Oldalak

2016-01-03

Megint a nők

A fészbukon beleszaladtam egy linkbe, hogy az Ákos még hagyján, de a Popper Péter mit mondott. Elkezdtem olvasni a kihagyásokkal rövidített idézetet, és kissé zavarban voltam. Oké, hogy célzatosan válogattak, de néhol berzenkedtem csak a megfogalmazás ellen, másutt pedig gond nélkül egyet tudtam érteni. Eszembe jutott, hogy tesóm írt egyszer egy meditációs élményéről, aminek valamelyik mahavidja volt a témája (10 isteni aspektus, kb. Isten 10 arca). Villanásszerű képeket írt le, lányok, nők, asszonyok, különböző élethelyzetekben. A nő arcai egy férfi szemével, hogy egy nő fiatalon és idősen, játék és munka közben stb. mindig csodálatos. (Valamelyik? Ez tuti Tripura Szundari lehetett a 10-ből.) És ennek a végén írt párt sort, az egésznek az értelmezésére (hogy az emberek értéke abból fakad, amire képesek), és ez jutott eszembe arról, amit Popper a női és férfi kreativitásról írt.
A nő biológiailag rendelkezik az ember létrehozásának (gyermek kihordásának, megszülésének) képességével, míg egy férfinak fel kell találnia egy technikai eszközt, szobrot, festményt, szimfóniát stb. kell alkotnia, hogy felmutasson valamit. Tesómnak köszönhetően értettem, hogy itt nem arról van szó, hogy bárki is távol akarná tartani a nőket a kreatív, alkotó tevékenységektől. Ez a férfiak ősidőkbe visszanyúló világlátása, hogy a nők eredendően értékesebbek a faj, a törzs fennmaradása szempontjából. A csoport létszámát, a számbeli gyarapodást a szülőképes korú nők száma határozza meg. Ha elveszítenek egy férfit, az ebből a szempontból pótolható, majd egy másik fogja megtermékenyíteni az asszonyát. De ha egy nő veszik el, elvesznek a meg nem született utódai is. Ezért volt általánosan elterjedt szokás, hogy a nők nem vonultak háborúba, nem kockáztatták az elvesztésüket.
Valamikor, réges-régen, mikor a férfi és a nő nagyon nem volt egyforma, értékük és fontosságuk igencsak különbözött, a nőket óvták, vigyázták, ha hiány volt belőlük, rabolták is őket (lásd szabin nők). Ezzel együtt a nők nagyfokú szabadságot élveztek, a hagyományos női szerepek megléte ellenére meglepő, hogy a korai társadalmakban a nőknek mekkora beleszólásuk volt a sorsukba. Az írásban, ahonnan a Popper idézetek származnak, megtaláljuk a korai iszlám idők leírását, hogy ebben az erősen patriarchális társadalomban a nők választottak maguknak férjet, az apa ugyan vétót emelhetett az illető ellen, de akarata ellenére nem adhatta férjhez a lányát. És egy indiános filmben (talán a Kis nagy ember-ben) van egy jelenet, amiből kiderül, hogy egy indián lány (ha még szűz volt), azt választott férjéül, akit akart.
Persze ez a relatív érték változott, attól függően, hogy milyen helyzetben volt a közösség. A zsidók bevezettek egy tisztasági szabályt, hogy a nő havivérzésének elmúltával még 7 napig "tisztátalan". Ez volt a duma, amit a fafejű kecskepásztorok felfogtak, de a lényeg az volt, hogy kitolták a közösülés időpontját a tüszőrepedés várható idejére, aminek következtében a születendő gyermekek közt a fiúk és lányok aránya a szokásos 51% - 49% helyett (ez az optimális, mivel a fiúgyermekek halandósága valamivel nagyobb) 60% - 40% körül alakult (az XY spermiumok gyorsabbak, az XX spermiumok meg tovább élnek), azaz több volt a katonáskodásra fogható férfi. De ezen értékkülönbségek az esetek többségében nem zavarták sem a férfiakat, sem a nőket, mivel ebbe nőttek bele, így természetesnek tűnt számukra, és mert az adott társadalmi keretek közül nem tudtak kilépni. Nem volt rá sem példa, sem társadalmi igény, hogy mondjuk egy nőből kovácsmester, hadvezér vagy hittudós legyen.
Csodás, megértettem a férfiakat (vagy legalább is Poppert), a nő tud szülni, a férfi nem, ezért nem egyformák, nem egyenértékűek (noha egyenjogúak). És a férfiak mikor arról beszélnek, hogy nem kell egy nőnek államtitkárnak vagy miniszternek lennie, hogy kiteljesítse a kreativitását, és hogy az a "dolga", hogy szüljön, akkor ez alatt valójában azt értik, hogy a nő megteheti azt, hogy szül, ők pedig nem. Így nekik csak az marad, hogy államtitkárok és miniszterek (meg vezérigazgatók, filmproducerek, pártvezérek és bankelnökök) legyenek, hogy felérjenek a nőkhöz. És ha a nők elfoglalják ezeket a pozíciókat, akkor a létük értelme kérdőjeleződik meg, mert hát akkor minek is kellenének a férfiak. Elég volna 1%-nyi, akik folyamatosan feltöltenék a spermabankok készletét.
Amit a férfiak viszont nem értenek meg, hogy a nők nem azért törnek tömegével a hagyományosan férfiasnak tartott szakmákba, hogy onnan kiszorítsák és feleslegessé tegyék őket, és talán nem is igazán ezek a munkahelyek illenek leginkább egy nő lelkületéhez, viszont egész véletlenül ezek kapják a legnagyobb megbecsülést, legnagyobb anyagi elismerést. Ha a tévében nem multimilliomossá lett rocksztárokat, focistákat mutogatnak majd, hanem tízgyerekes családanyákat állítanak elénk példaképnek, ha azt látjuk, hogy egy nő annál magasabb életszínvonalon élhet, minél több gyereke van, akkor egész biztosan nem akarunk majd annyira államtitkárok és miniszterek (meg vezérigazgatók, filmproducerek, pártvezérek és bankelnökök) lenni, és sokkal több kedvünk lesz szülni.

11 megjegyzés:

Árpád írta...

Nagyszerű poszt, osztom is mindenfelé, hogy "nah végre valami logikusan felépített és nem elfogult megnyilatkozás a női férfi mizériával kapcsolatban". Azért is van sokkal nagyobb ereje, mert egy nő tollából hangzanak el.:)

AncsaT írta...

Köszönöm. :) Töröm magam nagyon az empátiával, és bátyám nagy segítség a férfi nézőpont megértéséhez. De ne abban legyen az ereje, hogy ki mondta! :) Az is probléma (és most nem szexizmust kiáltok, csak megállapítom a tényt), hogy egy gondolatmenet megítélésénél számít, az nőtől vagy férfitól származik. Egy információ hihetőségét befolyásolhatja a forrás, de egy elmélet önmagában áll, vagy helyes, vagy nem, függetlenül attól, ki mondta. Az "ipse dixit" érvelés Pitagorasz óta kimehetett volna a divatból. :)

hobelevanc írta...

Ezek tényleg nagyon érdekes és fontos dolgok, én is osztom!

hobelevanc írta...

"Egy információ hihetőségét befolyásolhatja a forrás, de egy elmélet önmagában áll, vagy helyes, vagy nem, függetlenül attól, ki mondta." Jó lenne, ha igy lenne. De tényleg, föleg a nemek körüli kérdesekben annyira más ize van, ha egy férfi állitja, hogy nem muszáj a nöknek szülni, mintha egy nö. Aki persze úgyis csak "hazabeszél", jaja :)
ismered Quadrille Lobster blogját? Ö nagyon ügyelt rá, hogy ne derüljön ki, mi a neme, de amikor a növédö posztjait irta, a dühödt, primitivebb kommentelök tömegesen feltételezték, hogy nö. Amikor a férfiakat "védte", akkor hirtelen férfinak tartották. (oriblog.blog.hu)

AncsaT írta...

Örülök, ha elgondolkodtatónak tartjátok.

Szoktam olvasni a Lobsterizmust, ha időnként belefutok egy-egy postjának a linkjébe valamelyik ismerős fészbukoldalán. A kommenteket legfeljebb addig szoktam követni, amíg átmennek primitívbe, aztán hanyagolom, elég ótvar dologba fut bele az ember a világban, anélkül is, hogy direkt belemászna. De az érdekes, hogy egyes olvasók csak nemi keretekben tudják elképzelni a véleményalkotást, és a másik érveit automatikusan egy ilyen torzító szemüvegen keresztül szemlélik.

Az internetnek pont ez lenne az egyik előnye, hogy a megnyilvánulás minősíti a posztoló személyét, nem a posztoló kiléte adja megnyilvánulás súlyát. Már amennyiben anonim a post. 1985-ben jelent meg Orson Scott Cardtól a Végjáték, amiben Ender nővére és bátyja (10 és 12 évesek) internetes fórumokon (85-ben volt már ilyesmi?) Locke és Démoszthenész néven a világ sorsát megváltoztató politikai diskurzusokat bonyolít, és tömegek találgatják, hogy kik lehetnek ők.

Taoista írta...

Jól összefoglalt írás, gratulálok!
Egy kis hiányérzet maradt bennem, magamból kiindulva tudom, hogy ha milliomos lehetnék a családanyaságból, akkor sem vállalnék 4-5 gyereket, mert tudom, hogy nem nekem való. Kettő gyeekem van, imádom őket, de mai fejjel csak egyet szülnék. Ha meg nem lehetne gyerekem, akkor sem omlanék össze, mert a szellemi munkámba tenném a megmaradó energiámat, illetve többet pihennék, vagy segítenék, vagy hobbiznék.
Nőkkel való beszélgetések alapján azt gondolom, ha a több gyerekes anyaságot megbecsülnék anyagilag is, akkor elég sok nő választaná ezt, és csak kisebb hányaduk a karriert.

AncsaT írta...

Köszönöm.

A tízgyerekes családanyákat én is csak extrém példaként említettem. :) Persze talán kevésbé lenne extrém, ha a jelenlegi körülmények miatt nem érne fel szinte katasztrófával. Inkább arra gondoltam, hogy mikor friss házasokat kérdeznek a gyerekvállalási terveikről, sokan 3-4 gyereket említenek, aztán 20 év múlva, mikor újra megnézik őket, van 1-2 gyerekük. Ez változna, az eredetileg szándékolt gyerekek mind megszülethetnének, ha a nehézségekkel szembesülve nem vennének vissza a tervezett létszámból.

És lenne egy második hullám is. Eleve az első terhességek ideje nem tolódna ki a 30-as évekre, mert 18-23 évesen (az iskoláik befejezése után, esetleg sz egyetemi éveik alatt) a nők megszülnék az első gyerekeiket, aztán mikor a 3-5 gyerek kezdene felnőni, önállósodni, a 30-as éveik végén (40-es évek elején) sokan bevállalnának még egy vagy kettő gyereket, hogy ne legyen olyan üres az a ház.

De ezek csak statisztikai adatok, bármilyen bőkezű családtámogatási juttatás mellett lennének, akik nem az anyaságot tartanák életük fő céljának. És ez nem is zavarna senki, mivel akik meg igen, azok szülnének helyettük is elég gyereket. Sőt, ha én csinálnék családtámogatási rendszert, a juttatás (egy szerényebb része) az után járna, ha valaki szült, egy nagyobb része pedig az után, ha valaki gyereket nevel. És teljesen korrekt dolognak számítana, ha egy termékeny nő gyereket szül, akkor is, ha nem kíván a nevelésével bajlódni, egy másik pedig, aki nem tud szülni, felnevelné ezt a gyereket.

Taoista írta...

Vagyis legális lenne a béranyaság? 😊

AncsaT írta...

Minden anya "bért" kapna, a szülőanyák és a nevelőanyák (apák) is, aki pedig a saját gyerekét nevelné, az mindkét jogcímen pénzhez jutna. A gyermeket nevelő szülők közül csak az egyik, alapból az anya kapná a pénzt, így csökkenne a nők kiszolgáltatottsága, kevésbé lennének rákényszerülve, hogy benne maradjanak egy rossz házasságban, bántalmazó kapcsolatban.

Szabi írta...

Taoista nem erre kérdezett. A béranyaság, az amikor a nő kihordja a gyereket,és más neveli fel, és ezért még fizet is a szülőanyának.
Ettől függetlenül jól nagyon jól hangzik az elméleted.

AncsaT írta...

Azt hiszem, ebben az értelemben a béranyaság azt jelenti, amikor egy nő másvalakinek a magzatát hordja ki. Mert mondjuk az illető nő erre valamilyen okból nem képes, egészséges petesejtjei viszont vannak. Ez nálunk jogilag aknamező, mert aki kihordja, és megszüli a babát, azt tekinti a törvény anyának, és szerződéssel nem lehet korlátozni a szülői jogokat. Vagyis ha szülés után úgy dönt, hogy megtartja a babát, akkor megteheti.

Ez jogilag kényes szituáció. Akinek a petesejtjéből (esetleg a férjének a spermájával megtermékenyítve) lett a gyermek, az is a sajátjának érezheti a babát, és az is, aki 9 hónapon át a méhében hordta, majd megszülte. És teszem azt, a szülőanya szoptatni akarja a babát, ami a kicsinek is érdeke, jellemzően egészségesebb dolog, mint tápszeren felnőni. Viszont minél tovább tart a szoptatás, annál szorosabb kötelék alakul ki a gyermek és közte. A genetikai anya ugyanezért szeretné minél hamarabb a saját gondozásába venni a babát, és elfelejteni, hogy másvalaki hordta ki helyette. Nyilvánvaló az érdekellentét. Erről hirtelen nem is tudok mit mondani, megértem, ha a problémát az asztalról lesöpörve, inkább eleve tiltják az ilyesfajta helyzetek kialakulását.

Megjegyzés küldése