Időnként az emberben felmerül a gyanú, hogy amit olvas egy cikkben, postban, az csak kamu, kitalálta a szerző, hogy legyen miről írnia, esetleg kiszínezte a dolgot, hogy érdekesebb legyen. A fészbukon látott Ask Amy írással kapcsolatban ez nem csak bennem merült fel, alul egy kommentelő is azt tippelte, hogy az egész fake, kitalált, vagy pedig egy troll, egy nettapló írt be ilyen álproblémával, hogy ööö... fogalmam sincs miért. El nem tudom képzelni, hogy ebben mi élvezet lenne. De a lényeg, hogy a válaszokban volt, aki belinkelte az újságcikk szkennelt képét, hogy nem kitalált, tényleg megjelent nyomtatásban is, és szerintem Amy Dickinson nem szorul rá, hogy kitaláljon dolgokat, kap elég levelet anélkül is, legfeljebb az fordulhatott elő, hogy az újságnak írt be egy idióta kitalált dolgot, de az sem túl valószínű. A neten sokkal gyakoribb a trollkodás, kevesebb erőfeszítést igényel, és kevésbé lehet visszanyomozni, hogy ki volt az, aki elkövette.
A cikk magyar fordításban kb. ennyi:
Ask Amy: A fiú és nem a szülő az, akit elárultak
Írta: Amy DickinsonTribune Content Agency
Közzétéve: 2013.11.19 00:11:00 (Los Angelesi idő szerint)
KEDVES AMY: Megtudtam, hogy a 17 éves fiam homoszexuális.
Egy templomi gyülekezet tagjai vagyunk, és attól tartok, hogy a gyülekezetben ki fognak gúnyolni, mert meleg a gyerekem.
A fiam nem hallgat a jó szóra, és nem akar felhagyni a melegségével. Úgy érzem, ezt csak azért csinálja, hogy visszavágjon nekem, amiért megfeledkeztem a születésnapjáról az elmúlt három évben – nagyon sok a munkám.
Kérem, segítsen neki helyes vágányra terelni az életét, hogy többé ne legyen meleg. Én hiába beszélek neki, talán önre hallgatni fog.
Feeling Betrayed (tkp. elárulva érzem magam, de ez az álneves aláírása)
KEDVES BETRAYED: Egy fontos leckét taníthat meg a gyermekének azzal, ha megváltoztatja a saját szexualitását, hogy megmutassa neki, milyen könnyű is az. A következő nagyjából egy évben próbálja ki: ne legyen többé heteroszexuális, hogy megmutassa a fiának, az ember szexualitása választás kérdése – és a szülők, a szülők egyháza meg a társadalmi kényszer előírhatja, mit válasszunk.
Felteszem, a javaslatom azt a reakciót váltja ki önből, hogy a szexualitása alapvetően meghatározza azt, hogy ön kicsoda. Ugyanez igaz az ön fiára is. Aki joggal várja el, hogy a szülei olyannak fogadják el, amilyen.
Amikor ön „megfeledkezik” egy gyermek születésnapjáról, azzal alapjában véve elutasítja a személyét. Ez olyan, mintha azt mondaná, elfeledkezett róla, hogy ő a világon van. Ez mélyen elszomorító lehet a számára.
Arra kényszeríteni a fiát, hogy változtassa meg a szexualitását, helytelen. Ha képtelen őt elfogadni olyannak, amilyen, talán megfelelőbb lenne számára, ha máshol lakna.
Van egy csoport, akik segíthetnek önnek és a családjának, hogy hogyan kezeljék ezt a helyzetet: www.pflag.org. Ez a szervezet már sok családot segített át ezen a problémán.
7 megjegyzés:
Ha ez az Amynek írt levél nem kitalált, hát akkor vannak mélységek, azt hiszem.
Magyarországon, ha egy szülő bepánikol, ha kiderül, a gyereke homoszexuális, kihez tud fordulni, vagy levelet írni, ha nem ismeri a pflagot? A háziorvoshoz, védőnőhöz, Nők Lapjához vagy Soma mamagésához? Vajon lenne egy "magyar" Amy Dickinson, aki nem pszichiáterért kiáltana első körben?
Zscdoki
Elméletileg lett volna egy oldal, az "Ask a sister!", ahol akár a szülők is kérdezhettek volna, de aztán valahogy nem foglalkoztunk vele, nem volt rá időnk, és mivel nem kezdtek ezrével tolongani az érdeklődők, el is feledkeztünk róla.
http://www.youtube.com/watch?v=3Uca57C3P4w
http://www.youtube.com/watch?v=I66TK-cFx4c
http://www.youtube.com/watch?v=bH0jJKl-QbM
Leveleztem egy lánnyal. A szülei egy olyan vallásközösség tagjai, ahol törvény, hogy a meleg gyerekeket ki kell közösíteni, ha nem hagynak fel az 'életmódjukkal'. Nagyon értelmes kedves fiatal lány volt. Mesélte, hogy a szülei vállalkozása tönkre ment, apukája nem dolgozott csak az anyukája, ezért ő is munkát vállalt az iskola mellett, hogy segítsen, hisz voltak kistestvérei is. Mikor otthon elmesélte, hogy a lányokhoz vonzódik, kitették. Ez önmagában nem volt akkora tragédia, mert albérletben lakott már egy ideje. Aztán a elintézték, hogy a munkahelyéről is kirakják, mert a munkaadója is a gyülekezet tagja. Ezután vállalt másik munkát, ahol kevesebbet keresett, hajnalban kellett kelni. Sokat dolgozott fáradt volt, de kitartott. Egyszer, mikor a nagyszüleivel találkozott a szemére hányták, hogy meg sem látogatja az anyukáját a kórházban. Ez szíven ütötte, Így kellett megtudnia, hogy édesanyja beteg. Persze azonnal felkereste. Kiderült, hogy időközben már hazaengedték a kórházból, de még nagyon gyenge. Felajánlotta, hogy segít. Közölték vele, hogy csak akkor fogadják el a felajánlott segítséget, a kiveri a fejéből a leszbikusságot, megszakít minden kapcsolatot a hasonszőrűekkel, és soha többé nem is keresi azt semmilyen formában. Kaptam tőle egy utolsó levelet, amiben azt írta, hogy mennyire szereti a családját, mennyire aggódik értük, és, hogy neki úgysem lesz soha párja, mert nem is olyan szép. Nem akar magányos lenni. Inkább a családját választja, és lemond a párkapcsolatról. Azóta nem tudok róla semmit.
Szomorú történet. A szemellenzős, bigott család valószínűleg elégedett magával, hogy a kitartásuknak hála megmentették a lány lelkét, aki "meggyógyult". A lány pedig úgy éli meg, hogy elutasították, és csak miután feladta önmagát, akkor fogadta vissza a család. A rokonság örül, halleluja, hálát adnak az úrnak, a lány pedig boldogtalan, és nagy valószínűséggel így fogja leélni az életét, megkeseredve. Ennél rosszabb már csak akkor lehet, ha a család nyomására férjhez megy valakihez, akit nem szeret, és aki nem tiszteli őt. Nagyon sajnálom, kívánom neki, hogy találja meg a párját, akivel boldog lehet, és ezt fogadja el a családja is, de sajnos erre kicsi az esély.
Szabi: köszi a linkeket!
Zscdoki
Megjegyzés küldése