Kágyilló

Tombol a hőség, ezért tegnap este volt amit már nem halogathattam tovább. Az egyik a kovászos uborka volt. Kata rakta oda érni, mielőtt elindultak. Gondoltam, hogy nem kell elkapkodni, mert én nem ropogósan, hanem puhán szeretem, de ha tovább várok vele, akkor folyékony lesz. Szóval nekiálltam, leszűrni. A tetejéről leszedtem a szétmállott kenyérszeleteket, a kaport meg a szőlőlevelet. Aztán jöttek az uborkák. A teteje lazán ment, de az aljánál könyékig bele kellett nyúlnom a hatalmas befőttesüvegbe, és a gyanús állagú lében matatni, amíg elkapdostam a menekülő izéket. Némelyik egyáltalán nem volt uborkaszerű. Ránézésre karikára szelt krumplit gyanítottam bennük, de majd kifaggatom a kedvesem, ha hazajött, hogy mi is a titkos recept.

Az uborkákat lemosva, a leszűrt lével felöntve, már nem is néz ki olyan szörnyen az egész. A kovászos uborka titka a tejsavas erjedés. Mert erjedésből kettőféle is van, az alkoholos, a megcsiccsent, rothadó gyümölcs, közönséges nevén a cefre, ami irtó gusztustalan, amíg le nem pároljunk. Utána már nem az, sőt. Legfeljebb mi leszünk azok, ha túl sokat iszunk a jó kis házipáleszből. A másik a tejsavas erjedés, a kovászosubi, a joghurt, a sajt meg a punci. (Nem véletlen a vicc, hogy bemegy a vak az ábécébe, megáll a sajtospultnál, elkezd vigyorogni, majd megszólal, sziasztok lányok.) Szeretjük a tejsavbacikat, mert nem engedik elszaporodni a gombákat. És nagyon kellemes ízt is kölcsönöznek a... joghurtnak.

A tejsavbacik ellenére az uborkázást nem találtam kellően erotikusnak, ezért a kert locsolását kellett valahogy feldobnom. Lévén még mindig harminc fok felett, és már tök sötét, úgy döntöttem, kár volna összevizezni a ruhám, és tök pucéran mentem ki vizet adni a növényeknek. Nagyon környezettudatosak vagyunk, meg a vízszámlával is spórolunk, ezért van egy kis kerti "tavacskánk", Kata leásatott velem egy nagyobbacska műanyag ládát a melléképület ereszének kifolyócsöve alá. Itt gyűlik össze az esővíz, amit az öntözőkannával hordtam szét a virágokra.

Ahogy meregettem a vizet, az ablakon kiszűrődő kevés fényben megláttam valamit a vízgyűjtő peremén. közelebb hajoltam, és láttam, hogy az egy kágyilló, anyám hívta így gyerekkoromban a meztelencsigát. Aztán láttam másik kettőt is, onnantól óvatosan meregettem a vizet, nehogy belelökjem őket. A vége felé, eldugult a kanna csöve, nem akart kijönni belőle a víz. Rázogattam egy darabig, de semmi. A kerti kútnál a csövön keresztül, erős vízsugarat engedtem bele, aztán csukot szemmel borítottam ki a kannát, inkább nem is akartam látni, hogy mitől dugult el.

Mivel már alig maradt az esővízből, gondoltam, a kert hátsó részét, a "dzsungelt", ami számomra a "gazos", Katának meg a "botanikus kert", majd a locsolócsővel öntözöm meg. A slag végét megtaláltam, már csak a tövét kellett megkeresni, ahol a kerti kútfőre csatlakozik, egy föld alá süllyesztett menetes csőcsonkra. Jókora lapulevelek alatt előbb megtaláltam a félretett műanyag fedelet, majd a csövet is, amit a kezemmel követve, megtaláltam a csapot. A méteres gaz közt, a tök sötétben bátran belenyúltam a lyukba... és valami hideg, nyálkás trutymót tapintottam. Ha van rajtam bugyi, talán még bele is pisilok. És nem állítom, hogy nem futkározott a hideg a hátamon, amíg szegény kágyillókat leszedegettem a csap fogantyújáról.

Általában nincs bajom az állatkákkal, pókot tartunk a hálószobában, hogy elkapja az odatévedt szúnyogokat (ezt hívjuk mi biológiai rovarirtásnak). Nem sikítok a békától meg a siklótól sem. De ez nem jelenti azt, hogy szívesen tapogatom őket. Bár a csiga az meglehetősen erotikus állatnak számít, mióta olvastam Füst Milántól a Szexuál-lélektani elmélkedéseket. Van ebben egy történet egy fiatalemberről, aki az első szexuális élményét egy bordélyházban szerezte. Amikor meglátta a pucérra vetkőzött örömlányt, hogy széttárja a combjait, el akart szaladni. Amit látott, az szerinte "olyan volt, mint egy csiga", és borzalmasan megrázta a látvány, valami sokkal éteribbre számított, hogy majd olyan lesz, mint egy rózsa. Tudom, nem az ő hibája volt, akkoriban nem volt még internet, és a romantikus olvasmányai alapján valami mást várt, de azért ezt olvasva az első gondolatom az volt, hogy menjen, és verje a f...át egy tüskés rózsabokorba!