Politikai cinizmus

Tesómmal néha kifejezetten irritáló beszélgetni. Főleg, ha valamivel felpiszkálom. Olyankor nem figyel rá, hogy a világom, nézeteim, hiedelmeim keretein belül maradjon, és hajlamos néhány mondattal kirángatni a lábam alól a biztos talajt. Én meg utána napokig agyalok még, nem térek magamhoz. A végén persze valamivel okosabbnak érzem magam, és másképp látom a világot, újradefiniálok fogalmakat, de rohadtul zavar, hogy valójában nem új tényekkel ismertet meg, hanem csak rámutat, mennyire helytelenül értelmeztem, vagy esetleg végig sem gondoltam azokat, ezért borzasztóan hülyének érzem magam, és elbizonytalanít, hogy vajon a tanításnak módszertanilag megfelelő módja-e így fejbe kólintani valakit sokkoló gondolatokkal. Persze én mentem oda a pofonért, én kezdtem el politikáról beszélni. Hülyeségeket.

Simlis p*nák 2

Megvártam a szinkronos változatot, de tovább már nem bírtam, kénytelen voltam megnézni a Simlis spinék (Faking It) második évad első (kettő) epizódját. Nem egy drámai mélységű, elgondolkodtató alkotás, de azért néznem kellett. Kicsit erőltetett, időnként inkább groteszk, mintsem humoros. Az emberi kapcsolatok valahogy nem egészen így működnek. Persze, ez csak egy laza tinivígjáték, nem várható tőle, hogy katartikus felismerések szülessenek a nézése közben. Azt hiszem, az zavar, hogy az ilyen szintű sorozatokról az első pár epizód után le szoktam állni. Ez meg már a második évad. Egyedül azért nézem, mert a két címszereplő csajból másfél leszbikus.