A fülemüle

Akartam írni valami jó kis filmes postot, de túlmoziztam magam. Megnéztem egy csomó mindent, és ebből már nem lesz egy rendes írás. Mert ezeket nem lehet összehozni egyetlen egységes gondolatmenetbe, és már elfelejtettem amit külön-külön akartam, így nem lesz elég több bejegyzésre. Szóval jól összezagyválok mindent az utóbbi napok terméséből. Nagyrészt az erőszak dominált abban, amit láttam, pedig nem így válogattam. Legalább is tudatosan biztos nem. Oké, Jason Statham esetében sejteni lehetett, hogy nem romantikus film lesz, bár azt írták a Blitzről, hogy ez nem a szokásos, itt most zsarut játszik, és nyomozás is van. Tényleg így volt, de azért ez a zsaru nem Columbo, hanem Piszkos Harry legjobb hagyományait elevenítette fel. Ami pozitív, hogy a másik nyomozó, zsaru társa a filmben, meleg. És a film politikailag korrekt módon bemutatja, hogy aki "más", az sem más, a meleg nyomozó ugyanúgy súlyosan megszegi a törvényt, ugyanolyan brutális állat. Kösszépen.

Negyedik hullám

Táncban menő őrület a Gangnam Style? Igen, Youtube-os oktatóvideó is van hozzá, hogy könnyebb legyen megtanulni. De mutatok nektek egy sokkal jobbat. Ezt nem egyedül kell járni, jobb is rögtön csapatban gyakorolni. És, hogy ez a végén hogyan fog kinézni? Nagyon király nem? És ami még jobb, ez nem egyszerűen egy tánc. Ez egy mozgalom. Aminek van honlapja, és Wikipédia bejegyzés is róla. A mozgalom elindítója Eve Ensler. Igen, a Vagina monológos csaj. A kampány neve, One Billion Rising, arra utal, hogy egymilliárd nő él a földön, aki már megtapasztalta a súlyos fizikai bántalmazás, a szexuális erőszak valamilyen formáját. Az esemény, amire gyúrunk a V-Day, aminek szintén van saját honlapja. 2013. február 14-én világszerte az utcára vonulnak a nők, és énekléssel, tánccal hívják fel a figyelmet a nők helyzetére.

Kettős állampolgárság és mérce

A rádióban mostanában téma volt két választás is. Az USA elnökének megválasztása (illetve már a beiktatása), és az izraeli parlamenti választások. A bolgár vagy a svéd választásokról messze nem tudósítanak ennyit. Persze nem csoda, az USA hatalmi viszonyai meghatározóak a világ sorsára nézve. És, bár méretét tekintve kisebb ország, Izraelé is. Mert Izrael állam nagyon erősen képes érvényesíteni a világban az érdekeit. Gondoljunk csak az USA külpolitikájára gyakorolt hatásra. Vajon teljességgel értelmetlen felvetni a kérdést, hogy Izrael még mely más országok kül- és belpolitikájára van hatással? És butaság arra gondolni, hogy ez a hatás kifejthető a médiában megjelenő információk segítségével a közvéleményre gyakorolt nyomás útján, illetve közvetlenül az adott ország politikusain keresztül is?

Santa (16. rész)

A névtáblán, a Clara Nowicki név fölött ez állt: Marta Santa. A Marta "H" nélkül, és az első "A" betűkön egy kis aposztróf volt. Így: Márta Sánta. Remegő kézzel csuktam be magam mögött az ajtót, és beljebb léptem a lakásba. Az előtérből jobbra nyílt egy szoba, a fotel karfájára dobott ruhákból ítélve Clara anyukájáé lehetett. Jobb oldalt egy kis folyosó futott előre, a konyha szokott ott lenni. Balra a nappaliba láttam be, arról szólt a zene. Előttem két ajtó, a vécére meg a fürdőre tippeltem. Letettem a cipőm és a kabátom, aztán elmentem pisilni. Nem kellett olyan nagyon, csak az időt húztam. Alaposan megmostam a kezem, az élénkebb színű törölközőt használtam, arra gondoltam, az lehet Claráé. Az előtérben még toporogtam kicsit, de aztán fogtam Clara ajándékait, és elindultam arra, amerről a zene szólt.

Santa (15. rész)

Mielőtt beléphettem volna, Nicole viharzott ki az ajtón. Mondtam neki, hogy Clarával nem lesz baj, de ő csak odasziszegett, hogy hagyjam békén. Elálltam az útját, és kérdeztem, hogy mi baja van, de csak annyit mondott, hogy nagyon aljas játékot játszottam vele, és soha többé nem akar látni. Azzal faképnél hagyott. Teljesen összezavarodtam, nem értettem semmit. Visszamentem a többiekhez, de elment a kedvem a bulizástól. Töltöttem magamnak egy pohár bort, és azt kortyolgattam, mikor Janis néni lépett hozzám. Csúnyán összekaptak a lányok, mondta fejcsóválva, és hogy nem csodálkozik, látta, hogy nem igazán szívelték egymást. De legalább nem üvöltöztek egymással, csak elrohantak dúlva-fúlva. És Nicole-nak legalább volt annyi esze, és elvitte magával az ajándékait.

Santa (14. rész)

Most kihalt volt az udvar, kinéztem az ajtó melletti ablakon, nem láttam senkit. Elfordítottam a zárban lévő kulcsot, és kiléptem a kinti hidegbe. Felnéztem az égre, de csak szürke felhőket láttam, melyekből ismét szállingózni kezdett a hó. Lehunytam a szemem, éreztem a bőrömre hulló és megolvadó hópelyhek csiklandozását. A benti zuhanyzóra gondoltam, az arcomra záporozó vízcseppekre, az előttem térdelő lányra, a kezére, a szájára... Ekkor kinyílt mögöttem az ajtó, én pedig összerezzentem a zajra, mint akit rajtakaptak valamin. Megfordultam, és Nicole-t láttam kilépni.

Normális - nem normális

Szerintem az teljesen normális, hogy télvíz idején agy szál papucsban, bugyiban és pólóban kimegyek az udvarra tűzifáért. Mondjuk Kata sem azt mondta, hogy ez nem normális, hanem, hogy én nem vagyok az. Persze nem fejtette ki bővebben, csak felnézett a varrógép mellől, és kinyilatkoztatta fenti ítéletét. Azóta is gondolkodom, hogy az alulöltözöttségemet mint szeméremsértő cselekedetet, vagy pedig mint az időjáráshoz nem adekvát alkalmazkodást értette, esetleg ez utóbbit súlyosbítva a gyermeknek mutatott rossz példával. Vagy talán mikor kinyitottam az ajtót, a huzat meglebbentette az anyagot, amin dolgozott. Vagy fázott a háta. De nem kizárt az se, hogy észre se vette, hogy kimentem meg visszajöttem, csak gondolkodott valamin, amit még két-három hete mondtam vagy tettem, és már tökre elfelejtettem, ő meg mikor felpillantva meglátott, közölte, hogy mit gondol róla(m).

A "L"exikon

Egy régebbi postban már írtam az ötletről, hogy kéne egy információs webhely, ahol kezdő leszbikusok (vagy magukat annak gondolók) kérdezhetnének, meg segítséget kérhetnének, mert esetleg bizonytalanok magukban, nem is tudják, meg egyáltalán. Az ötlet gazdája, Tyúk stipi-stopi lefoglalta a nevet, létrehozta az oldalt, tele voltunk ötlettel, összeszedtük, mi mindenről kéne írni, jelentkeztek nővérek és fivérek is, aztán kicsit elaludtunk. Most kezdünk ébredezni, hamarosan talán lesz is már valami (kopp-kopp, lekopogtam) fent az oldalon, amiből látszik, hogy mit akarunk. Az alapötlet egy kérdezős-válaszolós "lelkisegély-szolgálat", de nincs nálunk a bölcsek köve, és egyébként is lusták vagyunk, ezért szeretnénk, ha az oldalnak azok a látogatói válaszolnák meg a kérdéseket, akiknek már válaszaik (tapasztalataik) is vannak. Viszont valamivel őket is oda kell csalogatni az oldalra, és rávenni, hogy rendszeresen visszajöjjenek. Ez vagy valami aktuális, friss és érdekes lehet, vagy olyasmi, amit nem szokás egyszerre végigolvasni. Például egy lexikon.

Santa (13. rész)

Volt valami furcsa a tekintetében. A szája sarka lefelé biggyedt, mintha a látványom is irritálná, és meglenne rólam a véleménye, ugyanakkor a szeme nem szűkült össze, a szokott utálkozó pillantás helyett mintha elismerés csillant volna benne. Sőt, a szeme sarkában ráncok tűntek fel, mintha nevetne. Épp csak nem kacsintott rám. De nem volt időm kielemezni, miért néz rám így, mert Bob villával a kezében, egy pohár oldalát kocogtatva hívta fel magára a figyelmet. Piros mikulássipkát húzott a fejébe, fehér prémszegéllyel és bojttal, mint valami királyi koronát, odasétált a terem végében egy letakart zsúrkocsihoz, és belekezdett a köszöntőjébe.

Santa (12. rész)

Karácsony után még egy hetet kellett várnom, míg eljött a záróbuli. Későn keltem, és nem reggeliztem, hogy több férjen majd belém. Elképesztő finomságok szoktak lenni, lazac, kaviár, pulykamellsonka-tekercs, vargánya aszpikban, mindenféle saláták, öntetek, és természetesen pezsgő meg bor, hogy megalapozzuk a szilveszteri hangulatot. Lezuhanyoztam, hajat mostam, gondosan szőrtelenítettem, ki tudja hogy alakul a program, és nekiálltam kiválasztani, milyen ruhát vegyek fel. Ez nem volt egyszerű, mert jól is akartam kinézni, meg szerettem volna Santához öltözni. Persze ehhez nem ártott volna tudni, hogy ki is ő. Mert Clara katolikus jókislány stílusa kissé eltért Nicole menő bölcsészcsaj viseletétől.

Santa (11. rész)

Másnap Karácsony volt. A szenteste nálunk mindig hatalmas felfordulással jár. Az ebédlőben pótszékeket teszünk a nagyasztal köré, de a kicsiknek még így is külön kell tálalnunk a kisasztalra. A nővéreim, a férjeik, a bátyáim, a sógornőim, a gyerekek, össze se tudom számolni, hány főre terítettünk. A legkisebbeknek nem is kellett teríték, az anyjuk ölében ültek. Én vagyok a legfiatalabb, a legkisebbik bátyám kivételével az összes testvérem házas, és gyerekeik vannak, általában kettő, kivétel Jody nővérem, mert neki három fia van, és Martin, mert neki egy lánya. David áll hozzám a legközelebb korban, de idén már ő se egyedül jött, elhozta Susant, a menyasszonyát. Miközben kólát töltöttem neki, megrángatta a hajam, és odasúgta, ne bámuljam annyira a nőjét, és különben is, stipi-stopi, ő látta meg előbb.

Miss Representation

Nők a médiában. Hogyan jelennek meg, és ez mit sugall róluk. Hogy ez miért fontos? Nos, tán azért, mert ez beeszi magát az emberek fejébe. A nőknek saját magukról alkotott képét oly módon befolyásolja, hogy behatárolja, miképp gondolkodnak saját lehetőségeikről. A férfiak pedig esetleg úgy kezelik a nőket, amilyen mintákat látnak erre. Vajon mennyire fog küzdeni az álmaiért egy atomfizikusnak készülő kislány, ha a tévében folyton csak azt látja, a nők, otthon főznek, az utcán strichelnek, vagy pénztárosok egy szupermarketben, és a sikert az jelenti számukra, ha egy sikeres férfihoz feleségül mennek. Vajon a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekért mennyiben okolhatók azok a jelenetek, melyekben a nők áldozatként jelennek meg, és esetleg olyan szerepben, ami mintegy azt sugallja, "megérdemlik", amit kapnak. Mondjuk a gyilkosság áldozata prostituált, vagy a megölt példás családanyáról kiderül, hogy szeretője volt. Valójában legtöbb női áldozat rettegő, megfélemlített feleség, akit a férje, élettársa rendszeresen bántalmaz, de ez persze nem elég "érdekes" egy filmhez.

Santa (10. rész)

Közelebb hajoltam, meresztettem a szemem a homályban, aztán csalódott kis kuncogás bukott ki belőlem. A piszok! Tegnap ő is dolgozott rajta, egy apró kis pamacsot hagyott fent, egyébként sima volt az ágyéka, mint egy nektarin. Egy víztől csöpögő tincset a fülem mögé igazított, és a két keze közé fogta a fejem, én pedig engedelmesen még közelebb bújtam. Tudtam mit szeretne, és azt is eltaláltam, hogyan, mert egyre hangosabb sóhajokat nyertem jutalmul, majd diszkrét nyöszörgés közepette elélvezett. Magamhoz húztam, segítettem kiszabadítani a feneke alá szorult lábait, és most én dédelgettem a vállát átölelve. A gőzölgő víz, rendületlenül zuhogott ránk.