BÚÉK 2012

Végre egy kis nyugalom. Kata és Fecó elmentek Kata nővéréékhez, ahonnan majd átmennek a mamáékhoz. Nekem felmentésem van éjfélig. Akkor utánuk megyek én is, pezsgővel koccintunk, aztán szépen hazajövünk, bebújunk az ágyba, és az év első napja lévén babonából azt csináljuk, amit majd reményeink szerint egész évben fogunk. Furcsa egy babona, szerintem marhaság, de mondjuk olyan nagyon nem fogom bánni az éjszaka, csak majd utána napközben, mikor Kata nem akar majd főzni, mosogatni, meg semmi ilyesmit csinálni. Én persze majd megfőzöm az ebédet, elmosogatok, aztán tanulok, meg reményeim szerint végre befejezem a könyvet, amit szerkesztek. Ma akartam a végére jutni, de hát ember tervez, a csaja meg végez.

Nagy pakolás, rendrakás, takarítás volt délelőtt. Mondván, hogy ha az év első napján, akkor egész évben is nagy rend lesz majd. Na, ez az, amit tutira nem hiszek el. Nálunk a rend mindig csak addig tart, amíg elmennek a vendégek. Másodikán már megint tele lesz minden Kata cuccaival. Nem azt mondom, hogy nálam elvágólag van minden, de én a saját szobámra korlátozom a rumlimat. Az előszobában, a nappaliban, a hálóban, a fürdőben szépen rendben van mindenem, hogy másoknak ne legyen útban. A szobám az más, akinek nem tetszik, az nem jön be. Illetve azért van szét ennyi minden, mert kell.

Mondjuk talán egyszerre kicsit sok dologgal foglalkozom. Nem szoktam ilyen újévi fogadalmakat tenni, inkább azt mondom, ha terveznék a jövő évre, az egyik ötletem az lenne, hogy redukálom a dolgok számát, amivel foglalkozni óhajtanék. Persze van amivel muszáj, így nyárig a tanulás marad, sőt, bizonyos prioritást is kap ez a terület. Aztán a munkát se lehet teljesen hanyagolni. Kénytelen leszek a hobbi jellegű dolgokból visszavágni. Persze nem a blogra gondolok. Mondjuk a szünetben naponta akartam postolni, aztán tessék megnézni! Ugye ember tervez...

Az év végének elég nagy faxnit szoktak csinálni. Akárcsak a Karácsonynak, a Szilveszternek is koreográfiája van. Már ettem lencsét, meg lesz valami disznóvirsli, nem tudom még, hogy úszom meg, és holnap nem csinálhatok pulykát. Mert a malac az kitúrja a szerencsét, mert előre tolja az orrát, a szárnyasok meg hátrafelé kapirgálnak, és elrepül a szerencse, vagy ilyesmi. Ezekben nem vagyok valami járatos, nem tartom az ilyen hagyományt. Én nem kapcsolom be a tévét, nem hallgatok kabarét, nem megyek ki megnézni a tűzijátékot. Csak majd indulás előtt bekapcsolom a fényfűzért a házon, hogy mikor jövünk visszafelé, had gyönyörködjenek az én drágáim, milyen szép helyen lakunk.

Persze kimaradni teljesen így sem lehet a dolgokból. A mamáéknál tuti megy a szilveszteri műsor, éjfélkor himnuszt hallgatunk, meg a koccintás után szokott lenni valami évértékelő beszéd. (Itt most lett volna egy fél mondat nagyon művelt köztársasági elnökünkről, de kitöröltem.) A tűzijátékot hiába nem nézem, a durrogás behallatszik így is. Elég gyerekes dolog, de nem szólok semmit, nekem is vannak dedós dolgaim. És a kabaréból is kellett kicsit hallgatnom, Kata bekapcsolta a rádiót.

Valaki vicces akart lenni, és rádiós időgépet "alkotott", hogy 2050 tájékáról interjút közvetítsen egy homo agricussal (gondolom ez a mezőgazdálkodó ember akar lenni). A lényeg az volt, hogy 2015-ben bedőlt a világgazdaság, a városokban zavargások törtek ki, a túlélők vidékre menekültek, és a két kezükkel művelik a földet. Megszűnik a technikai civilizáció, nem lesz benzin, elektromos áram, távközlés, központi kormányzat stb. Szóval hamarosan összeomlik az életünk, az emberiség nagy része elpusztul, a túlélők visszasüllyednek valamiféle félbarbár állapotba. Ja, és boldog új évet!