Szent Ferenc

Tegnap sikerült elkalandoznom a predesztináció irányába, így csupán a címadó Szent Ferenc maradt ki a bejegyzésből. Persze ezen pontosítanom kell, mert Szent Ferencből minimum öt volt idáig. Én Assisi Szent Ferencre gondolok, a ferences rend alapítójára. Tudjátok, Napfivér, Holdnővér. Fecó egyébként őutána kapta a nevét. Na szóval, Ferenc testvérről akarok beszélni, meg az ő madárkáiról. Az életéről leginkább csak a fennmaradt legendákból tudunk, melyeknek a leghíresebb gyűjteménye a "Fioretti", Assisi Szent Ferenc Virágoskertje. Ebben is szerepel egy történet, melyben a madaraknak prédikál. Nekem ez nagyon tetszik, noha meggyőződésem, hogy a madarak alázatra intése az talán nem teljesen autentikus része a történetnek.

Ferenc jámbor volt, de nem teljesen hülye. A muzulmánokhoz indul téríteni, de mikor hajótörést szenved, inkább visszafordul, csakúgy legközelebb, mikor útközben megbetegszik, és mikor harmadszorra Egyiptomban jár, és kivégzett hittérítőkről hall, akkor is inkább hazatér. Gondolom a madarakat sem ostorozza kevélységük miatt, viszont biztos sok időt tölt a természetben, és meggyőződésem, hogy az állatok egészen bensőséges kapcsolatba kerülnek vele, nem félnek tőle, a madarak rászállnak. Lehet, hogy jobbára azért, mert megosztja velük az ételét, de ne feszegessük egy szent legendáinak eredetét.

Az, hogy prédikál a madaraknak, teljesen helyénvaló. Meggyőződésem, hogy hálásabb hallgatóság, mint az emberek. Hogy a beszédeit gyakorolta csak az erdőben, vagy a madarak lelkét igyekezett jobbá tenni (azt hiszem ez manapság eretnekségnek számít, hogy egy madárnak lelke volna, de Ferencnek ez még teljesen természetes volt), azt sem tudom megmondani. Csak egy sejtésem van, hogy ő nem pusztán beszélt a madarakhoz, hanem hallgatta is őket. Nem csak mint muzsikát, a madárcsicsergést, hanem beszélgetett velük. Pontosabban Istennel. Ez manapság teljesen marhaságnak hangzik, de nem az. És itt kapcsolódunk a tegnapi nap témájához, a másnak adott tanácshoz.

Ha sarkítom a dolgot, teljesen mindegy, hogy mit mondunk a másiknak. Aki mélyen tudatlan, annak beszélhet maga Buddha, Lao-ce, Jézus vagy akárki, akkor sem hall meg semmit, aminek hasznát vehetné. Ha pedig kellően emelkedett szellem, egy MLM hálózatépítő promóciós előadását, egy részeg hajléktalan gajdolását, a szél zúgását vagy a madarak csicsergését is hallgathatja, akkor is megkapja a válaszokat a kérdéseire. Ezt kipróbálhatjuk mi magunk is. Hülyeséget persze ne kérdezzünk, pl. a jövőheti lottószámokat, annak a dögös, bögyös feketének a telefonszámát, mert ezekhez még nem vagyunk elég emelkedettek. (Annak az egyik legbiztosabb jele, hogy ilyesmire már nem vagyunk kíváncsiak.)

Szóval kérdezzünk és figyeljünk! Befelé. Ne várjuk, hogy megszólal egy hang, és megmondja mit tegyünk, vagy megjelenik egy ősz szakállú alak és bólogat vagy a fejét rázza. Csak figyeljünk, és érezni fogjuk. Nem kamu! Kata ezt ingával csinálja, meg mindenféle pálcával, ami kitér jobbra vagy balra. De szerintem ez felesleges hókusz-pókusz. Csak el kell hallgatni, úgy értem, nem csak a szánkkal, hanem a gondolatainkkal is, és akkor képesek leszünk figyelni. Most mondhatnám, ha nem megy, akkor gyakorolni kell, de akinek ez nagyon nem megy, az nem lesz hajlandó próbálkozni sem vele, szóval nincs ötletem. Meg az is egy lehetőség, hogy csak a saját hangunkat halljuk meg, azokkal a válaszokkal, amiket hallani szeretnénk. Erre meg az az ellenőrzési módszer, hogy minél kevésbé tetszik a válasz, annál valószínűbb, hogy igazi. Sőt, ezt használhatjuk is kétség esetén. Ha nem tudjuk eldönteni mi lenne a helyes, de tényleg csak akkor, ha végképp nem tudunk dönteni, válasszuk azt, amelyik a nehezebb és kellemetlenebb. Tuti az lesz a jó döntés.

Van még egy kedvenc történetem Szent Ferencről, a gubbiói farkas legendája. Eszerint Gubbióban járva Ferenc hallott a vérengző fenevadról, amely a város lakóit rettegésben tartotta. Aki magányosan merészkedett a falakon kívülre, számíthatott rá, hogy felfalja. Ferenc fogta magát, kiment az erdőbe, megkereste a farkas vackát, és megbeszélte vele, hogy ezentúl ne bántson senkit, és megkéri az embereket, hogy cserébe adjanak neki rendszeresen enni. A bestia ráállt a dologra, kezet adott rá, és elkísérte a szentet a városba, ahol az az emberekkel is lezsírozta az alkut, így azontúl minden rendben volt. A fenevad attól fogva házról-házra járt, és ahol megjelent, mindenhol adtak neki enni, így többé nem bántott senkit. Szkeptikusok szerint Ferenc csak könyörületet ébresztett a városka lakóiban, hogy egy szegény kóbor ebet ne hagyjanak éhezni, így azt haláláig etették, de ismerve az embereket, ez szerintem semmivel nem kisebb csoda.

A legendának az a része tetszik nagyon, mikor a farkasra azzal teszi a legnagyobb hatást, hogy "testvéremnek" szólítja, és így a lelkére hatva meggyőzi. Sokkal szimpatikusabb eljárás, mintha az Úrhoz imádkozott volna, hogy védje meg az embereket a szörnyetegtől. Egyébként az ilyen imába foglalt kérésekkel vigyázni kell. Ugyanis az Úrnak nem csekély humorérzéke van. Hallottam egy történetet, hogy két katolikus hittérítő eltéved az őserdőben, és rájuk támad egy éhes oroszlán. Letérdelnek, és buzgón imádkozni kezdenek, hogy: "Szentséges Isten, mindenható atyánk, kérünk tégy csodát és add, hogy ez az oroszlán kereszténnyé legyen!" Az imájuk meghallgatásra talál, mert harsonaszó hallatszik, fény száll az oroszlánra, mire az térdre esik, keresztet vet, és így szól: "Jöjj el Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk! Ámen."