Csak hogy ugyanazt értsük alatta. A bölcsesség az nem elméleti tudomány. A bölcsesség az az alkalmazott okosság. (Talán nem is tudomány, hanem cselekvés. Beleértve ebbe a nemcselekvést is, mint adott helyzethez illő adekvát viselkedést.) Definíciószerűen: A bölcsesség a helyes tudás helyesen történő alkalmazása.
Azt akartam írni, hogy a bölcsesség mindig olyankor kerül elő, amikor valami problémával találkozunk. Adott a probléma, és keressük hozzá a megoldást. Erre való a bölcsesség. Aztán arra gondoltam, hogy amikor nincsen semmi gondunk, igazán remekül mennek a dolgok, akkor az a helyes, hogy ezt élvezzük. Lehetünk elővigyázatosak, de feleslegesen ne aggódjunk, örvendezzünk és legyünk boldogok! Ez a megfelelő, bölcs viselkedés az adott helyzetben. No de itt nincs probléma, és nem kell megoldás. Akkor hogy jön ide a bölcsesség? Aztán rájöttem, ha nincs, az ember akkor is képes kreálni problémát a semmiből. Van, hogy valaki képtelen gondtalanul élni, és gyártja magának a helyzeteket, legyen mivel megküzdenie. Igenis probléma, hogy hogyan élvezzük az élet nyugodt pillanatait. Tehát elemezhetjük a bölcsességet a problémák és a rájuk adott válaszok összefüggésében.
A bölcsesség összetevői:
A) A probléma oldaláról
1) A helyzet felismerése (Mekkora sz@rban vagyok?) Az első lépés, hogy felismerjük, baj van. És, hogy pontosan lássuk, mekkora a baj. Ha ezt elvétjük, lehet nem is teszünk ellene semmit, mert szükségtelennek ítéljük, vagy ágyúval rontunk a verébre, és a medicina mellékhatásai rosszabbak lesznek, mint a kezelt kór.
2) A körülmények ismerete (Mi az ami itt bűzlik?) Meg kell értenünk a probléma természetét. Ez a jelen helyzetről szól. Mi az ami elveszett, mi maradt, hogy állunk most? Mit lehet biztosan tudni, és mi az ami csak sejthető? Másutt, másokkal mi történt? Volt-e már ilyen? Akkor hogy volt?
3) Az összefüggések ismerete (Hogy került ide ez a sz@r, és kinek az orrát bántja?) A múlt és a jövő. Milyen okok vezettek ehhez a helyzethez, ki mit látott, hallott, mondott, tett? Mik a várható következmények? Kire van mindez hatással, hogyan érinti őt?
1) A helyzet felismerése (Mekkora sz@rban vagyok?) Az első lépés, hogy felismerjük, baj van. És, hogy pontosan lássuk, mekkora a baj. Ha ezt elvétjük, lehet nem is teszünk ellene semmit, mert szükségtelennek ítéljük, vagy ágyúval rontunk a verébre, és a medicina mellékhatásai rosszabbak lesznek, mint a kezelt kór.
2) A körülmények ismerete (Mi az ami itt bűzlik?) Meg kell értenünk a probléma természetét. Ez a jelen helyzetről szól. Mi az ami elveszett, mi maradt, hogy állunk most? Mit lehet biztosan tudni, és mi az ami csak sejthető? Másutt, másokkal mi történt? Volt-e már ilyen? Akkor hogy volt?
3) Az összefüggések ismerete (Hogy került ide ez a sz@r, és kinek az orrát bántja?) A múlt és a jövő. Milyen okok vezettek ehhez a helyzethez, ki mit látott, hallott, mondott, tett? Mik a várható következmények? Kire van mindez hatással, hogyan érinti őt?
B) A megoldás oldaláról
1) A lehetőségek ismerete (Mit lehet a sz@rral csinálni?) Jogok, kötelezettségek, elvárások, szokások, azaz a mozgástér. A képességeink, a habitusunk, a rendelkezésünkre álló eszközök, az erőforrásaink, a szövetségeseink, azaz a karunk hossza.
2) A lehetséges következmények ismerete (Hová lesz a sz@r?) A lehetőségek által teremtett különböző utak hová vezetnek? Az egyes lépések mit eredményeznek, és azoknak milyen további hatásai lesznek? Kiket érint mindez, és hogyan fogják megítélni, hogyan reagálnak?
3) A döntés meghozatala (Mi a legjobb, ha mi lesz a sz@rral?) Az előbbiek gondos mérlegelése, és összevetése a saját céljainkkal, normáinkkal. Nekünk mi a jó, másnak mi a jó? Mi az ami fontos nekünk, mit vagyunk hajlandóak vállalni, mekkora árat vagyunk hajlandóak fizetni?
1) A lehetőségek ismerete (Mit lehet a sz@rral csinálni?) Jogok, kötelezettségek, elvárások, szokások, azaz a mozgástér. A képességeink, a habitusunk, a rendelkezésünkre álló eszközök, az erőforrásaink, a szövetségeseink, azaz a karunk hossza.
2) A lehetséges következmények ismerete (Hová lesz a sz@r?) A lehetőségek által teremtett különböző utak hová vezetnek? Az egyes lépések mit eredményeznek, és azoknak milyen további hatásai lesznek? Kiket érint mindez, és hogyan fogják megítélni, hogyan reagálnak?
3) A döntés meghozatala (Mi a legjobb, ha mi lesz a sz@rral?) Az előbbiek gondos mérlegelése, és összevetése a saját céljainkkal, normáinkkal. Nekünk mi a jó, másnak mi a jó? Mi az ami fontos nekünk, mit vagyunk hajlandóak vállalni, mekkora árat vagyunk hajlandóak fizetni?
Csak a tisztánlátás végett. Amit itt írtam, elmélet. Azaz véletlenül sem bölcsesség. Csupán csak okoskodás.
4 megjegyzés:
Szerintem az, hogy a problémákat jól kezeli valaki az csak egy következménye a bölcsességnek. A bölcsesség szerintem valami olyan dolog ami alapvetően a tapasztalatra alapszik, és arra hogy a tapasztalatokból megszerzett tudást hogyan kezeli az ember. Ahhoz hogy egy emberre azt mondhassuk, hogy bölcs minden helyzetet jól kell kezelnie. Jól át kell látnia a helyzeteket. Legyen szó akár egy sima beszélgetésről is. Tudj tőle tanulni, és ő is tudjon úgy tanítani, hogy bár többet tud mégse nézzen tudatlannak. És a bölcs emberben van valami elmondhatatlan nyugalom. A bölcs emberben nincs előítélet.Látnia kell az embereket. Látnia kell a problémáikat, hogy hogyan keveredtek bele. Látni a döntéseik okát.
És állandóan kételkednie kell a világban. Mindent át kell gondolnia sok szemszögből, mert más szemszögből minden rossz dolog is tűnhet jó dolognak.
És egy bölcs ember sose állíthatja magáról, hogy ő bölcs. Mert a bölcsesség is relatív dolog. Szerintem sok embernek már a bölcs. Végül is a bölcs ember egy egy kép mindenkinek. Egy tisztelt követendő példa. És ez az alapján változik, hogy ki mit gondol erénynek. Mert a bölcs ember szerintem igazából pont ez. Ez emberben erénynek gondol dolgok viselője. Tehát igazi élő bölcs ember nincs, csak olyanna aki hasonlít erre. És ez egyénenként változik.
Persze ezek csak én gondolataim. Remélem annyira azért nem nagy butaságok:)
Sarkosan fogalmaztam, de szerintem a bölcsesség a problémáink kezelésére való. És ha nem használjuk, akkor az nem bölcsesség. Tudásra nem csak tapasztalás által lehet szert tenni. Lehet erről is kéne postoljak egyet. Bölcsnek lenni meg a te értelmezésedben valami isteni tulajdonság, amire halandó nem tehet szert. De ez csak az abszolút bölcsesség, az abszolút tudás abszolút helyes használata. Amit ember fel nem foghat, Isten útjait ki nem fürkészheti, csak a hit marad neki, hogy Isten tudja mit csinál. Ami látszólag kegyetlen és igazságtalan, az valahol, egy nagyobb összefüggésben Isten gyermekeinek javát szolgálja. De ezekről az abszolútumokról inkább írok külön bejegyzést.
Tényleg sikerült elmennem a szélsőségekig, valóban igaz, hogy a problémák kezelésére való, csak nekem valami hiányzott ezért gondoltam beleokoskodok egy kicsit:)
Szabad. Sőt. Elgondolkodtat, inspirál, és még az is lehet, hogy neked van igazad. :)
Megjegyzés küldése