Vége van a nyárnak

Holnaptól be kell járni dolgozni. Kölykök még nincsenek, így kicsit lazább, mondjuk cserébe nagyobb adag jut a kolléganőkből, de így legalább majd várni fogom a tanítás kezdetét. Sikerült hanyagolnom a blogolást, pedig néhány témára ráizgultam, Brexit, olimpia, ilyesmi, de győzött a lustaság. Meg sikerült elfoglalnom magam. Nyaraltunk a szokott helyeken. Előbb az ismerősök balatoni nyaralójában, amit csak hétvégeken használnak, így hétfőtől péntekig ingyenszálásunk volt. Aztán Katáék céges üdülőjében, a Mátrában, ami nem volt ingyen, de megért minden egyes Forintot, mert teljes ellátást kaptunk, csak le kellett ülni a terített asztalhoz. Amikor meg itthol voltam, a számítógépemet babráltam. Lassan egészen használható állapotba kerül.

A Brexit kapcsán gondolkodtam Európáról, meg úgy általában a politikáról, erről lehet, hogy majd még posztolok egyet. Az olimpia elejéből nem sokat láttam, mert a Mátrában nyaraltunk, és amióta hazajöttünk, se igen csüngök a tévén, de időnként belepislogok valami összefoglalóba, meg hallgatok rádiót, és látom a fészbukon a postokat. Örülök a jó eredményeknek, és vigyorgok a mémeken. Egyik kedvenc képemet Tibi atyánál találtam. Kozák Danuta több mint egy hajóhosszal előzi a mezőnyt, és kérdi a többieket, hogy mit hozzon nekik a büféből, mire beérnek. Alatta meg volt egy komment, amiben valaki azt írta, hogy "Danuta alaposan lekatinkázta a mezőnyt!", ami ugye zseniális igésítése Hosszú Katinka, szintén háromszoros aranyérmesünk nevének, másrészt meg Katinka 400 m vegyesen tényleg szintén nagyon elúszott a mezőnytől, majdnem 5 másodpercet vert a 2. helyezettre, és több mint 2 másodpercet a korábbi világrekordra. Ezek a legszebb eredmények, de akik igazán megdobogtatták a szívemet, azok a magyar vizilabdás lányok voltak, meg a kínai női focicsapat égimeszelő kapusa.

A nyaralásról valahol vannak fotóim, ha előszedem, rakok fel a fészbukra. Tulajdonképpen nem volt semmi különös, nem először voltunk egyik helyen sem. Talán az érdemel említést, hogy a Balatonnál csak Fecó volt lustálkodós kedvében, ki is hagyta a tihanyi kirándulást, ahol Kata engem végigrángatott a fél félszigeten, megkerültük a belső tavat is, a Mátrában viszont teljes egyetértésben bojkottáltak minden fizikai erőfeszítést. Csak az utolsó előtti napon sikerült rávennem őket egy kb. 15 km-es sétára. Kata általában rettentően be van sózva, nem tud megülni a fenekén, így nagyon nem értettem, miért heverészett naphosszat, meg nézett filmeket Fecó laptopján. Kifejezetten haragszik érte, ha a gyerek ban bámulja a monitort, miközben kint süt a nap. Most meg ő volt az, aki a szobában kuksolva végignézte a Downton Abbey 5. évadát, ráadásul felirattal, amit külön utál. A fene se érti a nőket!

Persze, amint hazajöttünk, vége lett a jó világnak, Kata szétrámolta a lakást, kipakolta a melléképületet, vetetett velem egy burkolat néküli szekrényt (tulajdonképpen egy fa állvány, polcokkal meg akasztós résszel a vállfáknak), amit ma délután össze kell rakjunk Fecóval, aki gimnazista lesz, így jár neki egy rendes szekrény, hogy legyen hol tartsa a ruháit. Pontosabban csak járna neki, mert szekrény helyett ezt a bigyót kapta, mivel egyrész olcsóbb, másrészt meg ez megy be, mert Kata szerint az egyik sarkából le kell majd fűrészelnünk, hogy odaférjen a tetőtér ferde részébe, és ugye a rendes szekrényeket nem szokás fűrésszel beszabni a helyükre.

Mindeközben én a számítógépemen raktam rendet, ami nem kevésbbé gigászi feladat, csak ugye nem olyan látványos. Legyalultam a C:-t, ment fel a Windows 10 évfordulós frissítés, teljesen szűz telepítésben. Ami nem hangzik bonyolultnak, csak ugye utána fel kell pakolni újra a hardver meghajtóprogramjait, és mindazon programokat, amiket használni szokott az ember, előtte meg le kell menteni ugyanezen programoknak a konfigurációját, hogy ne kelljen előről kezdeni a beállítgatásokat. És ha már benne van az ember, akkor nem árt végiggondolni, hogy milyen programok legyenek a gépen, mert pl. nem biztos, hogy szükség van mind a tizenegy webböngészőre, tömörítőprogramból se kell három, viszont nem ártana egy jelszókezelő alkalmazás.

A használt böngészők számát leredukáltam háromra, lemondtam a WinRAR tömörítőről, mert bár szép, jó, meg még gyors is, de csak okosba volt fent, nem vettem meg, így kicseréltem a PeaZIP nevű, ingyenes alternatívára, ami kevésbbé tetszik, de jobban érzem magam, hogy jogtisztán van a gépemen. Ami valami újkeletű mánia nálam. Úgy csináltam meg a gépemet, hogy kizárólag tiszta program van rajta, olyan, ami ingyenesen használható, vagy amit megvettem. Van két program, amiről nem tudok/akarok lemondani, megvenni meg túl drága volna, azokat egy virtuális gépbe telepítettem, aminek letiltottam a hálózati kommunikációját. Így kintről teljesen tisztának látszik a gépem, mégis megvan mindenem, némi kompromisszum árán, ami a kissé kényelmetlenebb használatot jelenti. A másik szempont a programok válogatásánál az volt, hogy van-e linuxos változata is, mivel a dualbootos rendszeremen a Win10 mellett linuxos környezetet tudok indítani. (Egyelőre Manjaro, de ha kijön a Qubes 3.2 végleges, azt fogom feltenni.)