Turkáló

Nekiálltam rendet rakni a számítógépemen. Több mint fél terabájtnyi (kb. 120 DVD lemezre tudnám kiírni) digitális ez meg az gyűlt össze, amiből le kéne mentenem valamennyit, de a nagy része törölhető. Nem ez a gond. A gond az, hogy hogyan válasszam szét a kettőt. Ez tipikusan az a helyzet, amikor sejthető, hogy valami fájni fog. Mert vagy törlök válogatás nélkül, és akkor fáj az amit elvesztettem, amikor majd keresném, de tudom, hogy oda lett a lommal együtt, vagy pedig fájni fog a munka, amit a szétválogatásba fektetek. Ép ésszel neki sem akar állni ilyennek az ember. Átnézni 263.647 db állományt a merevlemezeken? Öngyilkos küldetés. Persze valamivel azért jobb ennél a helyzet, mert van ahol a mappa nevéből el lehet dönteni, hogy ami benne van, az mind kukára érett. Valamint tesómtól tanultam az ilyen mega léptékű feladatok megoldására egy módszert. A mammut evést.

Onnan a név, hogy arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megenni egy mammutot, két válasz létezik. Az egyik az, hogy meg kell hívni vendégségbe az összes ismerőst, és akkor talán még elég sem lesz, a másik verzió meg arra az esetre szól, ha mégis egyedül kéne kiviteleznünk a bestia elfogyasztását. Ekkor ugyanis a megoldás az, hogy szeletenként. Azaz ne álljunk neki az egész állatot, szőröstől-bőröstől letuszkolni a gigánkon, hanem vagdossuk apró szeletekre, és naponta egyet-egyet rágcsáljunk el. Egy idő után el fog fogyni. Én ez utóbbit választottam, mivel nem akarom, hogy az ismerőseim turkáljanak a digitális hordalékban, ami a gépemen felhalmozódott. Mert nem szívesen magyarázkodnék, hogy például mit keres a filmek között egy "Deep Throat" c. kultikus alkotás.

Persze a filmekkel viszonylag kevés gond van. Ha a címről nem tudom eldönteni, belenézek, aztán ha nem kell, törlöm. Átlagos méretet tekintve, ami 1,1 gigabájt, egy film nagyjából a 0,2 százaléka az átnézendő mennyiségnek. Gyorsan lehet velük haladni. Az e-bookokkal már nagy gáz van, mert iszonyatos mennyiségben vannak, kicsik, és egy pillantással nem lehet felmérni, hogy érdemes lesz-e valamikor elolvasni. A képek átmenetet képeznek a két véglet között. Sok van belőlük, kicsik, de egy pillantással meg lehet ítélni őket, és szerencsére, általában csoportosítva vannak a megfelelően elnevezett mappákban. Mondjuk az "xxxLesbianThreesome" mappa tartalmát egy szempillantás alatt ki tudom találni. A "mixed" mappával már nem ilyen jó a helyzet.

A nagy válogatás közepette találtam olyan képeket is, amelyek felkerülhettek volna a blogra indexképnek valamelyik bejegyzéshez, csak mégis egy másikat választottam helyettük. Meg találtam olyanokat is, melyeket félretettem, hogy milyen jó kis képek, egyszer még jók lesznek, de aztán persze elfeledkeztem róluk. Most előkerültek, és örömmel turkáltam köztük. Lehet, hogy mostanában el fognak szaporodni a képekkel megtűzdelt, vadul asszociatív bejegyzések. De majd szóltok ha unalmas az ilyesmi, és inkább szeretnétek a tegnapihoz hasonló, a világ politikai-gazdasági állapotát feszegető írásokat olvasni.

Elsőnek kaptok egy képet, annak kapcsán, hogy a Trans-America, Chapter 6. (published by Barnes & Noble, 2061.) interjú 4. részében említés történik egy Mike Potter nevű srácról, akinek a beceneve az, hogy "Szőrös". Azaz úgy szólítják, hogy: Hairy Potter.

És volt mellette egy másik is, ami az ifjú Harry és Draco Malfoy kapcsolatának egy elhallgatott epizódját ábrázolja. Történt, hogy Harry és Draco addig piszkálták egymást a varázsléfőzet-készítés órán, hogy büntiből ott kellett maradjanak tanítás után, elmosogatni az edényeket. Naná, hogy nem bírtak magukkal, és összeverekedtek, minek következtében az egyik üst tartalma rájuk borult. Persze Hermione is hibáztatható abban, ami ezek után történt, hisz nem tartozott az óra anyagához az a szerelmi bájital, amit teljesen önszorgalomból próbált ki. Mint látszik, a receptet mindenben pontosan sikerült követnie, így igen hatásos lett a főzet.