2011. június 30., csütörtök

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (1. rész)

Helló. Igen, én vagyok. Áh, igen. Üdvözlöm, jöjjön beljebb. Lenne kedves még egyszer a nevét. Aha, Maggie. Ugye szólíthatom Maggie-nek? Melyik újságnak is dolgozik? Ja, hogy szabadúszó. És most könyvet? Nos, ugye emlékszik még mit mondtam, mi az ára? Hohó, Havana Club. Nagy üveg Gran Reserva? Magácska nagyon akarja ezt az interjút! Na, ne álljon itt, jöjjön, kimegyünk a teraszra. Üljön le, innen remek a kilátás a völgyre. Nagyon kedves, a 15 éves az igen elegáns meg kedves gesztus, de én hozok inkább ebből 7 éveset. Tudja 15 év után kicsit "simulékony" lesz ez az ital. Nem mondom, hogy veszít az erejéből, de az a markáns, karcos íz eltűnik belőle. Úgy ni, segítsen, vegye el a tálcát, mielőtt leejtem az üveget. Vigyázzon, forró, most öntöttem rá a vizet. Ha lepergett a szem a homokórán, emelje le a fedelét, és vegye ki a szűrőt. Igen, és a patakvizet másodszor forraltam. Majd megtanulja, hogy az apró örömök milyen sokat jelentenek. És adjuk meg a módját! Kínai tea és kubai rum.
Azt mondta, a sportkarrieremről óhajt... A Pumák? Az a középiskolai csapatom volt. Megyei szinten verhetetlen, de az állami mezőnyben mindig lecsúsztunk a dobogóról. A fősulin, a Bikákkal sokkal feljebb jutottunk. Értem, csak a középiskolás idők. Ne haragudjon, hogy ezt kérdezem, de van valami, amire konkrétan kíváncsi? Ne kerteljen, nyögje ki, ha akar valamit az üveg rumért! Emlékszem-e egy Smith nevű csapattársamra? Gondolom nem Andy Smithre gondol, hanem Gabe-re. De mondja ki nyugodtan, hogy Gaby Diaz-Smith szenátorasszonyról igyekszik mocskot gyűjteni. Ha óhajtja, a teáját megihatja, aztán kikísérem, és visszaadom a Havana Clubját is. Hogy levelet? Nekem? Kitől? Tudta, hogy nem akarok majd szóba állni magával? Na mutassa, mit ír a Kisasszony!
Hm, annyi jót ír magácskáról, mintha férjhez akarná adni. Ne vigyorogjon, nem fogom megkérni a kezét! Minek magának ennyi diploma? Ne is mondjon semmit! Gabe azt írja, hogy maga anyagot gyűjt egy komoly könyvhöz, amiben ő lenne az egyik fejezet. Mikor jelenne meg ez a könyv? Szóval a szenátusi választások után? Tehát semmi köze a kampányhoz. Hogy mit mondott? Tudta, hogy meg fogom kérdezni? A rohadék, lehet, hogy mégis inkább Will Perkinsre fogok szavazni! Csak viccelek. Az egy kretén aki a seggét se tudja a szájától megkülönböztetni. Már bocsánat. Na, öntsük bele a rumot! Ne ijedezzen, az alkohol jó része el fog párologni, mire ihatóra hűl. Tegyen ebből is, ha édesen szereti! Nádcukor, barna. Úgy autentikus.
Persze, kapcsolja be nyugodtan. Tőlem felveheti, de megjelenés előtt el kell küldje a szöveget jóváhagyásra. Nem csak nekem, Gabe-nek is. Persze, gondolom ebben már megegyeztek. No, mire kíváncsi? Először? Nem tudom, a suliban biztos láttam többször is, egy évfolyamra jártunk, csak másik osztályba. A folyosón, meg az ebédlőben. Nem volt feltűnő gyerek, nálam majd egy fejjel kisebb, olyan átlagos. Semmi kiemelkedő, legalább is külsőre nem látszott semmi. Én rögtön bekerültem a csapatba, a második héten már edzésekre jártam. Sportoltam az elemiben is, benne volt a kartonomban. Stanic edző rögtön kiszúrt magának. Gabe-et a második félévben fedezte fel. Az iskolaudvaron látta meg, ahogy szórakozásból játszott a srácokkal. A következő héten Gabe megjelent az öltözőben. Nem volt se nagy, se izmos, se félelmetes. Barátságosan mosolygott, köszönt, megmondta a nevét, és megkereste a szekrényét.
Na, ebből rögtön balhé lett. A 6-ost kapta, és nálunk a 6 az kabalaszám volt. Negyvenvalahány évvel azelőtt járt a sulinkba egy srác, aki később a nemzeti bajnokság élmezőnyéig jutott, és ez az ő száma volt. Azóta mindig ment a versengés, hogy ki viseli a 6-ost. A 10-es, Dick "Killer" Peterson volt a sztárunk, ő tudott a legjobban dobni, és az év eleje óta hajtott erre a mezre. Mikor meglátta, hogy Gabe kiveszi a szekrényből, begőzölt, és odament cseszegetni a srácot. Már bocsánat a szóért. Szóval odaállt elé, fölétornyosult, egy fejjel nagyobb volt és vagy húsz kilóval többet nyomott, és elkezdett kötözködni. Tudja a szokásos, "bocsánat kisasszony, ez itt a férfi öltöző", meg "a sakkszakkör a másodikon van" szöveg. Egyébként minden hülye pletykával ellentétben ekkor ragadt rá Gabe-re a "Kisasszony" becenév.
Na szóval, Dick elkezdte piszkálni, mire Gabe sóhajtott egy nagyot, és azt mondta, hogy "ugorjuk át azt a részt, ahol kölcsönösen sértegetjük egymást, vedd úgy, hogy már én is tettem néhány becsmérlő megjegyzést a szellemi képességeidre, és ki vele, mi bajod van!" A "Gyilkos"-ban bennakadt a szó, majd kinyögte, hogy a 6-os mezt ő akarja. Erre Gabe kibújt belőle, és odanyomta a csodálkozó srác kezébe, hogy "nesze öregem, de szerintem hónaljban vágni fog", majd odasétált Dick szekrényéhez, kivett egy váltás 10-es mezt és belebújt. Leért az alja a térdéig, a válla meg a könyökére lógott. De nem rajta röhögtünk, hanem a nagy marhán, akire nem ment rá a kisméretű felső. Az ujjánál fogva kötötte a nyakába. A sulinak jól ment, volt pénz a csapatra, és mindenkire méretre csináltatták a sportruházatot.
Az edző csak vigyorgott, de megmondta Dicknek, hogy egy embernek csak egy garnitúra ruha jár, és vagy visszacserélik a számot, vagy neki kell megcsináltatnia mindkettőjük ruháit. Nem volt valami pénzes a családjuk, ezért egy-egy hónapig mosogatott, vasalt meg takarított a nővére helyett, amiért az géppel átvarrta a számokat a ruháikon. Gabe meg már az első alkalommal leiskolázta a csapat egyik felét, a másikat meg jól megizzasztotta. Beleértve engem, meg Dicket is. Edzés után a zuhanyzóban felszabadultan hülyéskedett velünk. Válaszolgatott a viccelődésre, röhögött a poénokon. Azokon is, amelyeket az ő rovására sütöttek el. Azzal húzták, hogy milyen kicsi a farka. Persze nem emlékszem, hogy extrém kicsi lett volna, csak tudja milyenek a srácok egymás közt. Illetve valószínűleg nem tudja, de hát ez egy ilyen fiús dolog. Ki az erősebb, ki a gyorsabb, kinek van jobb autója, kinek van nagyobb pöcse. Megbocsásson a szóért.
Teljesen normális srác volt, semmi nem látszott rajta. Egészen az utolsó előtti évig. A nyári szünet után kicsit "párnázottabbnak" tűnt. Valaki mondta is neki, hogy lassan fogyózni kezdhet, mert mintha hájasodna. De nem volt még vészes. Aztán nemsokára már azzal ugratta valaki, hogy olyan kövér, hogy maholnap nagyobb csöcse van mint a nővérének. Hamarosan már nem mondtunk ilyet, mert zavarba ejtően közel jártunk volna az igazsághoz. Év végére Gabe-nek nagyobb és formásabb melle lett, mint az osztályból bármelyik csajnak.

10 megjegyzés:

gofri írta...

gratulálok.

AncsaT írta...

Hát ö... így, hogy nincs megjelölve, hogy mihez gratulálsz, kicsit inkább kritikusnak tűnik a kommented. :) De ha nem tetszik, azt is szívesen veszem, ha kifejted.

gofri írta...

nem, nem kritikus, tök straight. :) nincs is nagyon mit rajta kifejtenem.... :) (milyen fura, hogy ez van, ha az ember tömör és a lényegre törik, nem? :D)

AncsaT írta...

Hát, ha így, akkor így jó. Biztos csak a narcizmusom igényli a bővebben kifejtett dicshimnuszt. :)

Névtelen írta...

i want read this continually more than breath. now.
mikii want read this continually more than breath. now.
miki

AncsaT írta...

Nem is tudom miért tetszhet ez neked, Miki. Kubai rum, pucér fiúk a zuhany alatt... :)

Névtelen írta...

focizó meztelen fiúk pontpontpont
teljesen kiismerhető vagyok úgylátszik.
miki

AncsaT írta...

Á, csak beletrafáltam, tiszta véletlenül. :)

Névtelen írta...

lájk :)
CsillámPanka ;)

AncsaT írta...

Pankám, örülök, hogy tetszik, köszönöm a lájkot. A fészbuk ezt külön gombbal támogatja. :)

Megjegyzés küldése