Kabin az erdőben

Még egy évig leszek fiatal, jövő ilyenkor már középkorúnak számítok. Éjfél után 20 perccel, a CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma közösségi oldal csapata (mondjuk inkább az oldalon üzemelő automata script) volt az első, ami az időeltolódást is figyelembe véve, igen szép (a programozójuktól). Aztán mikor felkeltem, köszöntött Kata és Fecó is. Szívecskés üdvözlőlap, egy kedves rajz, és mire lezuhanyoztam, kása is került az asztalra. (Zabpehelyből, alma-, körte- és barackszeletekkel.) A számítógépen jókívánság tesómtól. Reggel fél kilenckor a facebookon pedig már 9-en (időközben már 13-an) írtak az üzenőfalamra/idővonalamra. Mármint az Anne Caroline Oakwod néven futó oldalon. A polgári nevemen regisztrált fb-omon egyelőre még egyetlen köszöntés sincs (azóta itt is van már 5). Nem tudom, hogy alakul még estig a statisztika, de gyanús, hogy online többen gratulálnak majd, mind a való életben, és a virtuális személyiségem népszerűbbnek bizonyul, mint a fizikailag létező. Valamit nem jól csinálok. Vagy pont hogy igen?

Disztópia zombikkal

Kicsit (nagyon) elhanyagoltam mostanában a blogot. A fordítás sok időt elvisz, és Kata meg Fecó is kiköveteli a magáét, elvégre nyár, szünidő meg ilyesmi van. Lehet, télen kellett volna fordítást vállalni. Mondjuk a 2. kötet azt hiszem jövő januárban jön ki angolul, az a tél közepe. Persze ahhoz az kell, hogy az első ne legyen itthon nagy bukás. Bár az ilyesmiben nem hiszem, hogy a fordítás minősége szerepet játszana, elvégre láttunk rá példát, hogy egy (enyhén szólva) nem tökéletes fordítás-szerkesztés mekkora könyvsiker lett. A disztópiáknak pedig mostanában nagy divatja lesz, az Éhezők viadala (a könyv és főleg a film) gondoskodik róla. Érdekes, hogy a vámpírok és a vérfarkasok után, idénre a zombikat jelezték az új őrületnek, és olvastam is róla, hogy készül egy zombis románc, de az majd csak jövő februárban kerül a mozikba. Úgy látszik, változott az ütemterv. Előbb a diktatúrák, aztán a zombik.

Hurrá nyaralunk

A címben tessék érezni az iróniát, mert koránt sem vagyok ennyire lelkes. Kata egyik ismerősénél vagyunk, egy nyaralóban, nem túl nomád körülmények közt (van melegvíz, amíg ki nem fogy a bojler), csak ugye én vagyok kellőképpen el nem ítélhető módon elégedetlen. De ugye ez nem meglepetés, csak a szokásos antiszociális formámat hozom, azzal az ürüggyel, hogy fordítanom kell, kihúzom magam a közösségi programokból. (A közösségi program az kb. azt jelenti, hogy magammal viszem a két gyereket a boltba bevásárolni, hogy Kata meg az ismerőse nyugodtan tudjanak csevegni.) Ma "rendesek" voltak velem, itthon hagytak dolgozni, amíg kimentek a strandra. Igaz, hogy rám bízták, hogy készítsek valamit enni, mire hazajönnek.

A nővér válaszol

Kicsit elmaradtam a blogolással, és holnap elutazunk nyaralni, elméletileg a telefonomról tudok postolni, gyakorlatilag nem tudom lesz-e rá alkalmam, kedvem. Erről már napok óta akarok írni: egy levélben merült fel az ötlet, hogy egy angol nyelvű oldal mintájára (Ask a Sister, We Always Answer), nem ártana egy magyar sem, ahol egy tanácstalan fiatal, aki (majdnem azt írtam, azt se tudja, fiú-e vagy lány) még nem jött tisztába a saját identitásával, tele a feje kérdőjelekkel, szóval egy ilyen egyelőre még bizonytalan fiatal kérdezhet. A kérdéseire pedig normális válaszokat kap, nem szexuális praktikák leírását (van ilyen valahol? dobjatok linket!), társkereső oldalak címét, vagy hátba veregetést, hogy heló, te is buzi vagy?, gyere velünk a prájdra, gyere ösztóbulira, rendelj szivárványos karkötőt és labrisz fülbevalót stb. Szerintem nem erre van szüksége.

Pork Edame

A cím egy fejtörő. Legalább is nekem okozott némi fejtörést. A főszereplőm ilyet eszik egy keleti ételbárban. Első ránézésre edami sajttal töltött oldalas, bár nem tudom ez mennyire hagyományos étel keleten. Némi guglizás után kiderül, hogy nem fejtörő, hanem nyelvtörő. Ez egy elírás, ilyen nincs. Viszont van Pork and Edamame, ami disznóhusi és még éretlenül leszedett szójabab (olyan mint nálunk a zöldbab, csak szójából). Lehet ez sült rizzsel valami thai rizseshús, vagy pedig tésztával készült nagyon sűrű, tartalmas levesféleség. Rögtön eszembe jutott a gumbó. (Korábban már írtam róla, az utolsó bekezdésben keressétek.) Naná, hogy a gumbóhoz hasonlóan ezt is ki kellett próbáljam. Az, hogy a hozzávalók közül talán egy sincs itthon, az nem szokott engem zavarni, legfeljebb csinálok valami mást ez alatt a név alatt. A recepteket nem kell túl komolyan venni, a szakácskönyv nem szentírás.