A múltkor jól összekaptunk, de már ki is békültünk. Mondjuk számítottam rá, ezért visszafogtam magam a postolásnál. Mikor a teliholdról írtam, hogy attól kergül meg, és biztos vérfarkas lesz pár nap múlva, kitöröltem azt a félmondatot, hogy ennek az előjele, a szőrösödés, már látszik is. Egyrészt nem akartam olyat felróni, amiről nem tehet, másrészt meg ez engem soha nem zavart. Akkor meg minek, hiszen van olyan bőven, amiről tehet is és zavar is. Ilyen a hárpiaság, a zsörtölődés meg a rikácsolás, és a kettős mérce. Az elsőt már megírtam sokszor, az utóbbit azonban elhanyagoltam. Pótolom a mulasztást és tipikus, bár némileg közönséges esetet fogok elemezni.
Mintha valamelyik bloggerinánál olvastam volna, meg is néztem annál, aki rendszeresen angolt postol, de hiába kerestem. Majd jelentkezik a gazdája és akkor teszek linket. Szóval: "Whoever invented morning sex, forgot to mention morning breath" - Németesek kedvéért ez kb. annyit tesz, bárki is találta fel a reggeli szexet, elfelejtett szólni a reggeli rossz leheletről. Mondjuk ez természetes dolog, és fogmosással orvosolható, én az estéli leheletről beszélnék. Mikor az ember párja ágybabújás előtt, mivel napközben köhögtek a jelenlétében, gyógyászati megelőző kezelés céljával magához vesz két kiskanál hagymácska-cseppet. Az a világ nyolc legbüdösebb hagymaféléjének kivonata. Szerintem tiltólistás vegyifegyver.
A drága mellém bújik, majd direkt az arcomba lehel, és örömmel kuncog látva a meglepetésemet. Hinnye, mondom, virágszálam, hónaljszaga van a lábadnak. Aztán ennyi. Persze igyekszem diszkrétem a párnába fúrni az orromat, illetve szorosan magamhoz ölelem, hogy a vállamon át a hátamra szuszogjon, de mellőzöm az öklendezést, nem fogom be látványosan az orromat és még sose viseltem gázálarcot az ágyban. Nem azért, mert imádom ezt az illatot, hanem mert nem óhajtanám bántani vele, és nem akarok elefántot és cirkuszt csinálni egy bolhából.
Viszont, mivel a levegő üdeségének már úgysem árthat, diszkréten kiengedek némi bélgázt. Azonban páromnak olyan orra van mint a sasnak. (Vagy füle mint a bagolynak? Szeme mint a barlangi gőtének, stb. ezeket sose tudtam.) A lényeg, hogy megorrontotta a dolgot, és hangos dohogással ment ablakot nyitni. Én meg ugye a görény és a borz keresztezéséből származó lényként lettem említve. Hogy fúj, boááá, meg hogy tehettem ilyet. Nos, nem tudom, mi lett volna a helyes eljárás, úri népek hogy intézik az ilyesmit. De én nem akartam úgy járni mint a királyi csillagász (elnézést, rákerestem, meg is kérdeztem, állítólag Kepler, de nem találtam meg a neten), aki meghívást kapott az uralkodó hintójába, és a felséges személy jelentében szellenteni nem mert, ennek következtében a belei úgy felfúvódtak, hogy ágynak esett és hamarosan meghalt. (Bocsi királylány.)
Tavaly, egy nagy adag csilibab után statisztikai adatgyűjtést végeztem. Nem teljesen korrekt az eredmény, mert egyszerre voltam megfigyelő és a megfigyelés alanya is, de a számok árulkodóak így is. Én 15-öt szellentettem, fa arccal, különösebb felhajtás nélkül. Háromszor nyitott ablakot. Ötször mondta, hogy ne csináljak ilyet, menjek ki a szobából, ha már nem bírom megállni. Kilencszer hangzott el valami becsmérlő megjegyzés, amiből a "Te görény!" még az enyhébbek közt szerepelt. Kétszer pedig meg is rugdosott. (Meglökdösött a lábával.)
Ezzel szemben ő 18 alkalommal eresztett ki gázokat. (Legalább is ennyit hallottam.) Egy hosszú és dallamos trombitaszólót követően annyit mondtam, hogy "Ollé!", és egyszer megköszörültem a torkom. A kifúvatást követően több mint tíz alkalommal mondta, hogy "Hűha!", vagy vihogott fel, hogy ha nem figyeltem volna, jelezze a produkciót. Épp csak azt nem kérdezte meg, hogy "Hallottad? Ugye milyen ügyes vagyok?" Öt-hat alkalommal látványosan tornázott előtte, vagy kidugta a fenekét a takaró alól, hogy előre jelezze, mi fog történni. És kábé ugyanennyi alkalommal "Hú, de büdös!", vagy valami humorosnak szánt megjegyzést is tett.
Kiviláglik a fenti megfigyelésből, hogy ha én szellentek, akkor az durva, közönséges és gusztustalan, ellenben ha ő teszi ezt, akkor az tündéri, aranyos és vicces dolog. Mondjuk úgy három éves korig ez igaz lehetne, de harminc felett talán az lenne az érett viselkedés jele, mikor valaki tudomásul veszi, hogy a fing az fing, és nem fűz megjegyzést hozzá. Se a sajátjához, se a máséhoz. Ha durva szaga van, akkor lehet szellőztetni, esetleg barátságos megjegyzéssel illetni az átlagból kiemelkedő példányokat, de nem bántóan, ellenségesen, vagy a saját termékünket gyerekesen lájkolva.
Egyébként az is zsenialitásra utal, hogy egy hétig ősziszünet van, a gyerek is meg én is itthon vagyunk, nem megyünk emberek közé, erre mikor jut eszébe beáztatni fél kiló babot? Naná, hogy szombat este. Vasárnap ebédre meg vacsorára bab, hétfőn meg megyünk a suliba. Kétszer forraltam fel és öntöttem le róla áztatóvizet. Fedő nélkül főztem. De a bab az bab, ráadásul most káposztával készült. Szóval nem lehetett teljesen hatástalanítani az anyagot. Nekem van saját szertáram, de egy zsúfolt tanáriban ciki az ilyen. Ahogy Katáéknál is. Vannak öten vagy hatan egy légtérben. Persze még mindig rá lehet fogni valamelyik kolléganőre.
8 megjegyzés:
Sok testvér- és házaspárnál felfedezhető ez az állapot, hogy szinte már minden irritálja őket a másikban. Érdekes, hogy emberek, akik sokat vannak együtt mennyire agyára tudnak menni egymásnak. De valamiért mégis ragaszkodnak a másikhoz.
Ez az agyramenés is igaz, bár most inkább a gyerekes viselkedésre akartam rámutatni. Komolyan, néha mintha nem tízzel több, hanem hússzal kevesebb volna nálam. Fecó időnként már összeszedettebb, megfontoltabb mint ő. Mondjuk ez tényleg az agyamra megy. :)
Ha még műfasz is lett volna benne, ezt a sztorit akár a 304-esben is hallhattam volna :)
Panka
Nem viccből adtam neki a címet. :) Ilyen közönségesek vagyunk időnként. De szerintem úgy általában mindenki. A királylányok meg a tündérek is szoktak pukizni, csak úgy tesznek, mintha soha, meg nem beszélnek róla. De azért még csinálják.
Hamupipőkének se járt le az ideje éjfélkor, csak rájött a hasmenés, azért húzott el a bálból. És mikor Piroska azt kérdezte, hogy "Mondd nagymama, mitől olyan nagyok és dülledtek a szemeid?", a válasz az volt: "Mert szorulásom van kicsim. No csukd rá szépen nagyanyádra a budiajtót!"
az igazság az, hogy a puki velünk jött a világra, de mi nők szégyelljük mert a tökéletességünk álcáját veszi célba. pedig az idők során talán pont mi nők vagyunk azok, akik sikeresen kifejlesztették a hangtalan vegyi támadás fegyverét :), persze néha van, hogy hangja is van, de azon is a jól bevált póker arccal tudjuk elfeledtetni. szerintem a többséget inkább a hang zavarja mint a szag. a szag szellőztethető a hang figyelemfelkeltő, hé pukiztam. :) aztán már jön is a szokásos szöveg, pedig lehet, hogy még szaga sincs.
pupi
:) Ez egyszer megérne pár hosszabb esszét. A puki kultúrhistóriája. A szellentés szerepe a társas interakciókban, a korai kőkortól napjainkig. Presztízs és fing - reneszánsz álcázási technikák. Egy tündérhercegnő titkai, avagy hogyan fingjunk észevétlenül? Fing és böfögés - a maszkulin önkifejezés formái. Puki és kuki - macsók alulnézetből. Stb.
Én gyerekkoromban követtem el, kaptam is akkora pofont a nevelőapámtól, hogy beestem az asztal alá. Nem hallatszott semmi, de nem illett az illat a húsleveshez.
Munkatársam mesélt egy aranyos történetet. Nagyapja állt a Horthy korszakban a villamoson katonatisztként csákóban, karddal az oldalán. Előtte a széken rendkívül csinos dáma feszített, élvezve a férfiak mohó pillantását. Az akkor még fiatal öreg is meggusztálta a nőt, aki felpillantott, majd tüntetően felállt, azt mondta: Disznó! és átült egy másik székre a jármű túlsó végében. A férfi nem értette, amíg meg nem érezte a szagot, és a körülötte állók szemrehányó tekintetét. Esküszöm – mondta a munkatársamnak –, nem én voltam, hanem a nő, de mindenki azt hitte, hogy én. Látták, hogy ő finom dáma, én pedig baka, hát mindenki azt hitte, hogy én…
Martes
:) Igen, ez a végső megoldás. Mesteri kivitelezés volt, csak gratulálni lehet hozzá. :) Azért megérdemelte volna, ha mondjuk egy parkban, magányosan üldögél egy padon, odalépjen mellé a katonatiszt, előkapja a lompost, és lepisálja a hölgy ruháját.
Megjegyzés küldése