Migrén

Nem sok szörnyűbb dolog van a fejfájásnál. Rettentően utálom. Van amikor a PMS-hez kapcsolódik, de nem minden ciklusban, mert időnként elmarad, máskor viszont ciklustól függetlenül jelentkezik. Messzemenőkig kiszámíthatatlan, nem lehet rá felkészülni, egyszer csak jelentkezik, és tönkreteszi az ember napját. Van, hogy reggel ébredéskor már annyi, kész, ez a nap el van cseszve, de van, hogy mit sem sejtve tervez az ember, és délután egyszer csak beüt a mennykő. Az estének már annyi. Van, hogy csak egy napot kell kibírni, ki lehet aludni, másnapra elmúlik, de van, hogy két-három napig keseríti az életem. Nem divat felénk a felesleges gyógyszerfogyasztás, de néha nincs más megoldás, olyan erős a fájdalom. De ami még szörnyűbb, megesik, hogy a gyógyszer sem használ.

A fejfájás borzalmas. Van, hogy csak egy tompa nyomás homlok tájon, máskor a halántékot szorító abroncs vagy éles nyilallás a szemöldökcsont táján. De nem a fájdalom a legrosszabb, hanem amit a hangulattal művel. Igazi kedélygyilkos. A fejfájástól rettenetes kedve lesz az embernek, és csak az hoz enyhülést, ha a szenvedő másoknak is tönkreteszi a napját. Fájdalomcsillapító helyett megteszi, egy-egy durvább beszólás, csak le kell ordítani egy kollégát vagy a kedvesünket, és mindjárt jobb egy kicsit. Kisbaltával felaprítani valakit még jobb lenne, esetleg elektromos sokkolóval adni neki, hogy világítson a szeme, de az ugye túl van a határon, viszont verbálisan is lehet sokkolni az embereket. A lényeg, hogy valaki más is, sőt lehetőleg mindenki más is érezze pocsékul magát.

Az külön idegesítő, hogy ilyenkor mindenki nagy ívben kerüli a fejfájóst, lábujjhegyen jár és suttogva beszél. Nem azért idegesítő, mert ezzel a fejfájásra emlékeztetnek, nem azért, mert ebből tudhatjuk, hogy ők is tudják, hogy fáj, nem azért, mert látják, penge élen táncol a bili, ami bármelyik percben kiborulhat, hanem azért, mert így nem adnak okot a dühöngésre, a kiborulásra. Persze ez nem akadály, akit feszít az indulat, az gond nélkül beleköt bármibe, ha van sapka azért, ha nincs sapka, akkor meg azért. Szinte még mulatságos is lenne, figyelni a környezet meddő igyekezetét, hogy megússzák a hisztit, ha nem volna olyan idegesítő. De ilyenkor minden az. Szóval, ha másért nem, ezért az idegesítő igyekezetért ki lehet osztani, aki nem menekül el kellő időben.

Mert a legbosszantóbb, hogy a rutinosabbak nem egyszerűen teret hagynak, hanem eltűnnek. Szívük szerint egy kontinenssel arrébb lennének, de megteszi az is, ha eggyel korábbi busszal mennek, lelépnek elintézni valami sürgős dolgot, ami két hónapig ráért, de épp ma vált halaszthatatlanná, vagy egyszerűen csak bezárkóznak a szobájukba, és úgy tesznek, mintha süketek volnának, és nem hajlandók felvenni a mobilt sem. Így nehéz veszekedni, de nem teljesen megoldhatatlan, bár egy zárt ajtónak ordítozni, illetve a hangpostát elküldeni a fenébe azért nem olyan élvezetes, mint látni a másik remegő szája szélét, a szemében gyűlő könnyeket.

Nem sok szörnyűbb dolog van a fejfájásnál. Ha Katámnak csak szimplán rossz kedve van, az elmúlhat estére, belemerül valamibe, és elfeledkezik róla. Esetleg zuhanyzáskor összefutunk a fürdőszobában, és a pucér testem láttán eszébe jut, hogy mivel is tölthetnénk az éjszakát a duzzogáson kívül. De ha fáj a feje, arról nem feledkezik meg, és ahhoz képest a szex sem versenyképes program. Ilyenkor nem érdemes próbálkozni a megnyugtatásával, a vigasztalásával, sem az elcsábításával. Reménytelen. El kell vonulni, magamra csukni az ajtót, és belülről kitámasztani a kislétrával, nehogy be tudjon jönni, és balhézzon amiatt, hogy miért nem vittem ki a szemetet, vagy ha kivittem, akkor miért vittem ki, mikor csak félig volt, de leginkább azért, hogy milyen szemét vagyok, amiért nekem nem szokott fájni a fejem. Legjobb megvárni míg elalszik, és belopózni a szobába, és nagyon óvatosan melléfeküdni, nehogy felébredjen. Nem sok szörnyűbb dolog van annál, ha Katának fáj a feje.