetek többségében nem zavarták sem a férfiakat, sem a nőket, mivel ebbe nőttek bele, így természetesnek tűnt számukra, és mert az adott társadalmi keretek közül nem tudtak kilépni. Nem volt rá sem példa, sem társadalmi igény, hogy mondjuk egy nőből kovácsmester, hadvezér vagy hittudós legyen.

Csodás, megértettem a férfiakat (vagy legalább is Poppert), a nő tud szülni, a férfi nem, ezért nem egyformák, nem egyenértékűek (noha egyenjogúak). És a férfiak mikor arról beszélnek, hogy nem kell egy nőnek államtitkárnak vagy miniszternek lennie, hogy kiteljesítse a kreativitását, és hogy az a "dolga", hogy szüljön, akkor ez alatt valójában azt értik, hogy a nő megteheti azt, hogy szül, ők pedig nem. Így nekik csak az marad, hogy államtitkárok és miniszterek (meg vezérigazgatók, filmproducerek, pártvezérek és bankelnökök) legyenek, hogy felérjenek a nőkhöz. És ha a nők elfoglalják ezeket a pozíciókat, akkor a létük értelme kérdőjeleződik meg, mert hát akkor minek is kellenének a férfiak. Elég volna 1%-nyi, akik folyamatosan feltöltenék a spermabankok készletét.

Amit a férfiak viszont nem értenek meg, hogy a nők nem azért törnek tömegével a hagyományosan férfiasnak tartott szakmákba, hogy onnan kiszorítsák és feleslegessé tegyék őket, és talán nem is igazán ezek a munkahelyek illenek leginkább egy nő lelkületéhez, viszont egész véletlenül ezek kapják a legnagyobb megbecsülést, legnagyobb anyagi elismerést. Ha a tévében nem multimilliomossá lett rocksztárokat, focistákat mutogatnak majd, hanem tízgyerekes családanyákat állítanak elénk példaképnek, ha azt látjuk, hogy egy nő annál magasabb életszínvonalon élhet, minél több gyereke van, akkor egész biztosan nem akarunk majd annyira államtitkárok és miniszterek (meg vezérigazgatók, filmproducerek, pártvezérek és bankelnökök) lenni, és sokkal több kedvünk lesz szülni.