Kutyák és macskák

A gorilla mellkas után ma egész más érzésben volt részem. Kibékülős szex volt itthon, amíg Fecó a mamánál, a szomszéd kissráccal játszott.

Kata berágott rám, mert a nyaralásból korán indultunk haza. Mondtam, hogy szeretnék emberi időben Szegedre érni, ezért jöjjünk el a kora reggeli vonattal. Ha csak annyit mond, hogy szeretne kicsit lustálkodni, (netán huncutkodni,) és jöjjünk eggyel későbbivel, akkor simán rábólintok. De azt mondta, hogy dehogy fog korán kelni, ha akarok, mehetek nélküle. Csak annyit válaszoltam, hogy akkor úgy lesz. És úgy is lett volna, csak Katám felmérte, hogy a külön út neki nagyobb szívás lesz mint nekem. Fecóval, cipelve kettejük cuccát, nem lesz az igazi. És szerintem már a vasútjegyet sem biztos, hogy ki tudta volna csengetni. Szóval jött velem, én vettem meg a jegyeket, cipeltem az ő egyik táskáját is.

Csakhogy teljesen felfújta magát és nem szólt hozzám egész úton. Meg itthon sem. És ennek ma már harmadik napja volt. Nem mintha bántam volna. Nyugodt volt így az élet. És szórakoztató. Ha nagyon akart valamit, megpróbálta elmutogatni. Ha nem volt hozzá kedvem, úgy tettem, mintha képtelen volnék kitalálni, és folyton másfelé keresgéltem a megoldást.

Mikor indultam az OBIba ledes izzókért, elmutogatta, hogy velem akar jönni. Fecót leadtuk a mamájánál. A boltban vetetett magának lámpatesteket is a saját lakrészébe. Hazafelé az utcán már megfogta a kezem. A vásárlás mindig is jó hatással volt rá. Itthon felült a kisszekrényre és rajzolgatta, hogy hová akarja a lámpáját. Nem tudtam elmenni mellette, mert feltette a lábait a kanapé támlájára. Megfogtam a térdét, hogy engedjen át. Az egyiket elvette, majd ahogy léptem, átkarolt mindkét lábával.

Húsz másodperc múlva anyaszült meztelenek voltunk mindketten. Egy darabig ölelkeztünk, miközben a pont kellő magasságú szekrénykén ücsörgött, én meg előtte álltam, majd meguntam és áttettem a kanapé támlájára. Ez is kellemes magasságban van és kellően kemény és széles is, így hanyatt feküdt rajta, én pedig ráhajoltam, majd legurultunk, hogy kicsit kényelmesebben legyünk. Mivel a karfa+támla lehajtásával lehet kétszemélyes ággyá alakítani ezt a bútort, összecsukott állapotban nem túl nagy a fekvőfelülete. De annyira össze voltunk gabalyodva, hogy esélytelen volt, hogy bármelyikünk leesen.

A szenvedélyes ölelkezést követően bogárkám rajtam fekve elaludt. Cickóink összesimultak, és ez nagyon másmilyen volt, mint tesóm mellkasán heverni. Nem mondom, hogy rosszabb, sőt. Viszont bátyám egyátalán nem horkolt! Cicabogár meg olyanokat horkantott és fújtatott, mint egy komplett vaddisznócsorda. A kezeim a gömbölyű popsijára gyógyultak, meg sem mertem moccanni, had aludjon. Élveztem, hogy ilyen hosszasan hozzám simul a meztelen bőrével. Madárkám van vagy 45 kiló, meg sem kottyant, csak a jobb lábam zsibbadt el kicsit a végére, mert az valahogy fennakadt a háttámlán. Aztán Katám magához tért. Felugrott, hogy jajj, dolgozzunk, nem haladunk semmire. És azóta ismét beszél hozzám. Hiába, semmi sem lehet tökéletes!

Ja, a kutyák meg a macskák. Kedvenc torrentoldalamon PM-ben beszélgetünk az egyik kislánnyal. Nagylánnyal. Csak tíz évvel vagyok idősebb. (Most töltöm a huszonhatot, lehet csókolomot köszönni.) Ilyen alapon Kata is lekislányozhatna engem. Szóval kutyások meg macskások. Én világ életemben macskás voltam. Imádom a cicákat, ahogy a fülüket hegyezik, kecsesen sétálnak, fenyegetően lopakodnak, hozzám dörgölőznek, az ölembe hevernek. Olyan finom a bundájukba túrni, símogatni őket, miközben dorombolnak. A cicáknak nagyon kellemes tapintása van. Szőrük tiszta és illatos. Ezzel szemben a kutyák rád ugrálnak, lökdösnek, összenyálaznak és időnként meg akarják hágni a lábadat. A szörük koszos, nézd csak meg a tenyered kutyasimogatás után. Frekete és ragad. És az ázott kutyaszag... Ha érezted már az esőtől nedves kutyabunda szagát, tudod miről beszélek.

A lényeg, hogy másképp kell símogatni egy cicát, mint egy kutyát. Pontosabban az egyiket cirógatni kell, a másikat meg dögönyözni. És nem lehet a kettőt összekeverni, mert a cicus elszalad, a kutyus meg otthagy. Ha sokáig van valamelyik állatod, a simi beléd rögzül. Eleinte Katám, ha elfeledkezett magáról, megfogott, és ahogy a keze mozdult, a tenyeréhez tapadva ment vele a bőr-, zsír- és izomszövet is, amíg a csonttapadás meg nem állította. Én meg megragadtam a kezét és visítottam. "Cica, cica! Nem kutya!" Érdekes, ő sosem hiányolta a dögönyözést a círógatás helyett. Sőt egy idő után olyan hangokat adott ki, mintha dorombolna.