Szörnyű megpróbáltatások

Reggelente még sötét van, amikor elindulok otthonról. Ma reggel ráadásul fáztam is. Ez azonban csak kellemetlenség. A megpróbáltatás az ennél súlyosabb dolog. Olyasmi, mint amiben a hétvégén volt részem. Az egész úgy indult, hogy Kata szólt, menjek én is, látogassuk meg az egyik rokonát, aki Mórahalom után, egy tanyán lakik, köszöntsük fel a névnapján. Az illető Kata legnormálisabb rokona, egy keményen dolgozó, szorgos gazdálkodó, ráadásul józan paraszti ésszel bőven megáldott, barátságos és jó humorú, ötvenes éveiben járó fickó. Tényleg kedvelem az illetőt, és nem is voltam náluk már pár éve, ezért aztán nem mondtam nemet. De mint kiderült, lehet hogy jobban tettem volna. Katával és Fecóval mi Kata szüleinek az autójában utaztunk, Kata nővéréék másik autóval jöttek. A találós kérdés úgy szól, ha Kata meg a mamája sosem iszik, szilveszterkor is kölyökpezsgőznek, Kata nővére este még dolgozatokat akar javítani, ezért felmentést kér, Fecó és az unokatesója gyerek kategória, Kata papája és a nővér férje pedig autót vezet, akkor vajon ki koccint a rokonnal?

Légy mindenben a legjobb!

Ez legyen a minimális célkitűzésünk. Hogy akármit csinálunk, abban a legeslegjobbak legyünk. Dolgozni járunk, vállalkozunk? Csináljuk a lehető legjobban! Gyereket nevelünk?  Legyünk mi a világ legjobb szülői! Kertészkedünk? Csakis a legprofibban! Mert ha nem így akarjuk csinálni, akkor mi a kitűzött célunk? Mire hajtunk? Hogy mi legyünk a második legjobbak abban, amit csinálunk? Vegyük példának a gyereknevelést. Hogyan kell a lehető legjobb szülőnek lenni? Természetesen erre nincs egzakt válasz, sőt jó vagy rossz válasz sincs, teljességgel szubjektív dolog, hogy mit gondolunk arról, mi a dolgunk szülőként. (A körülményektől és a gyerektől is függ, de ebbe most ne menjünk bele.) Szóval, mi az, ami az adott körülmények közt, a lehető legjobb szülővé tesz minket? Megvan mindenkinek? Oké. És van, aki ennél kevesebbet akar tenni?

A herceg és a lovag meg a sárkány és a trónviszály

A Prince & Knight című képes mesekönyv ötlete alapvetően jó. A meleg herceg rátalál álmai lovagjára. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ahogy azt egy mesében kell. De. Ha már annyira rettentően nyitottak, elfogadók, modernek és humánusak vagyunk, akkor azért érdemes lenne figyelni egyre s másra. Például a mese súlyosan kirekesztőnek tűnik a sárkányokkal szemben. kimondottan negatív színben tünteti fel őket. Pedig józan ésszel belátható, hogy egy sárkánynak jobb dolga is lehet, mint hogy naphosszat öncélúan pusztítson, romboljon, kárt okozzon. Meggyőződésem, hogy emberi fosztogatók által kiirtott, felgyújtott falvakat varnak szegény sárkányok nyakába. Mert egy sárkány tökéletes bűnbak. Nem fog sajtópert indítani, és helyreigazítást követelni a nagy nyilvánosság előtt terjesztett rágalmak miatt.

Mr. Darcy védelmében

A hvg.hu-n jelent meg az írás, amiben Mr. Darcyt ekézi egy Dolly Alderton nevű író. Direkt nem nézek utána a csajnak, nem guglizom ki, hogy mit lehet róla tudni, mert nem a személyével, kizárólag az általa mondottakkal akarok foglalkozni. Idézek a cikkből: "Az írónő véleménye az, hogy nincs mentség arra, milyen utálatosan viselkedik Darcy Elizabeth-tel. Amilyen felfuvalkodott, goromba sznob, ráfér már, hogy átgondoljuk a kiváltságos helyzetét." WTF? (Magyarul: MAF?) Hogy mi van? Ki fingott? Nem is értem. Mert egyrészről valóban utálatos és kétségkívül megbocsájthatatlan. Naná, hát direkt ilyennek írta Austen. Másrészt meg mi az, hogy "átgondoljuk a kiváltságos helyzetét"? Fosszuk meg a nemesi címétől? Lázítsuk fel Derbyshire népet, ragadjunk kaszát-kapát, és gyújtsuk fel Pemberleyt?

Ma van a napja

Valószínűleg az év minden napjára jut egy "Az x világnapja", ahol x ∈ fontosnak tartott dolgok halmaza. Az utóbbi napokban sorra futottam bele, hogy ennek vagy annak a napja van. Egy hete volt az állatok világnapja, ami nem a mi napunk volt, lévén egyetlen állatot sem tartunk itthon. Legalább is nem direkt. Szerintem a pókok nem számítanak, bár néha még etetem is őket, mert megfogják a kóbor szúnyogot, legyet, molylepkét. A múltkor megkérdeztem Katát egy kiskutyáról vagy egy kiscicáról, hogy mit szólna, ha állatmenhelyről hoznánk egyet. Inkább nem idézném szó szerint, mit mondott, de a lényege az volt, hogy nem óhajtja. Mivel csak egy kósza ötletként merült fel bennem, én sem gondoltam végig, mivel járna egy állat tartása, elnapoltam a kérdést arra az időre, amikor már nyugdíjas leszek.