Már volt róla szó, hogy számunkra néha furcsák a japánok, de ez most tényleg nagyon... hm. Engem viszont teljesen elvarázsol. A kawaii (aranyos, cuki, tündéri) metál olyan, mintha a durván csípős csilibabot lekvárral és tejszínhabbal fejelnénk meg. (Amit egyszer ki is fogok próbálni, ha már ilyen hülye hasonlat jutott az eszembe.) Három együttestől hallgatok zenéket. A Babymetal a leginkább cuki, egy normál metálzenekar előtt három cosplayjelmezes kiscsaj énekel és táncol a színpadon. A zene durván kemény, az ének aranyos, a jelmez és a tánc látványos. Elképesztő a hangulat a koncertjeiken. A Band-Maid egy csajzenekar, öt szexi szolgálólánynak (french maid) öltözött csaj énekel, tépi a húrokat a gitáron, püföli a dobot, pengeti a basszust. A zene nem olyan brutálisan kemény, de az ének sincs túlcukiskodva. Rockbanda csajokkal, és kimondottan jó. A Ladybaby stílusa egyenesen kawaii death, vagyis igazi hörgős deathmetál. De ezt oldja a látvány. A zenészek a háttérben maradnak, őket nem látjuk, csak a tagokat. Eredetileg két tehetségkutatón feltűnt kislány és egy aranyosnak (vagy kislánynak) jóindulattal sem nevezhető, szakállas ausztrál fickó alkotta a formációt. A csávó is cuki kislányjelmezben parádézik, táncikál, és a szövegük is meglehetősen ironikus, mintha csak paródiának szánnák az egészet, vagy talán társadalomkritikának. Esetleg mindkettőnek.
