A szerelemről írottak kapcsán igen érdekes vita bontakozott ki, köszönhetően Szabi álláspontjának. Ez oda vezetett, hogy ha a szerelmet mint szexuális vágyat definiáljuk, akkor valószínűleg érdemes a szexuális vágyról is mondani valamit, mert ugyan a fenti meghatározás rövid, lakonikusan tömör és egyszerű, de nem feltétlen világos és egyértelmű. Ahogy a szerelem mibenlétét nem szoktuk vizsgálni, mert az úgy is "megfoghatatlan", "ésszel fel nem érhető", az "érzések" és nem a "logikus gondolkodás" területére tartozik, úgy a szexuális vágyat is lehagyjuk a megérteni, megvizsgálni kívánt dolgok listájáról, mert ez olyasmi, amit "csinálni kell, nem beszélni róla", "mindenkinek a magánügye", ráadásul kissé "mocskos" dolog is, amiről "nem illő" beszélni. Pontosabban ez kicsit felemás, mert arról, hogy mit csinálunk, hogy mikor meg hol, talán könnyen beszélünk, de arról, hogy "pontosan hogyan" és "közben mit érzünk" inkább szemérmesen hallgatunk. A legperverzebb szexuális játékokban való részvételünkről felszabadultan vallunk, de az orgazmusunkról, a másik teste iránt érzett vágyakozásról már nem annyira.
Ez ilyesfajta kettősség egyébként is jellemző ránk, de különösen a szexualitás témájában figyelhető meg. Talán ennek az lehet az oka, hogy kultúránk két alappillére, a görög-római és a zsidó-keresztény műveltség, ezen a területen gyökeresen eltérő nézeteket hagyományozott ránk. Gondoljunk csak a homoszexualitás megítélésére. A görögöknél ez elfogadott, sőt kifejezetten pártolt formája egy idősebb férfi és az általa pártfogolt ifjú, vagy a harctéren egymásért akár életüket is áldozó katonák közti kapcsolatnak, egy leszbikus költőnő lányokhoz írott versei elismert irodalmi alkotások. A biblia viszont halállal sújtandó "fertelmességnek" és "istentelen" bűnnek nevezi. A szexre általában is igaz, hogy egyik oldalról természetes dolog, létezésünk velejárója, az élet megédesítője, csodálatos, élvezetes, gyönyörű dolog, másrészről meg alantas, rosszra csábító, lélekveszejtő, kárhozatos bűn. Csakhogy egyik legalapvetőbb késztetésünkről beszélünk! Csodálkozunk, hogy szinte az egész társadalom neurotikus?
A probléma azzal kezdődhetett, hogy vallásetikai alapon kontrollt akartak gyakorolni az emberek fölött. Erre a szex bűnné nyilvánítása kiváló eszköz, hisz (szinte) mindenki csinálja, így potenciálisan mindenki bűnös. Ha pedig bűnös vagy, akkor vezekelned kell, jóvátétellel tartozol. Fizess az egyháznak, de legfőképp az egyház képviselőinek, tisztelettel, engedelmességgel, terményadóval, pénzzel és bármivel amit kérnek tőled. Különben nem jutsz be a mennybe, pokolra kerülsz, ahol örök kárhozat, válogatott testi kínzások, és a túlvilági csodás élvezetekből való kimaradás lesz a sorsod. Ennél jobb már csak az lett volna, ha a pisilést vagy a levegővételt nyilvánították volna bűnné.
Persze az abszolút tiltás nem működhetett, ezért szabályozott körülmények között, azaz a házassági kötelékben és "megfelelő módon" gyakorolva, ez a tevékenység végezhető volt. Máskülönben kihalt volna az uralni szándékozott népesség. Viszont a túlszaporodás megfékezésére széles körben népszerűsítették a szerzetességet. Hogy a terven felüli létszám növekedését megszüntessék, kolostorokba irányították a "felesleget", ahol megtiltották nekik a szaporodás aktusát, sőt, elzárták őket a másik nemtől, hogy annak a lehetőségét is kizárják. Ráadásul így ezek az emberek a munkájuk gyümölcsét nem lesz kire örökítsék, az mind az egyház vagyonát gyarapítja majd.
Ami igazán durvává tette a dolgot, hogy nem csak a szexuális tevékenységet, hanem magát az arról való gondolkodást, az ezzel kapcsolatos érzéseket is bűnnek kiáltották ki. Ez így adu ász volt, mert ha feddhetetlen is voltál, ha a szüzességedet megőrizted, ha bizonyíthatóan nem szexeltél, akkor is meg lehetett vádolni vele, hogy buja, bűnös gondolatok járnak a fejedben, ördögi vágyaktól feltüzelve éjjel, álmodban seprűnyélen szállsz alá a poklok legmélyebb bugyraiba, ahol sátáni hatalmakkal cimborálsz, és bakkecske alakját felöltő démoni lényekkel üzekedsz, incubusokkal fajtalankodsz és succubusokkal olyan elvetemült, parázna bujálkodást művelsz, melyeket tisztességes emberek elképzelni sem tudnak.
Ehhez képest én azt mondom, hogy a szexuális vágy (definíció szerint a szerelem), egy ösztönalapú késztetés genetikai állományunk továbbörökítésére. Hogy akkor én mit csinálok az ágyban a nőmmel? Nos az ösztönök néha az eredetitől eltérő funkcióban is megnyilvánulnak. Ráadásul előfordul, hogy ily módon egy újabb, a gének örökítésében előnyös szerepet kapnak. A szexuális késztetés megnyilvánulása nem korlátozódik az utódok nemzésére. Nem véletlen, hogy az ember nősténye a fogamzási időszakon kívül is hajlandó, sőt vágyik az aktusra. Ezzel tartja fent párjában azt a hajtóerőt, amitől az gondoskodik szexuális partnerének és a partner utódjainak a táplálásáról. Esetleg még akkor is, ha azok az utódok nem az ő genetikai örökségét hordozzák. Zárójelben és ismétlésképp, mert már volt róla szó, hogy a homoszexuális nagynénik, nagybácsik az oldalági rokonaik utódainak gondozásában nyújtott segítséggel részben a saját genetikai kódjuk számára nyújtanak jobb esélyeket a fennmaradásra. (Noha ez így nem lebeg a szemem előtt, biztos szerepet játszik Kata iránti "szerelmemben", hogy Fecó az én genetikai örökségem egy részét is tovább viszi.)
De lehetünk egy kicsit költőibbek is. A teremtő az Emberre hagyta, hogy "szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet". Mivel az Ember porból és hamuból vétetett, az isteni szándékot nehéz hordoznia, ezért az Úr az anyaghoz illeszkedő Vágyakat ültetett el benne. Ezért van, hogy Férfi és Nő egymás felé hajlik, és isteni rendelés okán vonzzák egymást, mint a mágnes és a vas, hogy összetapadjanak és egyesüljenek az ég szándéka szerint, s így töltsék be Isten akaratát a sokasodásra. Ez a vágy Istentől és nem a Sátántól való, mert írva vagyon, hogy: "Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt." Férfi és nő vágyából születnek a gyermekek, ebből a vágyból táplálkozik a megszentelt házasság, a kölcsönös tisztelet, hűség, az odaadás, az alázat, azaz egyszóval a szeretet, mely Isten legmélyebb lényegének a megnyilvánulása.
OK, de mi a helyzet az azonos neműek szerelmével? Nos nem csak a mágnes és a vas vonzzák egymást, hanem két mágnes is, és a két felmágnesezett lágyvas darab is. Mégsem mondjuk, ez Isten szándéka ellen való. Azt is mondta az Úr, hogy "Szeressétek egymást!" Így a szeretet soha nem lehet bűnös. Az igaz szeretettel párosuló szexuális vágy sem lehet ellentétes Isten szándékával. Nézzünk meg azokat a "szexuális megnyilvánulásokat" melyek igazán sértik az erkölcsi érzékünket! Nemi erőszak, pedofília, prostitúció. Hol van ezekben a szeretet, mely a másik javát keresi?
Talán ez lehetett Szabival való vitánkban a sarkalatos pont. Ez a két fogalom keveredett össze. A szerelem és a szeretet, melyre például az angol ugyanazt a "love" szót használja. Ideális esetben a szerelem és a szeretet együtt jár. De ahogy létezik szeretet testi vágy nélkül (például barátok, testvérek, szülő és gyermek közt), úgy létezik testi vágy szeretet nélkül is. Nem mondom, hogy az ilyen vágyakat követni helyén való, de azok attól még léteznek, és nem a vágyaink tesznek minket bűnössé, hanem a szándékaink és a tetteink. Megkívántam a múltkor emlegetett kenyérboltos lányt? Persze, hogy meg. Szándékomban volt a vágy beteljesítése. Persze, hogy nem.
Sőt, ha a lány kezdeményezett volna, és titokban tudtam volna tartani Kata elől, akkor sem akartam volna. Nem azért, mert Katába vagyok szerelmes. Hanem mert szeretem őt. Igazából nem is vagyok belé állandóan szerelmes. Mikor undok velem, veszekszik, szemét dolgokat mond, egész biztosan nem. De ha éppen elkapott valami vírust, megy a hasa, hány, lázas és folyik az orra, akkor sem. Viszont ilyenkor is szeretem. És ez többet nyom a latban, mint egy futólag, két percre látott másik csaj iránt fellobbanó, aztán gyorsan kihunyó "szerelem".
16 megjegyzés:
Mind ezért van:
http://www.youtube.com/watch?v=x5zsxfhAh6Q
De komolyan :D
Basszus, mondd, hogy ez nem gyerekműsor volt!
Egyébként a bejegyzéshez szerintem semmi köze. :)
Most az eddigieket nem szeretném tovább hegyezni, mert nem látom értelmét. Előfordulhat, hogy nem értünk egyet.
Inkább azt szeretném megkérdezni, hol van az a Bibliában leírva, hogy a homoszexualitás halálos bűn? Azt jól tudom, hogy mit magyaráznak úgy, hogy arról szól. De ugye nem gondolod Te is komolyan, hogy azt a szöveget csak és kizárólag így lehet értelmezni?
Leviticus 18 és 20
(Egyébként csak a férfi homoszexualitást tiltja a nőiről nem szól és amit nem tiltanak azt szabad.)
Tudom hogy nem ide illet de én órákat nevettem rajta és nem nem gyerek műsor.
(Lev;18:22-24)
„Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek.”
(Lev;20:20:13)
„Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.”
(Róm;1:26-27)
„Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.”
És még van pár szakasz, keress rá a google-ban. Ezeket mondja a Biblia fordítása. Hogy a héber meg görög eredetiben pontosan mi volt, ne kérdezd, mert nem tudom. De ez a Biblia szava. (Nem Istené!) Nem nagyon lehet ezt másképp magyarázni, és az ószövetségi részek teljesen össze is csengenek a környezetükkel. A harcias héber törzseknek katonákra volt szükségük, tehát parancsolat született, hogy asszonnyal hálni csak a ciklusának kb. 13. napjától lehet, a peteérés tájékán, amikor a rövidebb életű, de gyorsabb mozgású "Y" kromoszómás spermiumoknak nagyobb esélye van a megtermékenyítésre. Így a születendő gyermekek közt a nemek százalékos megoszlása a más népeknél szokásos 49/51 helyett 40/60 lett a fiúk javára. A homoszexuális, tehát utódokkal nem kecsegtető, improduktív kapcsolatok tiltása teljesen belefér ebbe a gondolkodásmódba. Azt tedd, ami erősíti a törzset! Ami gyengítheti, az tilos!
Értelmezni ezerféleképp lehet, nézd az ötkenyér oldalát, az biztos jobban fog tetszeni, de szerintem ezek az ószövetségi részek egyértelműen a férfiak közti testi kapcsolat ellen szólnak. Ha most meleg, ortodox zsidó pasi lennék, akkor nagy bajban érezném magam! :) Független keresztény, leszbikus leányként viszont nem kell aggódnom. Jézus szeretett mindenkit, és azt mondta, az Atya is szeret mindenkit. Mária Magdalénát annyira szerette, hogy azzal a teológia nem is tudott mit kezdeni. Kikiáltották szajhának, és kigyomlálták pár helyen a szövegből. Pedig valószínűleg ő volt a "legkedvesebb tanítvány". Meg a legokosabb is. :)
Amíg szeretetben, szeretettel élek, nem hiszem, hogy aggódni valóm lenne az Úr színe előtt. Függetlenül attól, kit szeretek. Mert nem azt fogják felróni a másvilágon, hogy kit szerettünk, hanem azt, hogy kit nem szerettünk.
Ok. Érdekes, hogy mindig csak Szodoma és Gomorával példálóznak az okosok. Gondolom nem akarják a katolikusok az ótestamentumot reklámozni.
Az, hogy Mária Magdaléna tényleg szajha volt-e kérdéses, már csak azért is, mivel a Biblia (mint már ezt többször említettem) szimbólumokba rejti az üzenetét. Nekem az a magyarázat tűnik logikusnak, mikor pl a házasság törést az Istentől vagy isteni tervtől való elfordulásnak értelmezik. Ezek után nem hinném, hogy a szajhaság konkrétan a test áruba bocsájtására utal.
I am your creation and I am proud. - Ez egy epic kijelentés Bette Portertől, és mindig ez jut eszembe, mert olyan szuggesztív a színésznő tekintete és a hangja, hogy beégett ez a mondat, amivel megválaszolta az apjának, hogy mit fog felelni az Úr színe előtt a kérdésére. A te teremtményed vagyok, uram, és büszke rá.
A szex fura, öngerjesztő (hehe) dolog, a női hormontermelés még arra is ügyel, hogy a jó szex után valami szerelemfélét érezz, ezzel biztosítván, hogy ne kódorogjon el az ősasszony az egyszeri párzás után másik ősemberhez, és így adott ősmanus génjei tutira öröklődjenek, netán több alkalommal is.
Ty
Talán leginkább azért Szodoma, mert ennek a nevéből lett a szodomita és a szodómia kifejezés. A Biblia szimbolikus értelmezésében nem vagyok jó, ahhoz tudni kéne a hébert meg az ógörögöt, csak amit összeolvasok, arra utalgatok.
Meggyőződésem, hogy a szexet alaposan túldimenzionáljuk. Próbáljuk meg egy kicsit Isten szemével nézni a dolgokat. OK, ez lehetetlen, de távolodjunk el, emelkedjünk a dolgok fölé, vizsgáljuk tágabb perspektívából. Egy ember hányszor szexel egy nap? Khm... mondjuk egy héten? És ugyanezen hét alatt hányszor hazudik, csap be másokat, hányszor gorombáskodik, hányszor sért meg valakit? Hányszor bántja meg a szeretteit, hányszor viselkedik önzőn? És mi még a szex miatt aggódunk?
Ha Fecót este tíz körül hoznák haza a rendőrök, mert részegen tépkedte a virágokat a főtéren, miután délben telefonált az iskolaigazgató, hogy már harmadik napja lóg a suliból, és a múlt héten háromszor verekedett, és valószínűleg ő tört be a biológia szertárba, ahonnan ellopta a csontvázról a koponyát, bosszúból mert a biosztanár kiirtotta a vadkendert, amit a suli mögött termesztett... nos nem hiszem, hogy sokat foglalkoznék azzal, miért lóg a gomb az ingén, miért nem varrta már fel. :)
Ha Isten azt akarta volna, hogy önmegtartóztató életet éljünk, nem tette volna ilyen élvezetessé a szexet. Ennek csak egy oka lehetett, hogy arra ösztönözzön minket, csináljuk minél gyakrabban. Persze nem nyakló és válogatás nélkül, bárhol, bármikor és bárkivel, de a szeretkezés, ahogy a nevében is benne van, a szeretet kifejezése. Isteni parancsolat vonatkozik arra, hogy szeressük egymást. Talán nem az összes felebarátunkat kell ezen a bensőséges módon szeretnünk, de akivel a legszorosabban összetartozunk, azzal célszerű. Meggyőződésem, hogy a szeretkezés, ha a megfelelő partnerrel és a megfelelő módon csináljuk, közelebb visz minket az isteni szeretet megismeréséhez.
Ezen az általános prüdérián én is mindig fenn akadok.
Azt a példát citálom előszeretettel, hogy volt egy kolléganőm akinek a lányai falták az erőszakos filmeket, mint más a csokit. 6-8 évesen a Mr. és Mrs. Smith volt a kedvencük. Viszont egy vígjátékot nem engedett nekik az anyjuk megnézni, ami arról szólt hogy izmos néger rendőr pasik beöltöznek szőke cicababáknak - egy nyomozás kedvéért -, és minden helyzetkomikumban lubickolnak.
Volt szerencsém pár "értelmes" emberrel vitatkozni különböző fórumokon, akik azt állították, hogy azon kevésbé akadnának ki, ha gyermekük bankrabló vagy narkós lenne, mintha homoszexuális.
Ez durva. Ezek szerint annál, ha olyat szeret a gyerek, aki nekem nem tetszik, még mindig jobb, ha saját magát bántja, vagy ártatlan embereket?
Inkább meleg legyen mint sittes vagy narkós.
Bár ha sittes lesz akkor a homo szex is befigyelhet nekik.
Ja, ez igaz, hülye fórumozó. Nem az a választás, hogy a gyereke meleg legyen vagy bűnöző, hanem, hogy meleg legyen szabadlábon vagy heteróként dugják benga állatok a rács mögött. :)
Most olvasom Birtalan Balázs könyvét a címe: Halállal lakoljanak? alcíme: A homoszexuális ember és a kereszténység.
Nem tudom hallottál-e róla. Ez az ember katolikus papnak tanult és azért hagyta ott, mert erősebb volt a (homo)szexuális késztetése, mint az elhivatottsága. (Ő hozta létre az Ötkenyér nevű közösséget, ahol meleg emberek gyakorolhatják a vallásukat.) Ez a könyv rendesen kivesézi a témát morális és vallási megközelítésből is. A bibliai idézeteket is elemzi. Nem várja el, hogy minden készpénznek vegyünk, amit ír. Leginkább kérdéseket vet fel és más megvilágításba helyezi a dolgokat. Rendesen elgondolkoztat. (Azért is érdekes a dolog, mert ő ismeri belülről is a katolikus egyház működését, sok számomra érdekes dolgot ír le a témában.) Az pl. elgondolkodtató, hogy az is szerepel a Bibliában, hogy a nőnek hallgass a neve - meg hasonlók -, de ezt már senki sem veszi komolyan.
Idézek egy érdekes részt a könyvből:
"Sok hányattatás után végül az Apostoli Szentszék engedélyével (és javításával) jelent meg az eredetileg 1966-ban kiadott ún. "Holland Katekizmus". A jóváhagyott változat A homoszexualitás c. alfejezetének végén (apró betűvel) ez áll:
A homoszexuális ember fölött a Szentírás mondott igen szigorú ítéletet (Ter 19; Róm 1). Szavait azonban az adott szövegösszefüggésben kell értelmeznünk. Nem azokat kívánja kipellengérezni, akik önhibájukon kívül e szexuális eltévelyedés védtelen rabjává lettek, hanem azt a homoszexualitást ostorozza, amely divattá vált, és olyanok között is elterjedt, akiket egyébként nem vonz a a másik nem."
Olyan hosszú lett a válaszom, hogy inkább egy új bejegyzést csináltam belőle.
Jézusom, most olvasom csak, hogy mekkora baromság ez a "divathomoszexualitás-elmélet".
T.
Ja, hát a holland egyház egyébként is durva. Most olvastam, hogy a holland egyház fiatal fiúkat kasztráltatott, hogy kigyógyítsák őket az állítólagos homoszexualitásukból.
Hogy melegek, azt meg onnan tudták, hogy korábban egyházi személyekkel léptek szexuális kapcsolatra. Érthető? Tehát a kisfiúkat a papok megrontották, megerőszakolták, fajtalankodtak velük. Ezek után a gyerekek elmegyógyintézetbe kerültek, vagy mert megzavarodtak a történtek miatt, vagy mert olyan "bolondságokat" állítottak, hogy tiszteletreméltó egyházi személyek fertelmességeket műveltek velük. De megszületett a megfelelő, illendő, hathatós és keresztényi megoldás. A megerőszakolt, megrontott kisfiúkat ki kell herélni!
Mert talán a megrontás következtében melegek lettek. Ezt ugye még nem lehet tudni, csak valószínűsíteni, mert ilyen fiatal korban még nem beszélhetünk végleges és kialakult szexuális orientációról. De biztos, ami biztos, vágjuk le a töküket!
Amit én nem értek, hogy ha a tiszteletre méltó egyházi személyekről biztosan tudni lehetett, hogy homoszexuálisok, mi több, pedofilok, akkor miért nem inkább őket kasztrálták? Csak nem lehet, hogy akik ezt a döntést meghozták, azok közt is volt olyan tiszteletre méltó egyházi személy, aki a gyerekekkel erőszakoskodott, fajtalankodott?
Megjegyzés küldése