A fészbukra posztolta ki valaki egy regény első oldalát. Egy megjelent regény első oldalát. Igazi kiadónál, igazi papíron, kinyomtatva, bekötve, kemény táblás változatban megjelent könyv első oldalát. A fülszöveg alapján érdekes, a borítója jól néz ki, van hozzá professzionálisan megírt ajánló is. Ezek alapján simán képes lennék megvenni, és még csak nem is kizárólag Fecónak, én is el akarnám olvasni. De lapozzatok le a poszt aljára, ahová beillesztettem a szkennelt oldalt, és olvassátok el! Hörrr... az embernek a torkán akad a szó. Keresgéli a megfelelő szavakat. De nem, erre nincs kifejezés a magyarban. A bullshit, a hype sem jelzi előre azt a döbbent csalódást, ami a gyanútlan vásárlót érheti, amikor beleolvas a "mű"-be.
Az első oldal rögvest is egy igazi "csemege". Amit el lehet rontani szövegalkotás közben, arra szinte mindenre találunk példát. Az alany egyeztetése az állítmánnyal, az igeidők összekuszálása, jelentésüket, stílusukat tekintve oda nem illő kifejezések, logikátlanságok, a történetet és a tálalás mikéntjét illetően, képzavarok, felesleges információk stb. Olvastam a teljes első fejezetet, abban van még béna párbeszéd is, hogy minél teljesebb legyen a lista. A fészbukon, egy másik kiadó holdudvarához tartozókból, kezdő (és haladó) írópalántákból meg lelkes olvasókból álló csoportban sok kommentet eredményező poszt lett ebből az első oldalból.
Látványosan szörnyülködtünk, poénkodtunk, találgattuk, hogy vajon hogyan került nyomtatásba ez az írás, vajon kit kellett lesz... ö... lefizetni, esetleg kinek a rokona lehet a szerző, aki angolszász hangzású írói álneve ellenére hazánk fia/lánya. (Mondjuk az álnevet megértettük, ezt egyikünk se vállalta volna a saját neve alatt.) Végül megleltük a könyv helyét. Oktatási segédeszközként remek szolgálatot tehet. Mint egy állatorvosi lovon az összes betegség, ebben is egy helyen, együtt előfordul minden hiba, amire egy kezdő író figyelmét fel kell hívni, hogy ő ne kövesse el őket. És motivációnak se utolsó. Ilyet ti is tudtok írni gyerekek, és ha ez megjelenhetett nyomtatásban, akkor nektek is van rá esélyetek.
4 megjegyzés:
Lám, kerülnek még nyomtatásba hiánypótló, pedagógiai érzékenységgel felépített hibás szövegek. Gondolom ismét tanúi lehetünk egy "magamból csináltam írót, mert az mennyire intellektuális dolog" ember felemelkedésének és bukásának... :) Igen, jöhet bárki azzal, hogy, hát mi sem vagyunk jobbak a József Attila idejei kortársaknál, akik nem értik és nem értékelik a még élő tollforgatókat, de ki tudja... Gondolom ötven év múlva - ha bele is kerül egy magyar nyelvtan könyvbe, ahogy írod, inkább elrettentő példaként... :) / Magam részéről is láttam karon varjút, ha úgy tetszik: egy könyvbemutatón az "írónő" mutatta be debütáló művét, amely arról szólt, hogy hogyan utazott el buliszigetre két évre (végül is felér egy majdnem tibeti vagy indiai elvonulással) és mit élt át... Aztán Wordben ebből gépelt könyvet és kiadatta magánkiadásként. Belelapozva érződik is a kettes sorközön, 13-as betűnagyságon és a betördeletlen szövegen (sorvég kiegyenlítés, az mi?), hogy volt rá való, kiadta és most tessék érte megünnepelni... Pfff
Magánkiadásban nem is csodálkozik az ember, ha valakinek van rá pénze, miért ne lássa nyomtatásban a gondolatait? Ha a rokonoknak, ismerősöknek ingyen osztogatja, talán még örülnek is neki. :) Ami megdöbbentő, ha egy kiadó jelentet meg színvonaltalan írást, amiért pénzt is kérnek, mert az anyagi veszteséget is termelhet, illetve a kiadó hírnevét csorbítja. Persze vannak bátor kiadók, illetve talán úgy aki a döntést meghozza, érezheti úgy, hogy országos bolthálózattal a hátuk mögött, és a dübörgő marketinggépezet segítségével, ha üres lapokat fűznek össze könyvvé, még azt is el tudják majd adni.
Én értem, hogy az Alexandra bármit el tud adni, de minek?
Egyébként két bekezdés felcserélével egészen kívánatossá válik a regény. :)
T.
Hát, ha a pocsék kajába a végén teszed bele borsot és az elején a sót, az attól még nem lesz jó, nem tudom könyvnél ez működik-e. :)
Az Alexandrával meg az a baj, hogy ezek szerint a haveroknak adják ki a könyvét, nem az olvasóknak adnak ki könyvet. Mivel az olvasók fizetnek, nem a haverok, ez hosszú távon nem járható út. (Legalább is remélem.)
Megjegyzés küldése