Ez most nem párválasztás, hanem politikai. Akkor is, ha Valentin nap van. Arról nem írok. A Valentin napi reggeli szex pont olyan, mint más napokon. (Kérdeztem Katát, hogy csókoljak-e kis piros szívecskéket a fenekére, de nem kérte.) Szóval az országgyűlési választás megváltozott szabályairól akarok írni, ha már Bálint nap alkalmából megkaptam a választási értesítőmet. Jókora változás van a négy évvel ezelőtti szabályokhoz képest, csak a kampányolás közben ez nem téma, inkább azzal foglalkoznak, hogy a másik oldalon ki mennyit lopott. Pedig abban nincs semmi változás. A politikusok manapság is annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek. És tudjuk, hogy nem igazán szégyellősek.
Tehát, a választási szabályok. A legnagyobb változás, hogy az új parlamentben nem 386, hanem csak 199 országgyűlési képviselő fog ülni. Majdnem megfelezték a létszámot. Kevesebb az egyéni választókerület (nagyobbak lettek, és átszabták a határokat, már nincsenek olyan nagy különbségek az egyes kerületekbe tartozó szavazók számában), megszűntek a területi (megyei + budapesti) listák, viszont az országos listákról többen kerülnek be. És végre lesznek nemzetiségi jelöltek nemzetiségi listákról. Lesz parlamenti képviselete a nemzetiségeknek.
A legtöbbet arról lehetett hallani, hogy szavazhatnak a külhoni magyarok. Egyéni választókerületben nem, csak pártlistára. Ez mondjuk nekem személy szerint nem tetszik, mert a mandátumoknak majdnem a fele az országos listáról kerül ki, és ez túl nagy beleszólást enged azoknak, akiknek nem igazán kell majd elszenvedniük az választás eredményeképp regnáló politikai kurzus működését. Nekem jobban tetszett volna az, ha a határon túli magyaroknak is választókörzeteket hoztunk volna létre. Lehetett volna tudni, hogy a parlamentben hány darab képviselő ül a határon kívüliek jóvoltából, illetve arc is társult volna a mandátumhoz, és a képviselőjelölt, aki a külmagyarokat érdeklő témákkal kampányolta volna be magát az országgyűlésbe, látványosan képviselhette volna a határon túliak érdekeit.
Nincsenek kopogtatócédulák. A jelöltállításhoz nem kell cédulákat gyűjtögetni. Ez is csak a visszaélésekre adott alkalmat. A kicsike pártok gyűjtögettek ész nélkül, pontosabban "okosan" gyűjtögették a szelvényeket, vagyis úgy, hogy az alá volt írva, de nem volt kitöltve, azaz nem szerepelt rajta a jelölt neve (ami persze teljességgel szabálytalan), aztán amikor nem jött össze a szükséges mennyiség, vagy valahol a minimumnál többet is sikerült begyűjteni, csereberéltek egymás közt. Így nem az volt, hogy A és B pártnak is két körzetben a szükséges jelöléseknek csak a fele volt meg, hanem A pártnak az egyik körzetben, B párnak meg a másik körzetben sikerült jelöltet állítania. A jelölt aztán nem jutott be a parlamentbe, de nem is ez volt a cél. Ha két választáson nem sikerül jelöltet állítani, a párt automatikusan megszűnik, illetve, akinek annyi jelöltje lesz, hogy állíthat országos listát is, az szép állami támogatást vághat zsebre.
Nem lesz kampánycsend. Így legalább nem fogják unos-untalan megsérteni. Úgy sem lehetett betartani. Így a szavazás napján is megy majd az anyázás. Cserébe viszont nem jönnek házhoz az aktivisták kopogtatócéduláért. (Láttam olyat, hogy ki volt írva egy ajtóra: "Ne zavarj, mert alszom, a kopogtatócédulámat meg úgyis összetéptem és lehúztam a klotyón.") A cédula nélkül viszont lehetőség nyílik rá, hogy több jelöltet is támogassak. Mert a jelöltállítás az ugye nem azt jelenti, hogy őt akarom a parlamentbe, hanem, hogy azt szeretném, legyen ott a jelöltek közt, aki úgy gondolja, szavazhasson őrá is. Így most megtehetem, hogy ajánlást adok a zöldeknek, meg mindenféle alternatív kispártoknak (sajnos a Kétfarkú Kutya Pártnak nem adhatok, mert ismételten elutasították a bejegyzésüket, pedig szerintem sokan szavaztunk volna rájuk), hogy a jelöltjük elindulhasson, még csak választanom se kell köztük, hogy kinek adjam a cédulám, és aztán mégis szavazhatok valamelyik másik, nagyobb pártra.
Régebben visszaélésre adott lehetőséget, hogy aki nem tudott a lakhelyén szavazni, az igazolással szavazhatott az ország másik végében is, egy másik választókerületben. Annak a másik választókerületnek a jelöltjeire. Tehát pl. én Szegedről elmehettem Győrbe, és szavazhattam arra, hogy ki képviselje a győrieket a parlamentben. Az hagyján, hogy a külhoniak szavazati jogához hasonlóan, olyanra szavazhatok, aminek aztán nem feltétlen én iszom meg a levét, de ezzel durván csalni is lehet. Mert ha mondjuk Szegeden az x. körzetben tuti befutó az A párt jelöltje, míg Győrben necces a párt esélye, akkor fogok pár pártszimpatizánst, megtöltök velük tíz buszt, és irány Győr, ahol voksolhatnak az A párti jelöltre, anélkül, hogy a szegedi eredményből hiányoznának a szavazataik. Na, ez megszűnik, szegediként ezentúl Győrben is a szegedi jelöltekre szavazhatok majd. Kíváncsi leszek, mennyivel fog csökkenni a másutt szavazók száma.
Jelen helyzetnek megvan az a pikantériája, hogy a választási rendszer szerintem sokkal jobb lett, mint volt, mégis megeshet, hogy ezúttal távol maradok, és nem megyek el voksolni. Mert nem tudom, hogy kire adjam a szavazatomat. (A Kétfarkú Kutya Párt programjával egyet tudnék érteni, és feltehetőleg olyan jelöltjeik lennének, akik még nem sározódtak be, de hát ők nem indulhatnak.) Majd még agyalok a kérdésen, de egyelőre nem látok egyetlen olyan politikai erőt sem, aki képes is lenne kormányozni, és rá is akarnám bízni a kormányzás felelősségét. A szavazati jogról azt gondolom, hogy az kötelezettség is egyben, de ha nincs elég információm a döntéshez, és nincs megfelelő választék sem, akkor mi alapján válasszak? Lehet, hogy dodonai döntésre kényszerülök. Elmegyek, voksolok, de érvénytelen szavazatot adok le.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése