Nem tudom, hányan kíséritek figyelemmel a moly.hu körül zajló vitát, de egy kedves ismerősöm is érintett az ügyben, így én elmerültem benne, és aztán egy kommentben véleményt is fűztem ahhoz, amit a történtekből én láttam. Az természetesen nem a teljes kép, és valamennyire talán elfogult is vagyok. Az ilyesfajta, kicsit gyerekesnek tűnő, látszólag egy pohár vízben kavart viharokat nagyon egyszerű alapelvek mentén szoktam megítélni.
Először is, bár jelentéktelen lehet a tét, itt végső soron nem arról van szó, amiről szó van, hanem elvekről. És minél fiatalabbak az érintettek, az elveknek annál fontosabb szerepe van, mert az ő személyiségüket még formálja egy ilyen eset. Aki öreg, tapasztalt, annak kevesebbet számít egy akár elvtelenül is vállalt kompromisszum sem. Fiatalon az ilyen személyiségtorzító hatású. Ahogy az is, ha tudván, nincs igaza, nem enged, és erővel győz.
Másodszor, ha nem vagyunk száz százalékig biztosak a dolgunkban, de arról sem vagyunk meggyőződve, hogy nincs legalább részben igazunk, nagyon nehéz meghátrálni a büszkeségünk, az egónk sérelme nélkül. Sokszor csak azért áll fenn a konfliktus, mert egyik fél sem tudja, hogyan lehetne elegánsan visszavonulni. Pedig az nem olyan nehéz. Viszont általános szabály, hogy az erősebb félnek könnyebb visszalépnie. Mert az ő esetében ez nem meghunyászkodásnak, hanem bölcs önmérsékletnek látszik.
És valljuk be, látatlanban hajlamosak vagyunk a gyengébb félnek igazat adni. Ha a 40 kilós Julika összeverekedik a 80 kilós Petikével, nem Julikát tartjuk az agresszornak. Ha ő ütötte pofon előbb Petikét, akkor is feltételezzük, hogy Peti az valami igen alantas módon kiprovokálta. És ha Peti eltöri Julika kezét, azt túlzott reakciónak tartjuk, akkor is, ha öt pofont kapott előtte. Hasonlók az erőviszonyok egy közösségi oldal tulajdonosa és az egyik felhasználó között is.
És most jöjjön a kommentem (szerkesztett változata), amit a media-addict oldalán hagytam (ott pillanatnyilag még moderálásra vár):
Úgy vélem, egy adott oldal adminisztrátorának azt van joga ellenőrizni (és szankcionálni), ami az ő oldalán zajlik. Ha ezen túlmegy, onnan már csak egy (kettő-három) lépés kitiltani valakit amiatt, hogy mit oszt meg a fészbuk oldalán, vagy a vallása, a politikai meggyőződése, az öltözködése, hajviselete stb. miatt. Az egész kellemetlen módon emlékeztet arra az ellenzéki kritikára adott kormányzati válaszra, hogy akinek nem tetszik, amit ők csinálnak, az elmehet az országból. Ez a hatalom arroganciája, ami megfeledkezik róla, hogy az ország nem őérte van, hanem az emberekért, (ahogy a politikus is az emberekért van elvileg), mert az emberek teszik az országot azzá, ami.
A moly.hu sem az adminokért van, hanem a felhasználókért (ahogy az admin is a felhasználókért van elvileg). Mert a felhasználók teszik az oldalt azzá, ami. Kicsit olvasgattam a linkek nyomán, valahol egy Bence beszél arról, hogy a moly az nem intézmény, emberek vannak mögötte, és hogy az emberek közt, meg úgy általában az egészben, a legfontosabb a bizalom. Nagyon szép dolgokat írt, teljesen egyetértettem vele. Aztán másvalahol látom, hogy ez a Bence az oldal alapítója (felteszem a mai napig is is ő legfőbb döntéshozó), és olvasom, hogy a molyról több száz kritikus hozzászólás törölve lett.
Ha már a bizalomról, mint legfőbb alapelvről és elengedhetetlen tartozékról beszélünk, azt hiszem, a bizalomnak nem használ, ha a kritikus hangokra úgy reagálunk, hogy elhallgattatjuk őket. (Ez Pekingben sem nagyon válik be, pedig ott kicsit komolyabb nyomást tudnak gyakorolni az emberekre.) Azt hiszem, ez azért lehet, mert egy közösségi oldal tulajdonosaként könnyű elfeledkezni róla, hogy az oldal nem a mi személyes blogunk.
(Hozzátenném, én itt, a saját blogomon eddig csak egyetlen megjegyzést töröltem, olyat, ami valaki mást sérthetett, nem engem. Olyan ez, mint közszereplőnek lenni, vastagabb bőr kell az arcra, el kell viselni, amit a pofánkra kapunk, vagy hagyjuk abba a blogolást. És régen rossz, ha magamnak kell megvédenem magam, nem teszi ezt meg helyettem a többi olvasóm. Annak oka lehet, amin el kéne gondolkodnom.)
Szerintem Mark Zuckerberg sem személyesen moderálja a facebookot. Nem csak azért, mert az kicsit nagyobb, hanem mert megálmodó-létrehozó-alapító-tulajdonosként benne nincs meg az a távolságtartás, ami ehhez kell. Megjegyzem, ha valaki fikázza a fészbukot, nekik nem az a válaszuk, hogy törlik az illető profilját, hanem megnézik, mit lehetne javítani, mi cseszte fel az illető agyát. Mert valami biztosan. És hátha az másokat is zavar. Addig mennek utána, amíg még könnyen elintézhető a dolog, amíg nem kerül túl sok időbe, munkába, presztízsveszteségbe. Végső soron pénzbe.
Tudom, hogy valószínűleg a molyon is rájöttek már, hogy első indulatból ezt nem a legszerencsésebben intézték. Hogy a felhasználóik bizalmát sikeresen megingatták. Valószínűleg ezért is nem törölték még az öt felhasználót. Mert nem lenne korrekt. Mert a moly szabályzatában olyat előírni (és szankcionálni), hogy valaki hogyan viselkedhet a molyon kívül, az orbitális nagy felháborodást szülhet. Mert a moly jó hely, szinte monopolhelyzetben van (mint a facebook, ezért a párhuzam), de biztos nem örülnének egy bojkottnak.
Mert valamekkora, valamilyen szinten biztos lenne. Nem mondom, hogy én rögtön törölném a regisztrációmat (bár elgondolkodnék rajta, hisz egyébként sem sokat használom). De most, ha egy könyvre hivatkozom, a címhez általában molyos linket illesztek be. Hát ezentúl biztos, hogy a kiadó oldalára, a bookline-ra vagy a goodreads-re linkelnék. Ami nem túl nagy veszteség, de ha páran még megteszik (csak megjegyzem, hogy könyvesbloggerekkel, ráadásul nem is legjelentéktelenebbekkel sikerült összekoccanni), akkor az jelenthet némi forgalomcsökkenést az oldalon. Talán nem hatalmasat, de egy ilyen butaságon egy oldallátogatást sem éri meg elveszíteni.
Az oldal adminjainak (valószínűleg személyesen magának Bencének) az embersége fog megmutatkozni a következő napokban. Vajon legyűrik az egójukat, és benyelik a békát, elnézést kérnek, hogy túlreagálták a dolgokat, és visszanyerik a felhasználóik bizalmát, vagy az egójuk gyűri le őket, és a moly egy szűk klikk játszótere lesz, ahol a bennfenteseknek mindent lehet, a kívülállóknak meg coki.
11 megjegyzés:
Nem a tartalma miatt várt ám moderációra, hanem mert először - és remélem nem utoljára :) - szóltál hozzá az oldalhoz.
A hozzászólásoddal pedig teljes mértékben egyetértek, de persze ezt az oldalon nem fogom közölni, ott objektív maradok :)
:) Nem problémáztam rajta, csak azért írtam ki, ha valaki ránéz és nem látja a kommentemet, akkor tudja, hogy miért.
A moderálás néha szükséges rossz. A kommentelők nem rajonganak érte, de egy csomó probléma megelőzhető vele. Nálam sokáig nem volt egyáltalán, de kezdett egyre több spam átjutni a szűrőn, és akkor bekapcsoltam, azzal a trükkel, hogy csak a két hétnél régebbi kommenteknél él. Jellemzően a friss dolgokhoz szólnak hozzá az olvasók, a robotok meg régieket tisztelik meg. Az is jó ötlet, hogy első ízben van csak moderálás, így kiderül, ki ember, ki bot, lehetne ilyen itt is, örülnék neki.
Ez a molyos balhé nagyon gáz. Annyira egyszerű lett volna megállítani (mellesleg írtam is nekik, hogyan), de nem tették.
Nagyon ügyesen kommunikál a két ifjú molygazda, mert ha utólag olvasod, kis tündibündik az írásaik, de kirakni egy bizalomról szóló bejegyzést miután megígérte, hogy kérdésekre felel, és mellesleg cenzúrázták perceken belül minden negatív bejegyzést - hát, ez profi munka arra, hogy kell olajat önteni a tűzre. És egy csomó ponton ezt tették.
Én meguntam azt is, hogy figyeljem az eseményeket. Töröltem a regemet, és kissé megdöbbent, hogy ahhoz sem tart elég felnőttnek az oldal, hogy rendelkezhessek saját (mellesleg jelentéktelen) aktivitásom fölött. Állítólag két hét, mire kimúlik a lapom. Ez is szánalmas.
Talán ráhibáztam valamire, mikor a politikusokkal állítottam őket párhuzamba. :)
Sajnos náluk is az egóról szólhat a dolog. És a valódi tudásra épülő megalapozott önbizalom hiányán. Aki nincs meggyőződve róla, hogy kellőképpen felnőtt egy feladathoz, az retteg tőle, hogy valami hiányosságon kapják. Úgy érzi, nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Vagy legalább is, ez nem kerülhet nyilvánosságra, mert akkor kiderülhet, hogy meztelen a király. Így minden kritikát a létét veszélyeztető támadásként fog fel, és a kritikát gyakorló teljes megsemmisítésének igényével reagál rá. A zsarnokság legelemibb receptje.
Ugyanakkor erőtlen zsarnokság, mert nem mer kizárólag nyers erővel fellépni, propaganda eszközöket használ, igyekszik elkommunikálni a valóságot. Ez a cenzúra dolog nagyon-nagyon gáz. Egyedül a youtube-on láttam jó modellt rá. A cenzúrát a felhasználók gyakorolják, amelyik kommentet sokan lemínuszolják, az alapból nem olvasható, csak a kommentelő neve és a pontszám. Tehát nem kell a bunkóságot látnod, ha nem óhajtod. Viszont nem törlik, és akit érdekel, bármikor hozzáfér.
A molyt az teszi naggyá, hogy kiépült egy hatalmas adatbázisa, keresheted a könyveket, találsz borítót és fülszöveget, plusz olvasói véleményeket. Ha valaki tud angolul, ott van helyette a goodreads, bár a magyar szerzők nem igen vannak fent. Ha a MEK vagy az OSZK oldala barátságosabb volna, és esetleg kiépítenének valami közösségi felületet, a moly hamar lehúzhatná a rolót.
Igen, a youtube jó nagyon.
A molyt meg tényleg az adatbázis és a felhasználók lelkesedése teszi jelentőssé, de pont ezt roppantotta meg a helyzet. No, majd kisül a dolog... :)
Olvasgatok újabb bejegyzéseket, és nézek nagyokat. A főmolyok látszólag hangnemet váltottak, megírták, hogy nem töröltek senkit. De amire szerintem sokan vártunk, az valójában mégsem hangzott el. Ha betű szerint megnézzük a szöveget, abban csak SAJNÁLKOZÁS van, és nem BOCSÁNATKÉRÉS.
Másutt meg olyan információkat látok, amitől eltátom a szám. Azt olvasom, hogy a botrányt kirobbantó admin a tulaj barátnője. Ez elképesztően és hihetetlenül amatőr dolog. Bill Gates sem bízta a feleségére a Windows logó megtervezését, mert ha a visszajelzések alapján az gagyi, a profi grafikus helyett lehet másikat megbízni, de az asszony, ha megmakacsolja magát, akkor a családi béke okán marad a móricka rajz.
A molyon meg hülyeségeket kommentelnek az emberek. Hogy az adminok önkéntes munkában dolgoznak, és csak tiszteletet érdemelnek, és leakalappal, és ezért ha mindent talán nem is szabad nekik, de ne merje őket senki cseszegetni. Az adminok többsége biztos csak köszönömért dolgozik, de a moly ettől függetlenül egy üzleti vállalkozás.
Nem hiszem, hogy a sok reklám ingyen villog az oldalon. És a tulajnak, aki maga fejleszti az oldalt, szerintem nincs mellette másik állása, ahol nyolctól fél ötig dolgozna. Sőt, megkockáztatom, hogy az adminkodó barátnőjének sincs munkahelye. (Akkor szerintem nem érne rá ennyire a felhasználókat csesztetni.)
Szóval, én úgy látom, a moly egy vállalkozás, amit a saját kis homokozójukként használnak, játszadoznak, szórakoznak, és aki nem tetszik, összerontják a homokvárát, kitiltják a játszótérről. Rettentő amatőr viselkedés. A kommunikáció kicsit ügyesebb, de aki olvas a sorok közt, látja, hogy bizony kilóg a lóláb.
Ha valamelyik kiadó veszi egyszer a fáradtságot, és közösségi oldallá alakítja a honlapját, sokakat el fog csábítani tőlük. (Ötletelünk időnként a tesómmal, lehet egyszer postolok róla, hogyan lehetne exkluzív tartalmakkal, rajongói csoportokkal, házi szerzőkkel való közvetlen kommunikációval, beleszólási lehetőséggel a kiadási tervbe, borítókba, de akár a történetek menetébe is, fix havidíjas e-book előfizetésekkel, egyedi igények kiszolgálásával stb.elkötelezett rajongói/ügyfél-kört kialakítani.)
Írd meg a kiadónak. :) Ezek mind jó ötletek.
Én amúgy nem nézem a bejegyzéseket, mert azokat csak bejelentkezve lehet, de a bejelentkezés egyben a törlés visszavonását is jelenti. :P
Ó, ügyes dolog ez.
Tippem szerint most fordítják át a kommunikációt. Még pár nap és a megbékülni nem akaró bloggerek ellen fordul a nagyobb molyos létszám közhangulata, és értetlenül nézi a nép, de hát miért nem akarnak visszajönni, amikor oooolyan rendesek ezek a bencéék... :) És észre sem veszik, hogy a bocsánatkérés maga eddig sem hangzott el.
:) Nem tudom mennyire lennének vevők rá, és tartok tőle, hogy az lenne a válasz, előbb adjam le a nálam lévő könyvet, és csak utána agyaljak azon, hogy ők hogyan végezzék a munkájukat. :D
Ááá, értem már ezt a két hetes késleltetett törlési dolgot. Nem gondolkodási időt kapsz, hanem, ha két hét alatt bármiért vissza kéne nézned, akkor a törlés törölve, és újra törölnöd kell magad, amit mondjuk a harmadik alkalom után úgy is megunsz. :)
Bencéék egyébként fontos szerepet játszanak a magyar könyvszertő fiatalok társadalmi szocializációjában. Így tanulják meg, hogy a hatalom hogyan tud hülyét csinálni a kisemberből, hogyan veszi meg hamis mosollyal és ígéretekkel, hogy aztán hatalmi pozícióban azt csináljon, ami neki tetszik. :) Woody Allen megmondta, mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. :)
Hű, emellett nagyon elmentem, ebből is látszik, hogy nem vagyok közösségi értelemben aktív molyos felhasználó. Innentől kezdve jól meg kell válogatnom a szavaimat, ha bizonyos művekhez leírom a véleményemet...? Ajvé. Na ne már :P (Öncenzúúúra!)
Szerintem nem a könyvek bírálatával lehet kihúzni a gyufát, hanem ha az oldalról írsz valamit. Olyasmit, mint pl. ez a kommented. :D
Megjegyzés küldése