Az igazi író/fordító/szerkesztő

Felmerült bennem, hogy vajon milyen, milyennek kell lennie, az igazi írónak, fordítónak, szerkesztőnek. Az igazi író az ugye mindig író marad, akármit is csinál éppen. (Ennek jeleit nem szoktam észrevenni magamon, hacsak az nem számít, hogy mikor a múltkor felmentünk Fecóval a Szent István téren a víztoronyba, a szellős belső térben kanyargó szűk lépcsőkről az jutott eszembe, milyen jól lehetne védeni őket egy horda zombival szemben, és talán felhasználhatnám a tornyot helyszínként egy zombis történetben.) A címben megjelölt téma arról jutott eszembe, hogy még mindig nem csitult Tótisz András (alias T. O. Teas) műfordítása körül a felhajtás, ami a Könyvesblogon megjelent interjú miatt pattant ki. Az interneten gyorsan terejednek a hírek, ha valamiből hirtelen nagyon felkapott téma lesz, azt úgy nevezik: mém.

Egri

Tesóm tegnap meglepett. Ez csak egy fordulat, nem lepődtem meg, mert szokott ajándékot hozni. Nagyon kellemes "meglepetés" volt, mert már régóta fájt a fogam Egri Lajos könyvére, "A drámaírás művészeté"-re. Most persze a fejem fáj miatta, mert fordítanom kéne, de nem bírok neki ellenállni, hogy bele ne lapozzak. Azzal nyugtatom magam, hogy Kata elutazik valami nagymagyar túrára (lovon kéne menni, nem vonattal, ha már olyan nagyon magyarkodnak), Fecó táborozni megy, így a jövő héten senki nem fog zavarni a munkában. Persze ettől függetlenül is, én olyan halogatós típus vagyok, és jellemzően az utolsó pillanatban (vagy egy kicsit utána), szoktam elkészülni a dolgaimmal. A csábításnak sem igen tudok ellenállni, így sejthető mi lesz az eredmény. Talán oda kéne láncolnom magam a monitor elé, és amíg nincs kész egy fejezet, eltiltani magam a könyvtől.

Pisi

Nem a pisiszexről lesz szó, arról nem sokat tudok. A legközelebbi kapcsolatba akkor kerültem a témával, mikor egy közös zuhanyzás alkalmával nem engedtem kiszállni a kádból a kedvest, ő pedig bosszúképp lepisilte a lábamat. Nem mondom, hogy kellemetlen élmény volt, de nem lett része a repertoárnak. Egy csomó más élvezetesebb játékot ismerünk, valahogy ez nem hiányzik. Inkább arról a traumáról akarok írni, ami a laborvizsgálaton ért, ahová elküldtek, gondolom jobb híján, mivel tanácstalan a doki, hogy mi lehet velem. Szerintem a terhességi teszt kivételével minden létező vizsgálatot kérhetett, mert a két papírlapra a sűrűn rányomtatott tételek mellé még jó párat tintával is odaírt. Halogattam egy darabig, aztán gondoltam, egyszer úgy is túl kell esni rajta, és fogtam magam, elmentem a laborba.

Geoid

Egyik este jó fáradt voltam már, de nem tudtam elaludni. Kínomban megnéztem egy dokumentumfilmet, ami arról szólt, mi történne, ha a Föld forgása egyszer csak elkezdene lassulni, aztán megállna. A Föld forgása tényleg lassul, a Hold keltette árapály jelenség hatására (miközben a Hold lassan távolodik tőlünk), de ez éves szinten századmásodperc nagyságrendű változást jelent csak. A filmben azt próbálták megmutatni, mi lenne, ha 5 év alatt teljesen leállna a Föld forgása. Érdekes volt, hogy szerintük először a repülőgép pilóták vennék észre a változást, mivel a GPS műholdak által a leszálláshoz adott helymeghatározó jelek eltolódnának, és a gépeket a kifutópálya mellé irányítanák. Szerintem meg először a csillagászok kezdenének csodálkozni, hogy a megfigyelni kívánt égitesteket nem találják a megfelelő koordinátákon.

Indulatterápia

Elmentem anyámhoz, elvittem megmutatni neki a mesterszakos diplomámat. Megremegett a kezében, és nagyokat pislogott, nyelte vissza a könnyeit. Mondta, hogy nagyon örül, és nagyon büszke. Kicsit habozva hozzátette, hogy szívesen megnézte volna amint átveszem. Nem szóltam semmit, mire még hozzáfűzte, hogy nem magára akart büszke lenni, hanem rám. Az elsőre sem hívtam el, és mikor ezt egyszer szóvá tette, a fejéhez vágtam, hogy mi jogon parádézott volna büszke anyaként a lánya diplomaosztóján, mikor abban a diplomában neki semmi érdeme nem volt. Gondolkodtam, hogy most mit mondjak, aztán kiböktem, hogy nem díszes talárban, az ünnepségen vettem át, hanem postán küldettem ki. Nem tartottam volna illőnek, hogy ünnepeljek, örvendezzek apám halálának évfordulóján.

Precíz Panka dühöng

Nyűgös vagyok. Szexhiányom is van, de most nem ez a bajom. Kiakadtam a szövegen, amit fordítok. Annyira látszik, hogy csaj írta. A betöréses rablásra induló srác azon agyal, hogy milyen kurva jól néz ki a szerkójában. Ez Stephanie Plumtól természetes volna, de egy pasi legfeljebb azon élvezne, hogy milyen remek tervet agyalt ki, nem azon, milyen jól áll a ruha rajta. Aztán megtudjuk azt is, ügyesen egy-egy kést rejtett a bakancsainak a talpába. Az eszem megáll! Ha kést akar rántani, akkor előbb leül, kifűzi, kibújik a lábbelijéből, belenyúl, és kihúzza a halefot? Ezzel együtt nagyon örül neki, mert érzi, ahogy a hideg fém a bőréhez ér. Mindezt órákkal az után, hogy elindult, azaz berakta a kést a cipellőjébe. Először is, zokni nincs rajta? Aztán csupasz kést a laza csizmaszárba teszünk, a szorosra fűzött bakancsba tokostul rakjuk, hogy könnyű legyen kirántani. És ha netalántán mégis a bőrünkhöz ér valami fém a lábbelin belül, akkor az pillanatok alatt felveszi a testhőmérsékletünket, átmelegszik, tehát kizárt, hogy hűvösnek érezzük.

Fordítgatás

Délelőtt egészen kellemes volt az idő. Kitartott a hűvös, ami visszamaradt az éjszakai esőből (viharból). Ennek örömére mászkáltam kicsit a városban, bevásároltam, kiültem a kertbe olvasgatni, mondván, hogy lazítok egy kicsit, aztán majd délután dolgozok a fordításomon. (Igen, a szerkesztés után most bevállaltam egy fordítást is, a következő másfél hónapban emiatt fogok nyivákolni.) Természetesen az ebéd csúszott kicsit, aztán kellett még ejtőzni egyet, és mire nekiálltam a könyvnek, olyan rohadt meleg lett, szédelegtem a monitor előtt. Az öt oldalnyi napi penzumból sikerült is kettőt lefordítani. OK, az eleje mindig nehezebb kicsit, lassabban megy, mert ki kell találni dolgokat, ami később már rutin. Meg a kedvencem az angolszász mértékrendszer. Fahrenheit fok, láb és hüvelyk. De találtam egy jó átszámítós weboldalt, azzal már nem lesz gond.

Légy a saját tanácsadód!

Mindannyiunk lelkének mélyén ott rejlik a bölcsesség kútfeje. Mindannyian tudunk róla, még nevet is adtunk neki: intuíció. De hogy megtanuljunk hallgatni is rá, az lassú folyamat. Annak az alig hallható, kis belső hangnak vagy érzésnek a felismerésével kezdődik, ami miután csináltunk valamit, azt mondja, hogy jobb lett volna ha nem tesszük meg. Ez a hang hihetetlenül halk és visszafogott, eleinte teljes csöndre és összpontosításra lesz szükség, hogy meghalljuk.

Gyakorlati oktatás

A múltkor téma volt a minta a gyerek számára, hogy bizonyos "férfias" tevékenységek elsajátításához nem árt egy apaféleség a környezetében. Nos, talán állva pisilni nem sokat fog látni minket, de lesz amit el tud majd lesni tőlünk is. Jutott ez eszembe arról, hogy a délelőtt Kata morgott velem, hogy nem igaz, nem tudok rászánni tíz percet és összeállítani a filagóriát, amit a kertbe vett. Én erre bemutattam az adekvát férfias viselkedési mintát. Először is háborogtam, hogy a diplomámra filológia van írva, nem filagória, majd sűrű morgások közepette összeszedtem a szerszámokat és kivonultam a kertbe dolgozni. Közben arról értekeztem, hogy a filagóriának olyan tetőzete van, ami véd az esőtől, így a pergola helyesebb kifejezés erre a vacakra, vagy magyarosan inkább hívhatnánk rózsakapunak is, bár úgy, hogy ülőkét is akar tenni alá Kata, mégis inkább a pergola lesz a jobb kifejezés.

Görlz

Majdnem a Higgs-bozonról írtam ma postot, annyit emlegetem itt a részecskefizikát, és tényleg érdekes téma, de az egyesített térelméleteket, a különböző húrelméleteket, a 10, 11 és 26 dimenziós tereket nem igazán tudom élvezhető formában leírni. Így maradnak a csajok. Nézem ezt a sorozatot, aminek a címe Girls. Mindig vívódom, hogy letöltsem-e a következő epizódot. Mert rettentően irritál, ugyanakkor valahol érdekel is. A lányok a történetben olyan nagyon "libák". Nem is az ostobaság, hanem a kiszolgáltatott függőség a pasiktól, ami miatt úgy érzem, mindjárt a falnak megyek. Persze ezzel együtt édesek is, különösen Soshanna a maga gátlásosan visszafogott, szüzességét szégyenlő és utáló módján. Ugyanakkor irigylem is a lányokat a felelősség hiánya miatt, hogy nagyjából beletojnak a dolgok közepébe, lesz ami lesz, a holnap gondja maradhat holnapra.

Cipellők

Többen is megjegyezték, túl pihent vagyok, aminek bizonyítéka a tegnapi post is. Ezért ma valami könnyedebb témát gondoltam. (Nem, nincs benne részecskefizika.) A múltkori brutális orvosi vizsgálat úgy felzaklatott, hogy cipővásárlással óhajtottam helyreállítani a lelki egyensúlyomat. De nálam ez sem egyszerű dolog, mert nagyon kényes az ízlésem és a lábam is. Vannak 5-6 éves, szívemhez nőtt cipellőim, amelyekhez nagyon ragaszkodom, de ha az amortizációnak előrehaladott fázisába kerülnek, akkor kénytelen vagyok a pótlásukról gondoskodni. A legmegfelelőbb megoldás az volna, ha tökéletesen ugyanolyan topánkára tudnám őket lecserélni, de persze ez kizárt, időközben vagy tíz divathullám követte egymást, és még csak hasonlóakat sem gyártanak.

Időtörés

Tegnap említettem, min agyaltunk tesómmal: az időutazás által okozott paradoxonokon. A "szakirodalom" elsősorban a sci-fi műfajába tartozó könyvek közt található. Az elemi részecskék körében a másodperc töredékére és szubatomi részecskékre korlátozódó időutazások nem igazán mozgatják meg a fantáziánkat. Persze ez csak a mi szűk látókörünket minősíti, egy elméleti fizikus valószínűleg ettől inkább izgalomba jön. Szóval könyvek. Először is Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja. Ebben az időutazás csak a múltba lehetséges. A történetben az eseményeket a nyersanyagválság indítja el, a fejlett nyugatot idegesíti, hogy a kőolajkincs nagy részén primitív sivatagi népek ülnek, akik elszívják az ő gazdasági teljesítményük eredményét, cserébe a nyersanyagért. Ezért visszamennek a földtörténeti középkorba, a dinók idejébe, amikor az Arab-félsziget és Amerika még egy kontinens volt, és óriási csővezetékeket építve az olajat átszivattyúzzák olyan területre, ami később az USA határain belül lesz. No, de ebből most csak az egyirányú út érdekes.

A második legnagyobb hazugság

A világon a második legnagyobb hazugság úgy hangzik, hogy "Nem fog fájni." Szemétláda doki. Majdnem meg is mondtam neki, hogy kukkoljon bele inkább az anyja valagába! Eddig se sűrűn tettem szét a lábam pasiknak, de ez a hülye pöcs se hozta meg hozzá a kedvem. Még poénkodott is, hogy én ilyen sivalkodós fajta vagyok. Kulturáltan csak annyit mondtam neki, hogy higgye el, nem jó kedvemben jajongok, hanem azért mert fáj amit csinál. Legszívesebben felajánlottam volna, hogy cseréljünk helyet, megkérem az asszisztensnőjét, hogy bámulja meg a pöcsét, amit aztán megragadok, jó nagyot csavarok rajta, és ha megnyikkan, akkor majd cikizem, hogy nem gondoltam, ilyen nyafogós fajta. Persze én vagyok a hülye, minek megyek a közgyógyellátásba. Egy magánorvos, sőt akár ugyanez a szarházi is, magánrendelésen, ahol legombol egy tízest az emberről, tuti emberségesebben viselkedik.

Családi téma

Ma már háromszor zuhanyoztam. Négyszer, ha a Mars téri buszmegálló mögötti párakapu is számít. Durván meleg van, hamar feladtam a kerti hintaágyban való ücsörgést is. Kata mint egy arab tevehajcsár, bírja a hőséget. Mint egy tevét, kihajtott engem is piacra, megpakolt, és épp csak a faromra nem csapott, hogy irány haza, aztán ő elment misére, amíg én cipeltem a dinnyét, barackot, paradicsomot, paprikát, tököt, répát, nem is jut eszembe minden. De olyan hangulatban vagyok, hogy kérhetnek bármit. Fecóval SS katonákat irtok a Wolfenstein kastélyban, Katának cipekedek, mosogatok, és nem cikizem se amiatt, hogy egy olyan vallás szertartásaira jár, amely elítéli az együttélésünket, se amiatt, hogy a jegyzeteinek, fénymásolatainak a nagy rendezgetése közben, másfél tonna papír átválogatása után félre is rakott összesen három lapot, hogy az szemét, ki lehet dobni, és majd mennyivel több hely lesz.