Női esszencia

A princípium (alapelv, vezérlő eszme) után itt az esszencia (lényeg, alapvető alkotórész, ami egyedivé tesz). Az egyik LMBT tematikájú fészbukos csoportban láttam a postot, hogy fesztivál lesz "Takarodjatok a Pinánkból" címmel. Kellően érdekes és provokatív cím, így beleolvastam a kommentekbe is. Az elsőben a hozzászóló azt mondta, hogy a cím enyhén TERF-be hajlik. Ööö... Amennyire műveletlen vagyok, annyira kiváncsi is, tehát ráguglizok. Transz-Exkluzív Radikális Feminista. Miaf... Szélsőséges feministák, akik a transznőket nem tekintik "igazi" nőnek, ezért kirekesztők velük szemben. Aha, a fesztivál címében lévő pina a pre-op transznőkre nem vonatkozik. Mondjuk én tettem volna egy szmájlit a végére, de mint komment, így is elmegy. Aki a postot kirakta, válaszol is, hogy majd beleveszi az inklúzivitást, és ő nem hagyja le a végéről a szmájlit. Ezzel akár le is zárulhatott volna az egész.

De egy harmadik kommentelő háborog, hogy milyen már az, hogy a pina említése rögtön TERF lesz, és tejóég ezmekkoraostobaság. Mire a válasz az első kommentelőtől, hogy dehogy, csupán a "szokásos feminista ciszszexizmus". Sajnos itt se volt a végén szmájli, így innentől egyre jobban kezdtek elszabadulni az indulatok. "Szokásos antifeminista transzaktivizmus", "feminista vaginaorientáltság", "otromba patriarchális ostobaság", "transzfób cisz picsogás" után hamar eljutottunk a "mélysötét baromság", "utálom a cisz nőket" fordulatokig, és aztán zárásnak "faszfej" és "ciszribanc" is megvolt. Ami úgy indult mint egy vicc (Ismered azt, mikor a butch meg a transznő vitatkozik a feminizmusról?) hamarosan vérfagyasztó horrorba ment át. Dermedten ültem, bámultam a képernyőt és alig bírtam elhinni, hogy nők a feminizmusról ilyen dühödt flame formájában vitatkozhatnak.

Hallgatóként referáltam egy Susan Herring cikkről, ami példákat hoz rá, hogy a (cisz)heteró férfiak uralta internetes fórumokon a nőkbe hogyan fojtják bele a szót durva és lekezelő hozzászólásokban, a véleményüket kizárólagos és megfellebbezhetetlen igazságként tálaló hímnemű kommentelők. De úgy tűnik, időközben "felnőttünk" a pasikhoz, és mi is képesek vagyunk ugyanolyan ordenáré módon leoltani egymást. De mi van akkor, ha ez nem a "sex", hanem a "gender" függvénye? Vagyis, ha a férfi-női genderskálán akarjuk elhelyezni magunkat, akkor esetleg az agresszív vs. asszertív és kompetitív vs. kooperatív interakciókra való képesség is irányadó lehet. Ez persze lehet, hogy marhaság, de a kognitív disszonanciámat egy szempillantás alatt sikerül feloldanom, ha a vitatkozó feleket a skála férfiasabb oldalára pozicionálom.

Eredendően a pinakérdésről szóló, anyázásba torkolló eszmecsere is azt feszegeti, hogy mitől nő a nő? Hogy a pina esszenciális része-e a női létnek? Tekinthető-e nőnek, akinek nincsen vaginája, méhe, petefészke, esetleg ezek a szervei nem funkcionálnak? Vajon csak a fogamzóképes nők nők? A pubertás előtt, a menopauza után elveszik a lényeg? És akinek műtétileg eltávolították a méhét, petefészkét, az ettől még nő maradt? Vagy aki fejlődési rendellenesség miatt eleve ilyen szervek nélkül született? És ha születéskor XY volt a kromoszómaképlete, de nemváltoztató műtéten esett át? A transznő is nő? És a transzvesztita, aki a péniszét megtartva nőnek öltözködik? A feminin vonásokban bővelkedő meleg férfi vagy a férfias attitűddel rendelkező butch nő a nőiesebb?

Persze mire idáig jutottam, addigra rájöttem, hogy a pina a biológiai nő fogalmáról szól, a társadalmi nő-fogalom (gender) nem egy kétállású kapcsoló, hanem egy skála. Olyan nincs is, hogy valaki 100% nő és 0% férfi, vagy 100% férfi és 0% nő. Sőt a két szám összegének nem is feltétlen kell 100-at kiadnia. Egy aszexuális személyben lehet 20% férfi, 30% nő, egy dögös butch képlete lehet 70% nő és 80% férfi. És hogy mi alapján jönnek ki a százalékok? Az meg a szituáció és egyéni percepció kérdése. Mivel a helyzettől függ, időben változik, és ahányan vagyunk, annyiféleképpen érzékeljük. Vagyis az egésznek túl sok jelentősége nincs is, valójában a "férfias" és a "nőies" csak egy mesterséges konstrukció az intuitív-logikus, lágy-kemény, jin-jang, vonzó-taszító, kerek-négyszögletes stb. ellentétpárok meghatározta n dimenziós koordinátarendszer egyes szegmenseinek meglehetősen pontatlan körülhatárolására.

Zárásul még annyit, hogy a vita olvastán az is eszembe jutott, vajon a mezőgazdasági munkával, gyerekszüléssel, háztartással töltött 80 éve után egy idős parasztasszonynak vajon mi lehet a véleménye a "vaginafixált, antifeminista, patriarchális áltranszaktivizmus" jelenségéről? Vajon a világon élő több milliárd, harcosan és indulatosan képviselt nőből hányan tudnák követni a fenti szócsatát, és vajon ez mit javítana az életükön? Ez az egész kissé nem szellemi maszturbálás? A feminizmus a nyugati társadalmakban élő, judeo-keresztény, értelmiségi nők játszótere? Hogy előrébb vigyük a világot, ahhoz azt hiszem, nem a női lét esszenciáját kell keresnünk, hanem a feminizmusét. És én úgy látom, hogy a feminizmusban nem a nő a lényeg, hanem a nemi alapon történő elnyomás elutasítása.