Megmosakodtam, megreggeliztem, megetettem Dannyt is, aztán felöltöztem. Már kora reggel hét ágra sütött a Nap, ezért akkora rövidnacit és topot vettem fel, hogy beillett volna egy kissé konzervatívabb bikininek is. Szerettem ezt a topot, az aljában nem volt gumi, így a szemlélőben azt a képzetet keltette, hogy mindjárt kivillanhat a cicim, de amíg nem álltam tótágast, addig ez csak elméleti lehetőség maradt. Mezítlábra húztam a Nike sportcipőmet, had lássa mindenki a karcsú bokámat, elvégre azért teremtette a mindenható, nem? A fésűvel gyorsan belegereblyéztem a hajamba, aztán egyszerűen összefogtam hátul egy hajgumival, elvégre nem operába készültünk. Erre a gondolatra jót vigyorogtam, elképzeltem az arcokat, amint meglátnak fekete selyem estélyiben, kezemben fehér legyezővel, oldalamon a fekete Dannyvel, akinek a nyakában fehér csokornyakkendő fityeg.
Szép ráérősen kisétáltunk a parkba. Intettem az ősz hajú bácsinak, a köszvényes, zsemleszínű cocker spániellel, sajnáltam az öreg kutyát, nehezen mozgott, igaz a gazdája sem volt sokkal jobb állapotban, ő is bottal ment. Elindultunk a tó körül körben, mikor a sűrűből kirontott egy kisebb szürke dán dog szuka. Jó egy arasznyival alacsonyabb volt a marja, így jókora meglepetést keltett, mikor hangos csaholással ránk rontott, aztán váratlanul képen nyalta a sóbálványként megmeredt Dannyt és elszaladt. A bozótból recsegés-ropogás, majd káromkodás hallatszott, és kitámolygott elénk Daniel, az építész. Rövidnadrág volt rajta, és egy tüskék tépázta póló, a haja zilált, teli gallydarabokkal, a térde felett pedig egy karcolás, amiből csordogált a vér.
Olyan mulatságosan szerencsétlenül nézett ki, hogy elnevettem magamat. Nagyon csúnyán nézett rám, de győzött az illem, és csak annyit mondott, hogy "Hello Candy!" Igyekeztem palástolni a vigyorgásomat, és visszaköszöntem, hogy "Szia Daniel!", nem törődve vele, hogy a Kézikönyv a férfiak idomításához szerint úgy kellett volna tennem, mintha nem emlékeznék a nevére. Danny odajött és megszaglászta, majd türelmetlenül topogva rám nézett, mert közben a szuka fel alá szaladgálva játszani hívta. Intettem neki, mire boldogan utánaeredt. "Gyere" mondtam Danielnek, "mossuk le a lábad a szökőkutaknál!"
Elsétáltunk a park közepére, ahol mindenféle kerek, szögletes és szabálytalan alakú csobogókban csordogált és spriccelt a víz. Volt itt egy ivókút is, aminek megnyomtam a gombját, hogy Daniel le tudja mosni a lábát. Aztán leültettem egy padra, ahol a fekete és fehér márványkockákból készült asztalkáknál délutánonként sakkozni szoktak az öregek, hogy lássa el a sérülést. Az övtáskámból adtam neki egy pézsét is, amit sziszegve a sebre nyomkodott. A hideg víztől szinte teljesen elállt a vér, mégis fájdalmas arccal fintorgott, mintha legalább is egy nyílvessző fúrta volna át félig a combját. Ezt kuncogva meg is mondtam neki, mire morgott, hogy tudom is én, milyen sebet üt egy nyílvessző. Most viszont híven követtem a kézikönyv utasításait, ugyanis nyomban megmutattam neki a sebemet, amit tizenegy évesen, íjászkodás közben szereztem.
Felültem elé a kőasztalra, és lassan nyitottam szét a lábaimat, miközben arról csacsogtam, hogy Chris-szel kezdetben még a lelkesedésünknél is nagyobb volt az ügyetlenségünk. Az edző majdnem kidobott minket, mikor az én kedves barátnőm a második héten belém eresztett egy vesszőt, persze az én hibámból, minek álltam oda, ahová nem kellett volna. De mikor két nap múlva, a combtőben lévő kötés miatt enyhe terpeszben és bűnbánó arccal megjelentem az edzésen, megesett rajtunk a szíve. Közben mutogattam a forradást, sőt megfogtam a kezét, hogy húzza végig az ujját rajta, érezze, hogy mennyire más ott a bőr. Szerintem nem is érzett semmit, mert meredten bámulta a rövidnacimat, ahol a lábaim közt keskeny csíkká gyűrődött, és az illem határait feszegetve sejtetni engedte, hogy frissen borotválkoztam. Közben akkorát nyelt, hogy attól féltem megfullad, és zavarában a véres zsebkendővel törölte meg a homlokát. Adtam neki egy tisztát, és a benyálazott hüvelykujjammal ledörgöltem a halántékáról a vért.
Úgy döntöttem felállok az asztalról, mielőtt még infarktus kap. Sikerült elterelni a figyelmét a karcolásáról, így nyafogás nélkül sétált mellettem a nagyrétre, ahol a két kutya rólunk teljesen megfeledkezve kergetőzött. Megkérdeztem, hogy hívják a kutyáját. Zavarában nem csak azt árulta el, hogy Bessie-nek, és hogy nem is az övé, hanem a szomszédjáé, de még azt is, hogy úgy kérte kölcsön, hogy legyen ürügye kijönni ide, mert látott minket Dannyvel bejönni a parkba. Ha volt neki is valamiféle kézikönyve a nők idomításához, kiment a fejéből minden, amit abban olvashatott, mert ez elég gáz vallomás volt. De rutinosan úgy tettem, mint aki meg sem hallotta, és megkérdeztem, mit keresett errefelé. Kiderült, hogy itt lakik, csak a park másik oldalán, fent a domboldalon, ami jóval elegánsabb környék, mint ahol nekem sikerült lakást találnom.
A kutyák közben megunták a szaladgálást, és ismerkedni kezdtek. Összedugták az orrukat, egymást kerülgették. Mi hallgattunk, miközben feléjük sétáltunk, hagytam hadd főjön kicsit a pasi a saját levében. Danny odanyomta az orrát Bessie farka tövéhez, és kíváncsian szimatolt, mire Daniel nagyot sóhajtott, hogy milyen könnyű dolguk van a kutyáknak. Vigyorogva megkérdeztem, szeretné-e, ha négykézlábra állnék, hogy megszagolhassa az alfelemet. Ettől először zavarba jött, majd elnevette magát. Mondta, hogy ne haragudjak rá, általában nem szokott ilyen hülyeségeket beszélni, és, hogy én vagyok az oka, mert a randink óta csak én jártam az eszében, és teljesen be volt csavarodva amiatt, ahogy eltűntem. A telefonszámon amit megadtam egy ismeretlen nő jelentkezett. Egy ismerősén keresztül megszerezte az e-mail címemet, de a levelei visszapattantak, hogy a postaláda megtelt. Végül nem bírta tovább, eljött a lakásomra, de ott már másik bérlő lakott.
Két napja, mikor az autóból meglátott az utcán, ahogy bemegyünk a parkba, kiugrott, és utánunk szaladt. Mi már eltűntünk a fák közt, de egy ősz tatától, gondolom a cocker spánielestől, megtudta, hogy minden reggel és este ide járunk. Már tegnap este is itt voltak Bessie-vel, de mi nem jöttünk, ezért ma reggel is elkérte a szomszédjától. Betelefonált a munkahelyére, hogy később megy be dolgozni, csak hogy velem találkozhasson. És az éjszaka alig aludt, folyton rám gondolt. Ez már jobban hangzott, biztos, eszébe jutott, miket olvasott a kézikönyvben. Cserébe én is elmondtam neki, hogy Danny sem az enyém, hanem a bénán nyilazó barátnőmé, aki egy hónapra Európába ment, és a jövő hét végéig én vigyázok rá, és ha akar, eljöhet velem minden nap kutyát sétáltatni, akár Bessie-vel, akár Bessie nélkül. Célszerűen esténként, nehogy a főnöke megorroljon.
9 megjegyzés:
Mint a filmekben... :)
Ancsa, remélem lesz valami gruppen a két kutyával, Daniellel és Candice-szel. :D
Talán kicsit mesés, filmszerű, mert Candice tudja mi kell a pasiknak, és ha olyanja van, jól meg is adja nekik. :)
Én fehér ruhás esküvőt terveztem, meg fehér kerítéses házikó előtt parkoló fehér minifurgont, hogy beférjen mind a hat gyerek, de az olvasói óhajok alapján ezt még átgondolom. :)
Ne legyen esküvő, az isten megáldjon! :)
Erről te többet tudsz mint én, lehet hallgatnom kéne rád. :)
Ma kutyaséta közben találkoztunk egy hatalmas fekete dán doggal a Városligetben. Ja és mindezt tetézte, hogy egy lánnyal birkózott a fűben. Szerinted mennyire röhögtem?! Fene a vizuális fajtámat! :D
:) Ez aranyos. Hát ha még Daninak szólította volna a kutyát. Végül is, egy dán dognak a Dániel, nem olyan lehetetlen név. :)
Reméljük a lány nem olvassa, és az is eszembe jut, hogy ki kéne írnom, a történet és a szereplők kitaláltak, valós személyekkel és kutyákkal való minden hasonlóság csak a véletlen műve. :) Meg, hogy a történetben leírt dolgokat mindenki csak saját felelősségére próbálgassa. :))
Pasi volt a gazdája a kutyának... a lány nem tudom, mit csinált vele...hm... :)) Egyébként csak messziről láttuk a szitut, de muszáj voltam odamenni, hogy megtudjam a kutya nevét... már előre nevettem. De nem, valami más volt a becsületes neve neki! :)
Amúgy elgondolkodtam ám én ezen, csak nem tudom, hogy fogalmazzam meg nyomdafestéket tűrve... szóval nekem van egy harmad akkora kutyám, mint a dog... és nos... szóval az ő nemzőszerve izgalmi állapotban kb olyan vastag, mint a csuklóm... namost, ha egyenes arányba állítjuk a kutyák méretét, akkor... :))
Nem biztos, hogy egyenes arányosság van a testméret és a péniszméret között. Sőt, a homo sapiense van olyan mondás is, hogy "kis ember nagy bottal jár". :)
Miközben a témát tanulmányoztam az írás megkezdése előtt, láttam olyan felvételt is, hogy egy nő pónilóval "létesített kapcsolatot", pedig az nagyobb mint egy dán dog. A kutyákénál az tűnt veszedelmesnek, hogy az alakja elég extrém. Ahogy a nóta is mondja: "Kutya f...a végén van egy bunkó" :)
Megjegyzés küldése