Az agyamon átsuhanó dolgok

Az én agyam folyton pörög, mint egy bolond ringlispíl. Mindenről rögtön eszembe jut egy másik dolog, arról meg egy még újabb. Így nem megy a fordítás, mert folyton meg kell állnom, hogy utánanézzek valaminek, ami szorosan véve nem is tartozik a könyvhöz, de ha előkerült, nem állom meg, hogy ne járjak utána. (Az egy félmondatban megemlített "előre nyilazott szárnyú repülőgép" annyira megragadott, hogy még jutyúb videót is kellett nézzek róla, milyen is az, de már a fizikáját is értem, hogy miért jobban manőverezhetőek az ilyen gépek.) Vagy a másik, mikor eszembe jutott, hogy milyen is lehet a "tökéletes" társadalom, és fél oldalt kellett írjak, hogy az egy későbbi időpontban megírandó akármihez felhasználható ötlet el ne vesszen. Így tényleg marhára nem haladok. Szerencsére ebből kifelé csak egy töredéke látszik.

A múltkor anyámnál jártam, aki éppen az előtt nézett valamit a tévében, és nem bírta ki, hogy ne ossza meg velem. És mesélte lelkesen, hogy egy áruházban, régi ruhában, lopott tyúkkal a hóna alatt, és menekült, és kötélen leereszkedtek, és üldözték, és lándzsákkal meg elöltöltős puskákkal, és lovon, és akkor mindenki nézett, meg a végén odaértek, és leeresztettek eléjük egy képkeretet, és olyan volt, mint annak a holland izének, az a híres festménye, na, hogy is hívják... Én akkor még nem hallottam a flash-mobról, csak elindult, pörgött az agyam. És azt mondtam, hogy Rembrandtnak az Éjjeli őrjárat című képe. Jaja, bólogat anyám, hogy igen, az, és honnan találtam ki.

És azt nem is tudta, hogy a festmény címét azonnal lefordítottam magamban oroszra (Nocsnoj dozor), ami egyúttal Szergej Lukjanyenkó Őrség regényei közül az első, csak magyarul Éjszakai őrség lett a címe. És az előbb érkezett egy komment egy régebbi posthoz, aminek az elején hivatkozom az előző bejegyzésre, ahol vicces módon a Rembrandt festmény mellett a Lukjanyenkó könyv címe áll (nem mintha bármelyiknek köze lenne a bejegyzéshez), pedig amikor azt írtam, nem is gondoltam végig, csak összepárosítottam a két dolgot. És most az előbb, mikor kerestem a helyesírási szótárban a "ringlispíl"-t (nincs benne, de etimológiailag sváb szó, a német ringel-spiel nyomán), mikor az R betűhöz lapoztam, az első szó, amire a pillantásom ráesett, a "Rembrandt" volt. Mintha az univerzum is bekapcsolódna az asszociációim körébe. (És ezt a gondolatot is kénytelen voltam hozzáírni a fél oldalnyi regényötlethez, mert illeszkedett hozzá.)

Lassan megy a fordítás, mert annyira pörög az agyam, hogy nem tudom leállítani. Egyedüli megoldás, hogy amikor elfáradok, elálmosodom, akkor kicsit tompul az agyam, és akkor nem szalad tovább olyan fürgén, tehát tudok a fordításra koncentrálni. Így éjszaka fordítok, hogy haladjak is. Ezt viszont csak hétvégén tudom csinálni, mert hét közben elaludnék az iskolában. (Persze a tanítványok talán nem bánnák annyira, de nem kapnék érte dicséretet a főnökasszonytól, az biztos.) Még egy lehetőség, hogy benyomok némi alkoholt, az is képes lelassítani az agyamat, csak tartok tőle, hogy egyúttal a gátjaimat is oldaná, és nem csak széljegyzetbe, hanem a törzsszövegbe is elhelyeznék néhány, a nyomdafestékkel nem kompatibilis fordulatot.