Postmenstrual Syndrome

Úgy tűnik, ilyen is van, mert most nem előtte, hanem utána jött rá a dili a kedvesre. Vagy még azt tudom elképzelni, hogy ha korábban is jött meg neki, az agybaj szigorúan tartotta a ciklust. Esetleg nem is hormonálisan, hanem a telihold hatására válik vérengzővé. Az is lehet, hogy Kata vérfarkas. Sőt, biztos is, ahogy a lábát elnéztem. Most így holdtöltekor egészen kiszőrösödött. Gyanús is volt, hogy valami ezüst kolloid nevezetű vackot iszogat. Biztos ezzel az ezüst tartalmú izével próbálja meg fékentartani a fenevadat. Azt hiszem, el kéne vinni a fejszét beezüstöztetni valahol. Ha nikkelt, krómot lehet rá galvanizálni, gondolom azt is lehet. Addig meg előkeresem a nagyi ezüst étkészletét, és egy villát döfök a fenekébe, ha felbosszant.

Megőrjít ez a nő. Szétpakolja a gyerekszobát, ahol most nem lehet eljutni az erkélyajtóhoz, mert derékig ér a kacat és a ruha. Aztán kitalálja, hogy emeljem meg a polcokat, dugig könyvekkel, hogy kiszedje alóluk a szőnyeget. Mondom nem lesz jó, de ő okosabb. Tartom a polcokat, nyögök, ő meg rángatja a szőnyeget, de mivel öt tonna cucc van rajta, az nem nagyon akar mozdulni. Ennek már öt napja. Azóta a kertben tüsténkedik. Kitalálta, hogy filagóriát akar. Van egy tűzifának kiváló, régi, rozzant ládikája, aminek a hátára tegyük rá azt az apácarácsot, amit még a régi lakásba is úgy hozott át, hogy akkor az majd jó lesz valamire. Azt hiszem asztalossal csináltatta, nem is merem megkérdezni mennyiért, és aztán semmire nem használta még.

Meg csináljunk neki oldalát, meg tetejét. Vett vékony díszléceket is. Állítólag vett volna valami virágfuttató izét is, mutogatta a képét reklámújságban, ami alá csak be kellett volna tolni a ládikát, de nem volt annyi pénze, így vett inkább léceket. Hogy majd én összecsavarozom, és akkor pont olyan lesz. Mondtam, hogy az ki van zárva. De még csak hasonló sem lesz. Ott kezdődik, hogy az anyag nem jó hozzá, és megfelelő csavar sincs itthon. Mondtam, az ilyet előbb át kell gondolni, meg kell tervezni. Nem ész nélkül összevásárolni mindenfélét, hogy majd csak jó lesz valamire. De én ugye hülyeséget beszélek, és elgondolkodnék nap estig, ennek pedig ma kész kell lennie. És álljak neki, és csináljam meg.

Mondtam, hogy feleségül ne vegyem-e, amin el is gondolkodott, de az volt a válasza, hogy a filagóriát jobb szeretné. Rámutattam, hogy a faanyag mennyire gyenge, hogy nem tart semmit, ráadásul nincs hozzá való kicsi csavar, a nagytól meg elhasad, ha nem fúrom elő. Ha előfúrom, akkor meg semmit nem fog tartani. Na, erre előhozott az építkezésből maradt cserépléceket, hogy akkor majd ezzel. Nem lett volna rossz, de mondtam, hogy előbb gyalulni kell és csiszolni, hogy lehessen majd festeni. Ez persze szintén marhaság, és én ne gondolkodjak, csak csináljam, amit mond. Elhatároztam, hogy így is lesz.

Majdnem a guta ütötte meg, de nem voltam hajlandó másra. Berajzolta a vonalat, ott elfűrészeltem, Odarakta a pöttyöt, megpróbáltam csavart behajtani, persze nem ment. Akkor mondta, hogy fúrjak. Nagy lett a lyuk, lötyögött a csavar. Nem volt kisebb fafúró, kinézett egy fémfúrásra való fúrószárat, (a kőzetfúrót nem voltam hajlandó kipróbálni), ahova pöttyöt rakott fúrtam, csavaroztam. Az apácarács az ülőke háttámlája. Rozoga, de rajta van. Itt viszont elakadt. Próbálgatott mindenféle fadarabokat, de egyik sem illett sehova. Megint mutogatta a virágfuttató izéjének a képét, hogy olyat csináljak. Mondtam, kicsukva, hogy én bármit csinálok, de ha berajzolja hol, ott fűrészelek, fúrok csavarozok, viszont többre ne számítson.

A végén meguntam, és rákérdeztem, a futtató micsodának muszáj-e fából lennie. Ugyanis van már egy ilyesmi a kertünkben, igaz fémből, és az is igaz, hogy fél méter mélyre beástam a lábait, hogy embertelen lenne kiszedni a földből, de az funkcióban, szélességben és magasságban is olyasmi, mint amit mutogat. Ráadásul sikerült olyan árnyékos helyre tenni, hogy arra legfeljebb pajkos bogárkák futnak fel, de semmi egyéb, mert a mohán és a csalánon kívül ott más nem nagyon akar nőni. Némi hümmögés után rám hagyta, hogy az akkor jó lesz. Látta, hogy ma már nem leszek hajlandó ásót, csákányt ragadni, ezért azt találta ki, hogy az ágnyesedéket meg a fahulladékot aprítsam fel kályhakész méretre. Nem sok az, negyed óra. Tudtam, hogy nem annyi, de elegem volt a veszekedésből, ráadásul lehetett fejszét lóbálni, így nekiálltam. Egy és egynegyed óra volt.