Katámat meglátogatta egy barátnője két kisgyerekkel. Az egyik egy évvel fiatalabb, a másik annyival idősebb Fecónál. A gyerekek játszottak, a lányok trécseltek. Én meg leültem a gépem elé, a hifibe benyomtam a Rocky Horror-t. (Brodway musical, nem a filmzene, mert ez van CD-n, de ez sem rosz.) Éneklem Janet-tel: "In the velvet darkness of the blackest night, burning bright." A legfeketébb éj bársony sötétjében fényesen világol. Közben asszociálok. A "burning bright", az nekem "Tiger, tiger, burning bright/in the forest of the night." kedvenc William Blake versem. Az "In the forests of the night" pedig egy Amelia Atwater nevű csaj vámpíros novellája.
Mostanában nagy divatja van a vámpíros és/vagy vérfarkasos sztoriknak. Ami érdekes, hogy ezek nagy részében a főhős egy csaj, aki férfiakat megszégyenítően kemény és bátor és stb., úgy, hogy mindeközben szupernő is. (Anita Blake, Jazz Parks, Lou Kipinski, ...) Ezek a nők rettentően férfiasak és közben (el)rettentően nőiesek is. A férfiak legjobb tulajdonságait ötvözik a nők legrosszabb tulajdonságaival. Szemrebbenés nélkül megküzdenek a szörnyekkel, de könnyeket hullatnak, ha felszalad a szem a harisnyájukon. Sztoikus nyugalommal elviselik a legszörnyebb kínokat is, de ha letörik a körmük, akkor valakit ki kell nyírjanak a lelki egyensúlyuk helyreállításához. Vajon ez az új nőideál? Brrrrr...
Katával ismét összeszinkronizálódtunk. Május végén, mikor elvetélt, elcsúszott a ciklusunk, de mostanára már megint együtt jár a bio-ritmusunk. Tesóm állítja, hogy ennek komoly túlélési értéke van. Mármint annak, hogy a szoros közelségben élő nők ciklusa összehangolódik. Szerinte, ha egy háztartásban volt min. 4-5 nő, akkor enélkül, az év minden napján menstruált, vagy a PMS állapotában volt valamelyik. És hosszú távon, ennek hatására, a velük együtt élő férfiak inkább önként a kardfogú tigris szájába dugták a fejüket, minthogy hazamenjenek a családi barlangba. Így azoknak a nőknek az utódai, akik ezt az időszakot havonta egy hétre tudták csökkenteni, evolúciós előnyt szereztek.
Primitív népeknél létezik a "férfiház" intézménye. Ez egy külön épület a faluban, ahová a nőknek halálbüntetés terhe mellett tilos belépniük. Így az otthonról kiszekált férjek itt biztonságban érezhetik magukat. Plusz a Bibliából ismerős Eszter története. Megtudjuk belőle, hogy a (babiloni) királynak saját szobája van, ahová belépve szintén halál vár a nőkre. Ezeknek a régi, jó intézményeknek halovány viszfényeként az angol férfiak klubokat hoztak létre. Ide nők szintén nem léphettek be, a kiszolgáló személyzet is férfiakból állt.
Szegény pasik. De nem sajnálom őket. Ahogy a bicikliseket sem. Sírnak, hogy nincs elég bicikliút, az autósok nem figyelnek rájuk, veszélyben vannak. Hát elmehetnek a sunyiba. Budapesten jártam a múltkoriban, még folyt a felújítás a Margit hídon. Gyalogos forgalom az egyik oldalon, valamint biciklis is ugyanott. Bazi nagy tábla kitéve, hogy kérik a bicikliseket, ügyeljenek a gyalogosokra, szálljanak le és úgy tolják át a hídon a kerékpárjukat. Amíg átértem, számoltam. 27 biciklist láttam, ebből csak 4 tolta a járgányát, a többi szlalomozott a járókelők közt. Itt szegeden meg a Stefánián fent robognak a melvéd mellett, mikor 20 méterre ott a kiépített bicikliút. Fecót, mikor kicsi volt, többször majdnem elcsapták, ahogy kilépett a lépcsőfeljárónál a melvéd áttöréséből. A felnőtt feje látszik mielőtt kiér, de a gyerekeké nem. Kint is van a tábla, hogy csak gyalogos forgalom, kerékpározni tilos. A bringások tojnak rá. Bírságot nekik, nem bicikliutat!
Vagy jól meg kell átkozni őket. Mint a "Drag Me to Hell" (Pokolba taszítva) c. filmben. Ami mellesleg elkeserítően vacak volt. Vígasztalni kellett magam utána. A "Dod Sno" (Náci zombik) c. filmmel. Ez is gagyi, hentelés ész nélkül, de legalább látványosabb. Csak nem tartották be a tinihorror esetén szokásos szabályokat. Az első halottak nem a ribanc csaj és a pasi akivel kefélt. (Egy igazi falusi pottyantós retyóban, hogy romantikusabb legyen.) És a legvégére nem maradt életben a rendes csaj és a rendes srác sem. Mindenkit kinyírni egy horrorban, az már mégiscsak sok. Egyébként vámpírok és vérfarkasok mellett a zombik is divatcikkek manapság. Már a zombis vígjátékoknál tartunk, annyira népszerűek.
Talán azért van ekkora divatja a szörnyeknek, mert a világ ami körülöttünk van, elég szörnyű. Ezért egy sorozatgyilkosra, egy emberevő krokodilra már csak legyintünk, ugyan már, ha hazamegyek, otthon ennél rázósabb a helyzet. Egy vámpírral szkanderozó vérfarkasra, vagy egy bélzabáló, náci zombihadseregre még odapillantunk. Egyre nő az ingerküszöb. De mi jöhet még ezek után?
3 megjegyzés:
Na kérem megszületett az első spam megjegyzés. Legalább is így értékelem a kínai (vagy milyen) írásjelekkel jelölt nevű felhasználó közlendőjét. Némi jóga tudományt szeretne megosztani velem. Kuala Lumpurból. Az Malajziában van, nem a szomszédban. Majdnem kiváncsi is lettem, évtizednyi jógázás után, vajon még mit is tanulhatnék tőle, aki a helyesíráshoz is így ért. Talán, ha csak annyit ír, kattintsak a blogjára, hogy nőveljem a látogatók számát, az is elég lett volna. Persze az is lehet, ott megtalálhatók az univerzum titkai, az élet, a világmindenség, meg minden. Na, most mit tegyek, kattintsak vagy se?
áucs, te elküldted a bicósokat a sunyiba. A fajtámat. Szerintem van a bunkóparaszt bicós/autós/gyalogos, meg a nem bunkóparaszt bicós/autós/gyalogos. A bunkóparaszt bármilyen járművel (vagy anélkül) mindenen átgázolva halad a célja felé. Ha késve indult, akkor útközben próbálja behozni a lemaradását másokon átgázolva. A szó akár szoros értelmében is. A Margit hídon megcsinálták rendesen a bicósávot, jöhetsz már bátran. :) És én is utáltam, hogy míg tolom a bicóm, mások szlalomoznak. Hova siet mindig mindenki ennyire...
ezt leszámítva úúúúgy tetszik ahogy írsz.
Megfigyelésem, hogy a normális biciklis szépen kerekezik a városban, ahol tud és ahol lehet. És nem rinyál. Leginkább azok szoktak hőzöngeni, hogy miért nincs elég bicikliút, miért nincs ez meg az, akik szlalomoznak a sétálóutcában, nem tolják, hanem átkarikáznak a zebrán, ha mégis az úttesten mennek, akkor kis híján elütik a zebrán szabályosán átkelő gyalogost, nem állnak meg a pirosnál, hanem kisívben lekanyarodnak, leszorítanak a járdáról, de ordítanak a babakocsis anyukára, ha rámegy a bicikliútra, mert kikerül egy járdán parkoló motort stb.
És, ha az arányokat nézem, a normálisból nagyon kevés van. Az utóbbi években egyetlen egy biciklist láttam, aki a gyalogosok közt a zebrán tolta a biciklijét. (Emlékszem, mert meg is lepődtem. Gondoltam, hogy biztos leesett a lánc vagy lyukas a gumi, de nem, átért a túloldalra, befordult egy kis utcába, felszállt és tekert.) Olyat viszont elég sokat láttam, aki sötétben kivilágítatlanul közlekedett, ráadásul a járdán. Szerintem simán nem ismerik a KRESZ előírásait, vagy ha mégis, tojnak rá.
Nem azt mondtam, hogy a lámpavasra kéne fellógatni a bringásokat, csupán azt, hogy be kéne tartatni velük a közlekedési szabályokat. Ez már sunyiba küldés? :)
Örülök, hogy a bicikli mentes írások tetszenek. :))
Megjegyzés küldése