Valhalla

Annyi negatív kritikát véleményt olvastam róla, hogy kíváncsi lettem rá. Valhalla Rising, magyarítva: A vikingek felemelkedése lett a címe. Többször emlegettem, hogy biztos van egy idiótákból álló bizottság, aki magyar címeket ad a külföldi filmeknek. Szerintem három alapelvvel dolgoznak. Egy: A néző gyengeelméjű és műveletlen, az eredeti cím túlságosan bonyolult, úgy sem értené meg, miről van szó. Kettő: Reklám, meg filmes internetoldalak nem léteznek, nem is nagyon érdekli ez az embereket, így kizárólag egy bombasztikus címmel lehet nekik eladni a mozit. Három: A jó címnek köze nincs az eredetihez, az a legjobb, ha magához a filmhez sincs köze, vagy épp ellenkezőleg, elmondja a lényeget, lelövi a poént. Szóval a kommentek szerint pocsék, egy kalap sz., nézhetetlen, dögunalom stb., a címe egyenesen baromság, de a filmet érdemes megnézni.

A Valhalla a viking mitológiában szereplő égi palota, Asgardban, a mennyei világban áll. Ide kísérik a harcban, dicsőséggel elesett harcosok lelkét a valkűrök, Odin főisten elé, aki lepacsizik velük, és beveszi őket az égi seregbe. A filmben ez tér vissza, az ellenség kezétől elszenvedett halál, amit egy jó harcos bátran, szemrebbenés nélkül fogad. Ez a minimum, az alap elvárás, ettől még nem lesz senki kiváló, csak nem hugyozzák le a hulláját. De mi ad megbecsülést, tiszteletet? Mi ad értelmet az életnek? Nem csak egyetlen válasz létezik erre, és a film nem sugallja, hogy akár csak a nagyját is megmutatná. Engem inkább csak felpiszkált, hogy én vajon milyen választ tudok adni? Ja, és képek erőteljesek. A táj gyönyörű, és nekem a "zene" is bejött.

A sivatagi népek tüzes poklot képzelnek el, az északiak jegeset. Én ez utóbbival tudok inkább azonosulni, utálom, ha fázom. Tegnap este jól befűtöttem. Fecó kirándulni volt, nem aludt itthon. Kata későn jött haza. Addigra szétnyitottam lent, a nappaliban a kanapét, lecipeltem a hálóból az ágyneműt, szépen megágyaztam, és iszonyatosan bedurrantottam a kályhába. Remegett és zümmögő hangot adott ki, amíg teljesen el nem zártam a légnyílást rajta. Lett olyan meleg, hogy lelökdöstük a takaróinkat a szőnyegre, mert ha csak hozzánk ért, melegünk lett. Pedig a hálóruhát is hanyagoltuk.

Nem tudom, ki szeretkezett már úgy, hogy közben lángok melengetik a talpát? Nagyon finom. Aztán keresztbe fordultunk, így oldalról kaptuk a fényt és a hőt. Utóbbi kellemes érzés, előbbi meg kellemes látvány. Van valami romantikus a táncoló lángnyelveknek csupasz bőrre vetülő fényjátékában. Mindig is szerettem volna egy hatalmas, lángoló fahasábokkal megtömött, kandalló előtt, a földön, egy medvebundán heverészve szexelni. Bár az ilyen fantáziákkal vigyázni kell. Ami a filmeken baromira jól néz ki, a valóságban nem biztos, hogy olyan csodálatos. A tengerparti homok például nekem nem jött be.