Szezon és fazon, avagy a manipulatív szóhasználatról

A párizsi események szörnyűségesek. Borzalmas, rettenetes tragédia, barbárság, embertelen és felfoghatatlan mészárlás történt. Ehhez nem lehet mit hozzátenni, nincsenek rá szavak. Viszont a történtekre adott reakciók, amikkel a fészbukon találkoztam, felbosszantottak annyira, hogy leüljek a gép elé, blogolni. Az egyik fajta szélsőséges vélemény kb. úgy néz ki, hogy nincs ebben semmi meglepő, ha Európa milliószám engedi be a kecskeb@szó arabokat (bocs, tényleg ezt írták), akkor ne csodálkozzon senki, ha után felrobbantják, szitává lövik. De a migránsimádóknak ez se lesz elég, amíg nem az ő s*ggük alatt robban a bomba, addig nem fogják észrevenni, hogy mi történik az orruk előtt. A másik fajta szélsőség szerint meg nem a most érkezők hajtották végre a támadást, hanem másod-harmad generációsok, ez nem a vallások, kultúrák háborúja, és ha most akadályoznánk a menekültek beáramlását, akkor a terroristák céljait pártolnánk, gyűlölet ellen csak szeretettel lehet harcolni.

Amikor valaki nagyon hülye, azzal előfordul, hogy nem lehet mit kezdeni, de sokszor csak hülyeségeket beszélnek az emberek, mert amikor gondolkodnak, nem fogalmak, képek, események pörögnek a fejükben, hanem szavak. És a szavak már eleve meghatározzák, hogy azokról mit gondolhatnak. A háborús menekülteknek útját állni szögesdróttal ugye mekkora szemétség, őket feltétel nélkül be kell fogadni, és minden EU tagnak ki kell vennie a részét a humanitárius segítségnyújtásból, de gazdasági bevándorlókra egyes országoknak szükségük van, másoknak meg nincs, azé a felelősség, aki behívta őket Európába. A probléma ott kezdődik, hogy akik jönnek azok nem mind menekültek, de nem is mind bevándorlók. Csakhogy amíg ilyen tömegben áramlanak, nem lehet megmondani, hogy egy adott személy melyik kategóriába tartozik. És a nem kívánt bevándorlók ellátása annyi erőforrást emészt fel, hogy így a menekültek sem részesülhetnek megfelelő elbánásban.

Akikről kiderül, hogy nem menekültek, és nem is tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, azok élősködni fognak az európai társadalom nyakán. És a kitoloncolásuk nem lesz egyszerű, sokba kerül anyagilag is, és diplomáciai problémákat támaszt, mert a kibocsájtó országgal le kell tárgyalni, hogy fogadja őket vissza. De sokan egyszerűen alámerülnek majd, inkognitóba vonulnak, érvényes papírok nélkül lesznek majd az EU területén, így legális munkát nem is tudnak vállalni, tehát a feketegazdaság és a szervezett bűnözés sorait erősítik majd. Kilátástalan helyzetükben pedig a muzulmán szélsőségesek, terrorszervezetek, az Iszlám Állam toborzói számára elsőrendű célközönséggé válnak. Vagyis egyértelműen az kéne legyen az eljárás, amit az angolok csinálnak. A határon nem engednek be senkit, de a szíriai menekülttáborokból befogadnak olyanokat, akik beszélik a nyelvet, és van esélyük beilleszkedni.

Ez így már ugye logikus és elfogadható? Nem menekültekben VAGY migránsokban kell gondolkodni, hanem olyan tömegben, melyben vannak menekültek ÉS gazdasági bevándorlók ÉS háborús bűnösök ÉS támadásra készülő terroristák is. Így a kérdés már mindjárt nem az, hogy szabad-e kerítést építeni, hanem hogy hogyan lehet az érkezőket ellenőrizni, és megszűrni, hogy kiket engedünk be. Ismerethiányból és félelemből fakadó gyűlölet ellen lehet szeretettel harcolni. Európa (egy része) nem ismeri az arabokat, előítéletei vannak velük szemben, fél tőlük, tehát az érkezőknek (és a már itt lévőknek) ez ellen szeretettel kéne küzdeniük. De a kalasnyikovokkal, bombákkal szemben a szeretet nem tűnik túl hatásosnak. Nem hiszem, hogy zsoltárok éneklésével megállítható lenne a terrorhullám.

Ha tényleg Európában született és felnőtt muzulmánok voltak a támadók (állítólag szír útlevelet találtak az egyik merénylőnél, és a múlt hónapban érkezett a menekültekkel), akkor a "szeretetnek" azt kéne jelentenie, hogy integráljuk őket a társadalomba, munkát biztosítunk nekik, amiből kényelmesen meg tudnak élni, kapcsolatokat alakíthatnak ki a körülöttük élő keresztényekkel, megismerik őket. Összebarátkoznak, együtt szórakoznak, esznek-isznak, mulatoznak majd velünk. Ööö... bocs, az isznak kimarad, mert ugye nem fogyaszthatnak alkoholt, azt a Korán tiltja. Khm... az esznek se lesz egyszerű, mert nem csak disznóhúst nem esznek, de a legtöbb ételünk nekik nem "halal", nem "tiszta", nem esznek belőle. És a szórakozással is baj lesz, mert egy diszkó, vagy egy mozi, színház, koncertterem, ahol a nők kendőzetlenül vannak jelen, maga a fertő egy hithű muzulmán férfinak, a nők meg eleve nem járhatnak ilyen léha helyekre.

Szóval nem fognak velünk keveredni, nem barátkoznak, nem ismernek meg minket, és így nem is fognak elfogadni. Nem fogadnak el magukkal egyenlőnek, egyenértékűnek, számukra "hitetlenek" leszünk, és "tisztátalanok". És azt látják, hogy ők, az "igazhitűek", a "tiszták" a rosszul fizető, piszkos munkákat kapják, amiket a vallási előírásaik miatt el sem fogadhatnának, miközben mi "gyaur kutyák" sokkal nagyobb jólétben élünk. Ami miatt persze utálni, gyűlölni fognak minket. Logikus, ugye? De persze azért jól esik hangoztatni, hogy ennek a hátterében nem áll ott a vallás és a kultúra. Bocsánatot kérek, a Vallás és a Kultúra, mert ezeket csak így szabad leírni. Mert a Vallás (minden vallás) és a Kultúra (minden kultúra) magasztos dolog. A nagy egyenlőségpárti világképünkben minden vallás és kultúra egyformán értékes, és ha kiderülne, hogy van egy vallás vagy kultúra, ami természeténél fogva destruktív, csúnya és rossz, akkor még valakik azt találnák hirdetni, hogy az összes vallás és kultúra ilyen.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdekes, a politikai rendszerek tekintetében miért nem vagyunk ugyanennyire toleránsak? Miért nem gondoljuk, hogy a despotizmus, a kommunizmus, a személyi kultusz, a katonai diktatúra az ugyanolyan legitim dolog, mint a demokrácia? Ha társadalmi-politikai ellentéteket lehet szítani egy idegen országban, oda lehet menni hogy akár fegyveres erővel is elvigyük nekik a demokráciát, miért nem lehet ugyanezt megtenni a nyugati kultúrával és a kereszténységgel is? Ha az emberi jog, mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, ápolhatja a kultúráját, miért nem élhetnek az emberek olyan kormányzat alatt, amilyet akarnak maguknak? Egy választás csak addig szabad és tiszta, amíg nekünk tetsző rezsimet juttat hatalomba? Zárójel bezárva.

Szóval vigyázzunk, mert a szavak, amiket használunk a körülöttünk lévő világ leírására, egyben megkötik a gondolkodásunkat is, befolyásolják a látásmódunkat, hogy hogyan tekintünk erre a világra. Ez önmagában már probléma, és még arról nem is beszéltünk, hogy akik ellátnak minket hírekkel, azok a hírek tálalása során használt szavakkal szándékosan befolyásolni igyekeznek minket, a gondolkodásunkat próbálják az általuk kívánt irányba terelni. Vagyis meglehet, hogy a szavak által eltérített gondolatok eleve nem is a sajátjaink, hanem azokat valakik úgy ültették a fejünkbe. Hát ezért nem ajánlatos erős kritikai érzék nélkül sok médiatartalmat fogyasztani.