Duhajkodás

Kata és Fecó elutaztak a mamáékkal meg az unokatesókkal a szokásos évi nyaraló(tor)túrára. Telefonon már értesültem róla, hogy milyen pocsék az egyik szállás, alig várják, hogy tovább induljanak, és hogy ki mivel idegesíti a többieket. Fecó, a drága, mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem vagyok ott, mert azt csak én tudtam volna megmondani, hogy amit láttak, az nyest, nyuszt, nyérc, menyét, vagy hermelin volt-e. Azért összeraktuk, hogy nyérc az nálunk nem nagyon van, és az alkaromnál nagyobb valamit látott, tehát a menyét és a hermelin is kizárható, azt viszont nem tudta megmondani, hogy a melle inkább fehér vagy sárgás, illetve a talpa szőrös volt-e, így a nyest és a nyuszt közt nem tudtunk dönteni.

Hogy magamra maradtam, rögtön duhajkodásba fogtam. Először is tesóm átjött, és hozott ajándékba öt méretes rongyszőnyeget. Nem azt a tiritarkát, hanem olyan nyers színűt, meg zöldet. Mondtam neki a múltkor, hogy ki akarom dobni a nagy darab és csúnya szőnyegemet, amit már nem lehet rendesen kiporszívózni. Ezek tényleg praktikusabbak, mert takarításkor félre lehet őket húzni, anélkül, hogy a dögnehéz íróasztalt kéne emelgetni, sőt, ha gondolom, még a mosógépbe is berakhatom őket. Aztán megvendégeltem, lecsóval természetesen, ez már egyfajta hagyomány nálunk, aztán meg kiültünk az erkélyre, a diófa lombja alá, és söröztünk.

Kaptam még egy csomagot, mert a szőnyeg az praktikus, de mégse olyan igazi ajándék, a két könyv viszont igen. Az egyik a nyelv kialakulásáról szól, merőben elméleti munka, ősemberek, etológia, neurobiológia meg mindenféle izgalmas dolog. A másik meg Gáspár Andrásnak az Ezüst félhold blues c. könyve, ami nem olyan rég valahol szóba került, talán a fészbukon emlegettem, és már megvan nekem, de ez a második kiadás, ami az elsőhöz képest át lett írva. (Ezt nem tudtam, de nem meglepő, a Kiálts farkast szövege szintén változott a második kiadáskor.)

Aztán mikor magam maradtam, igazán belecsaptam a lecsóba (de csak képletesen, mert az igazit az utolsó falatig elpusztítottuk, tesóm még a lábast is kitörölgette, mielőtt elmostam volna), és folytattam a duhajkodást. Igazi csajos dolgot műveltem, shoppingoltam. Persze a magam kocka módján, nem a plázába mentem, hanem csak fel az internetre, és nem is ruhát vagy cipőt vettem, hanem egy új számítógépet. Összemazsoláztam alkatrészenként, hogy mi legyen benne. igazi szellemi kihívás volt, komoly optimalizációs feladat, szigorú határfeltétellel. A lehető legjobb teljesítményt kellett kihozni, úgy, hogy összeszereléssel együtt is száz rugó alatt maradjon, mert csak az alatt szállítanak Pick Pack Pontra.

Kata komolyan féltékeny lesz, ha meglátja, hogy a szobámat átrendeztem, új szőnyeg, és aztán megérkezik majd a Drágaszágom. Ivy Bridge magos proci, B75-ös chipset, SSD meghajtó. 12 év után életem (régi) párja már nem tud annyi ruhadarabot levenni magáról, hogy izgatóbb legyen mint az (új) számítógépem. Persze idővel megfakul majd az újdonság varázsa, illetve Katának azért lapul néhány trükk a tarsolyában, amivel fel tud izgatni, ha nagyon akar. Például felveszi a kis köténykéjét, amikor mosogat. Vagy mondjuk nem mosogat, szanaszét hagy maga után mindent a konyhaasztalon, miközben az előző nap leordította a fejem, mert nem öblítettem el a bögrémet, amiből vizet ittam. Na, ezzel bármikor fel tud húzni.