Oldalak

2011-11-02

Élők és holtak

Este mécsest gyújtottunk Fecóval. Kicsi teamécsest, beletettük egy üveg mécsestartóba, kis szögletes pohárka, amire még ő festett nekünk karácsonyi motívumokat, fenyőt, hóembert, hópelyhet, még tavaly vagy azelőtt. Azt hiszem apa, ha látná, örülne neki. Szerette a házilag, kézzel készített dolgokat. Az unokája saját készítésű tartóba tette neki a mécsest. Én meg gyújtóst hasogattam a hulladék fenyődeszkákból. Már viszonylag rutinosan, ballal alul fogom a deszkadarabot, hogy ne dőljön el, jobbal hasítok belőle. De csak kicsit lendítek, hogy éppen behasítsam a tetejét, aztán oldalt billentem a fejsze fejét, hogy kettéválasszam a fát. Így tuti nem csapkodom le az ujjaimat. Elképzelem, ahogy nézi a mozdulataimat, és elégedett, hogy igen, így kell csinálni. Arra gondolok, hogy ha lát minket, békében nyugodhat. Gondoskodott a lányáról is, és a fia, az alma, aki nem esett messze a fájától, nála sikeresebben menedzseli a helyzetet. Fecót nem vesztette szem elől, szó szerint, mert fotókat is küldök neki rendszeresen, tudja, hogy jó kezekben, jól van.
Azt hittem, a szünetben jól haladok majd a dolgaimmal, de Fecó is itthon van, így eléggé lefoglal. Kata meg persze nincs itthon. Ma már dolgozik, eddig meg a temetőket járták. Szerintem Szeged összes sírkertjét és jó pár környékbeli települését is meglátogatták. Velem morgott, hogy miért nem rakok rendet, mert bejön a család, és mit látnak. Mondtam, hogy az ő cuccai és az ő családja. És ha kevesebbet foglalkozna a halottakkal, és többet az élőkkel, akkor talán elégedettebb volna. Mert szerintem az elmúlt egy évben kevesebb rokonával találkozott személyesen, beszélt telefonon, váltott esemest, e-mailt, mint ahány sírra most koszorút, virágot visz. Vett egy nagy levegőt, hogy indulatosan visszavágjon, de közben láttam rajta, fejben számol. Aztán csendben becsukta a száját.
Olyan sírokat gondoznak, akikhez még a nagyszülei jártak ki, és a szüleire hagyományozták a feladatot. Ő már nem találkozott velük, a családfán nagyjából el tudja őket helyezni, hogy kivel lehettek rokonságban, de a neveket nem tudja fejből, és arc végkép nem idéződik fel előtte. Mondom neki, hogy ezek nem az ő halottai, talán nem is a szüleiéi. Ha azok, valami rosszul értelmezett kötelességérzetből, kimennek tisztelegni,( igazából se nem szerették, se nem tisztelték az elhunytak többségét), neki nem muszáj. De ha mégis megy, Fecót nem kéne elrángatnia az akarata ellenére. Mondjuk ez elég meddő vállalkozás is lett volna, a gyermek megmakacsolta magát. A szegedi temetőkbe, kettőbe kiment, tetszett neki a sötétben lobogó sok apró láng, de hosszan autózni nem szeret.
Így itthon gyújtottunk egy kis lángocskát. Olyanért, akit ő sem látott soha. Meg én se. Kérdezte, hogy az apukájáért is gyújtunk-e mécsest, de mondtam, hogy őérte nem kell. Kérdezett volna még, de megmondtam neki, hogy erről Katát kell kérdezze, mert ez az ő dolga, hogy elmondja neki. Láttam rajta, hogy nem fog kérdezősködni. Aztán kérte, hogy meséljek a papáról. Elmondtam, hogy falun született, sok testvére volt, szegények voltak nagyon, így kicsi kora óta dolgozott. Kint a mezőn, vagy otthon vigyázott a kisebbekre, főzött rájuk, amíg a szülei, akár több napra is, elvoltak otthonról, mert helyben nem találtak munkát. Olyan szegények voltak, hogy az egyik testvérével kettejüknek volt egy pár cipőjük. Így telente, mikor leesett a hó, felváltva jártak iskolába, mert csak az egyik tudott mit felhúzni a lábára. Láttam, töri a fejét, nehezen tud elképzelni ilyen fokú szegénységet. Megértem, én is alig tudom felfogni.

3 megjegyzés:

gofri írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
gofri írta...

(csak mert hibás volt)... azt akartam mondani csak, hogy hát, ennek a gyermeknek nemsokára rengeteg kérdése lesz...

AncsaT írta...

Tartok tőle én is. Bár okos és érzékeny kölyök, nem kell neki mindent szájba rágni. Speciel ez a téma inkább Katának rázós. Hozott egy döntést, amihez ragaszkodni akar (mármint, hogy a gyerek az övé, az apjának ahhoz semmi köze), és amit egyszer bevett a fejébe... Én tiszteletben tartom az akaratát, de neki kell elmagyarázni. Főként, hogy miért, és aztán, hogy miért nem.

Megjegyzés küldése