Minden jó valamire

... ha másra nem, akkor elrettentő példának. Nem igazán szoktam könyvajánlókat olvasgatni, mert anélkül is annyi olvasnivaló vár, hogy felesleges növelni a listát, de a Blogturné Klub olyan érdekesen adja elő, hogy amíg nem sűrűsödött be ennyire a munka, naponta követtem a turnék minden egyes állomását, játszottam a nyereményjátékokat, vártam a következő kikerülő információkat a könyvekről. A nagyon rózsaszín, romantikus dolgok nem igazán varázsoltak el, de volt pár könyv, ami nagyon is érdekelt. Az Üvegtrón főként azért, mert én szerkesztettem, de a Csontszüret, a Hounded, a Gyilkos kegyelem, A sötétség városa is érdekesnek tűnik, valószínűleg belenézek mindegyikbe.

Hétszernyolc

Hét, mert már egy hete másról se hallani a rádióban. Ment a készülődés a megemlékezésre. Persze a megemlékezésből jórészt kampány lett. Mert az ünnepnek aktualitása van. Vagy az aktualitásra felhasználták az ünnepet? És nyolc, mert a mai fiataloknak aztán nyolc, hogy mi történt egykor. Távol van tőlük időben, és az érdeklődésüket tekintve is. Fecó szegény még nem tanulta történelemből ezt a korszakot, és megmondom őszintén, itthon ez nem téma, nem beszélgetünk a gyerekkel a "forradalom hőseiről", mert minket sem érdekel. Pedig talán nem ártana, mert mikor a rádióadás nyomán rákérdeztem, sikerült meglepnie. Ráadásul még azt sem mondhatom, hogy nem gondolkodott rajta, mert végül is logikus kérdést vetett fel. Azt mondta, azt nem érti, hogy ha 1956-ban, mikor megtámadtak minket az oroszok, akkor mi voltunk a jók és ők a rosszak, akkor a II. világháborúban, 1945-ben, csak 11 évvel korábban, mikor szintén megszálltak minket, miért mi voltunk a rosszak és ők a jók?

Rágcsálóháború

Pár napja, az egyik reggel majdnem elkéstem a munkából. Ahogy indultam volna, bújtam bele a cipőmbe az előszobában, látom ám, hogy egy kis szőrös cincogó nyugisan baktat befelé a szobába. Meglengettem a kezemben tartott cipőt, és hangos csatakiáltással hozzávágtam. De elhibáztam, és mire felkaptam a cipő párját, addigra a szörnyeteg beiszkolt a kanapé alá. Jött Kata, hogy mit ordítozok. Mondom, a szörny bent van az ágy alatt. Na, lett is óbégatás, hogy biztos én engedtem be, és nem megyek sehová, amíg le nem vadászom. Arra persze nem volt hajlandó, hogy ha én megemelem a kanapét, akkor valami célszerszámmal kikotorja alóla az állatot, így mindössze annyit tettem, hogy felállítottam két csapdát, és a szidalmait hallgatva futva indultam az eggyel későbbi buszhoz.

Zs kategóriás világháború / űrhajótörés / nyomozás

Fecóval moziztunk a múlt hétvégén, megnéztük a várva várt World War Z (Z világháború) c. filmet. Kifejezetten szeretem a zombis műfajt, de az IMDB 7.1 pontját messze eltúlzottnak érzem. Persze, ha a zombihadak nem New Jersey, hanem Debrecen utcáin garázdálkodnak, a hazai vonatkozás miatt talán nekem is jobban tetszik valamivel. Így azonban nem voltam lenyűgözve. Az összes látványos jelenetet gyakorlatilag láttam már a trailerben. A háttér kidolgozatlan, a fertőzés tíz másodperc alatt átváltoztat zombivá? Ilyen gyors vírus nincs. Plusz a zombik nem olyan csoszogós fajták, hanem szaladnak. Ez a két tulajdonság együtt kísértetiesen emlékeztet a 28 nappal később megoldására. Aztán a fertőzöttek csak azt támadják meg, aki egészséges, mint a makk. Hogy ezt honnan tudják? Rejtély marad. Honnan ered a fertőzés? Rejtély marad? Minek kellett megcsinálni ezt a filmet? Rejtély marad.

Szobordöntés

Az ellenzék szobrot állított Orbán Viktornak! Persze csak azért, hogy aztán ledöntsék. És mindezt elnevezték performansznak. A performansz az szerintem elsősorban művészet, bár lehetnek politikai felhangjai is, viszont a videók alapján, amit láttam, az igen kevéssé volt művészi. Az Orbán beszéd bejátszása, és hogy "dönteni kell", az valamennyire aktuális és vicces is volt, de Orff Carmina Buránája nem tudom miért csendült fel, azon kívül, hogy jó kis zene. Semmilyen kapcsolatát nem látom az eseményekkel. Händel Messiásának kórusáról legalább annyi eszembe jutott, hogy valami örvendezést akarnak vele kifejezni. Na meg a bazdmegelő Dopeman! Aki belerúgott a szobor letört fejébe. Nem mondanám, hogy emelte a művészi összhatást. 2/10 pont részemről, mert tetszett a zene, és a szobor hasonlított valamennyire (O.V-ra és a sztálinszoborra is.)