Múltkor a rádióban, csak úgy fél füllel hallgatom, hogy valami kormányzati fószer nyilatkozik: "... a magyar kormány számára prioritás a munkahelyek számának megőrzése, sőt akár emelése is." Mivan? Hová lett az egymillió új munkahely? Már mikor meghallom "népünk bölcs vezérének" hangját, hogy azt mondja "mondjuk ki nyíltan", na, akkor tudom, jön valami mellébeszélés. Mert már az ember gyanakszik, különösen, ha valami "véletlen" nagyon jól jön valakinek, vagy valami egyébként nem igazán érthető. Mit például Jacques Chirac büntetőpere.
A francia elnök, még párizsi polgármester korában sikkasztott. Az 1995-ös elnökválasztási kampányban, pártjának a megválasztásán dolgozó munkatársait fiktív állásokba helyezte el a párizsi városházán, így közpénzből fizették őket. Más peres eljárásokban ezt már bizonyították. Mégis, az ügyészség nem akart vádat emelni, a vád bizonyítását visszautasította. A bíróság előtt gyakorlatilag magánszemélyek és egy korrupcióellenes egyesület képviselte a vádat. Az ügyészség, a vádhatóság (!) folyamatosan kérte a felmentést. A felperes, a párizsi önkormányzat, akit kár ért, miután visszakapta a pénzt (2,2 millió euró, kb. 650 millió forint), visszalépett a pertől. A bíróság előtt egyébként Chirac meg sem jelent. Mert állítólag beteg. A korábban már bizonyított vádakat többször tagadta. A betegsége pedig neurológiai természetű, és a legfőbb tünete, hogy memóriavesztéssel jár. Él bennem a gyanú, hogy szelektíven, kizárólag a sikkasztásra vonatkozó emlékei vesztek el. Megszületett az ítélet is. 2 azaz kettő év felfüggesztve. Lehetett volna 10 év letöltendő, plusz 150.000 euró pénzbírság, de csak ennyi lett.
Most tegyük át ezt számunkra kezelhető nagyságrendek közé, így az egész kisebb és jelentéktelenebb lesz, de figyeljük meg, mennyire elképesztő így is. Tehát képzeljük el, hogy egy iskolaigazgató, a házát építő kőművesbrigádot felveszi állásba az iskolához, fűtőnek, gondnoknak és technikusnak. Kétmillió forintot elsikkaszt így az iskolától. Ez a kőműves vállalkozó adóügyi perében bizonyítást is nyer. De a városi ügyészség nem hajlandó vádat emelni. A szülői munkaközösség elnöke végzi a bizonyítást a bíróság előtt. A védőügyvéd helyett az ügyészség kéri a vád elejtését. A pénz visszakerül az iskolához, így az kéri a per megszüntetését. Az igazgató meg sem jelenik a bíró előtt, azt üzeni, nem tud eljönni, mert fáj a feje, egyébként sem emlékszik semmire. A végén meg kap két évet felfüggesztve. Ugye, semmi feltűnőt nem találunk a történetben.
Már Fecó is mesteri szinten űzi a mellébeszélést. Megkérdem, hogy: "Van valami leckéd, amit még meg kell csinálni?" A válasz: "A napköziben ma mindent megcsináltunk, amit feladtak." Rá kell kérdeznem, hogy az is kész van-e, amit nem ma adtak fel. Naná, hogy van olyan is. Csak azzal meg akarta várni az anyját, mert vele a lecke úgy néz ki, hogy a Kedves szinte lediktálja neki a megoldást. Nálam meg az a menetrend, hogy csinálja meg, ha kész van az egész, akkor megnézem. Ha jó, akkor pipa, ha nem, akkor megjelölöm, melyik hibás, és csinálja újra! Ez ugye kevésbé élvezetes, de tanulni csak ebből fog.
9 megjegyzés:
Itt az ideje, hogy kérdezzek tőled. Normális az, hogy egy ötödikes gyerekkel le KELL ülni tanulni? Konkrétan ez úgy néz ki, hogy nem seggelek mellette átlagosan kettő percenként, akkor nem érti, nyűglődik és vinnyog, hogy szar az egész és nem is érdekli és amúgy is kapja be mindenki, de főleg a tanárok...nyugodt vagyok én, meg szeretem a lányom, de ilyenkor úgy verném nyakon, hogy a taknya legyen a vágány a fejének, mert közben meg hyperintelligens gyerek lenne, ha nem küzdene ellene kézzel-lábbal. Szóval ez noooormááális???
Nem, egyáltalán nem normális. Egy negyedikesnél sem. De hiába magyarázom Katának. Rászoktatta Fecót, hogy úgy csinálja a leckéjét, hogy ő ott ül mellette. Aztán meg velem veszekszik, ha később jön haza, hogy miért nem csinálTUK meg a leckéjét. Mondom, mivel nem a mienk, hanem az övé. Csinálja meg, megnézem neki, hogy jó-e. És ha azt mondja, hogy megcsinálja a leckéjét, akkor nem fogok odaülni a nyakára, és lesni, hogy csinálja-e. Persze a kis piszok, megvárja az anyját, mert az a végén nem bírja már, és ha elég boci szemekkel néz rá, mondja, hogy mit kell írni.
Egyébként a tanítónéni sem teljesen normális, annyi leckét ad fel. A napközist meg a lófarkához kéne kötözni, és végighurcolni a sétálóutcán. Rendszeresen nem csinálják meg a leckét, az meglepő, ha havonta egyszer minden kész van. Amit meg megcsinálnak, át kell nézni utána, mert rendszeresen kipipálja azt is, ami nem jó. Gyakorlatilag tanítónéni a házi feladatot otthonra adja fel, és így a szülőknek kell megtanítani és gyakoroltatni a tananyagot. Mondhatnám, hogy fogalmam sincs, mit csinálnak ezek a tanárok az iskolában, de nem mondhatom. El tudom képzelni, az alapján, ami nálunk is megy.
Szóval igazából nem a gyereket kéne nyakon verni, hanem a tanárát végigrugdosni az után. Ha a gyerek nem érti, utálja és unja a tantárgyat, annak leginkább az szokott lenni az oka, hogy a hozzá nem értő tanára nem ott tart az anyagban mint a gyerek. Rohadtul magyaráz, és nem veszi tekintetbe, hogy nem azért nem értik, mert hülyék, hanem, mert lemaradtak, talán még az előző tanévben. Nem értik, amit mond, mert olyasmire hivatkozik, olyan képletre, ismeretre, akármire, amit a gyerek nem tud. Vagy olyan szakszavakat használ, aminek elfelejtette megmagyarázni a pontos jelentését.
Szóval ki kell deríteni, hol akadt el a gyermek, mi volt az, amit utoljára még értett, és honnantól homály a dolog. Azon a környéken van valami a tananyagban, amit sikeresen átugrott, anélkül, hogy megértette volna. Na, azt kell elmagyarázni neki, aztán onnan sorban mindent, amíg utol nem éri magát. Van, akinél ez 2-3 osztállyal korábbi dolog. De ha ez megvan, hihetetlen sebességgel képesek felzárkózni.
Bele kell szólnom: szerintem az normális, ahogy működőképes a dolog. Gyerek és tanítónénifüggő is.
Ha egyedül nem boldogul ezzel a sok szarral, amit feladnak, akkor le kell mellé ülni. Ez így általában kevésbé unalmas is... nálunk pl. most már néha elhangzik, hogy "nem kell mindig a felügyelet", és akkor nincs is. Ha meg nem érti, szól. És később meg már nem fogja igényelni egyáltalán, hogy odaülj.
Az is teljesen normális, hogy a gyerek meg kézzel-lábbal tiltakozik a tanulás ellen, naná, lenne egy csomó sokkal jobb dolga. De arra vannak különféle trükkök, hogy hogyan lehet megtanítani, hogy hát sorry, de a kötelesség az első, és minél előbb, hatékonyabban és jól megcsinálja, annál hamarabb foglalkozhat mással.
Szerintem ekkora gyerekeknek az még nem bünti, ha a rossz házijáért megkapja a feketét meg a rossz jegyet, az neki a bünti és a kudarcélmény, ha neked nem tud örömet szerezni a jó eredményeivel. És az, hogy erre törekszik, az szorosan összefügg azzal, hogy együtt dolgoztok bizonyos mértékig. Az pedig, hogy később neki magának legyen fontos, egy következő lépcsőfok szerintem.
MELLESLEG Ancsának teljesen igaza van, a tanító nénik egy részét jól fel kéne képelni, mert szart sem csinálnak - az egész, amit fentebb leírtam, természetesen az ő dolguk lenne. De hát..... Senki nem akarja, hogy a kölyök szívjon hülye tanarak miatt.
Egyet értve minden előttem szólóval, hozzátenném: a hagyományos iskolákban olyan a tanterv és a tananyag, hogy az a normális, ha a gyerek szervezete tiltakozik ellene. Mindent megtesznek,hogy a kölyköt leszoktassák az önálló gondolkozásról. Nyilván vannak olyan tanárok, akik mindent megtesznek, hogy meghagyják a mentális szabadságot, de olyanok a követelmények, hogy ez nagyon nehéz.
Bár meggyőződésem, hogy ez nem "normális", nálunk is így megy, amint írtam is. A gyerek a legkisebb ellenállás irányába tolja a dolgokat. Az anyja meg kapható rá. Szerintem a lecke a gyerek önálló munkája kell legyen. A házi feladat szintje olyan, hogy azt tudni kell megcsinálni. És Fecó esetében ráadásul nem egy gyenge-közepes tanulóról van szó, hanem az osztályelsőről. Tehát az, hogy nem tudja az vagy kamu, vagy a tanítónéni nagyon elnézte az osztály tudásszintjét, és ez nem derül ki neki, mert mindenkinek a szülei csinálják meg otthon a háziját. :)
Tehát összefoglalva, a gyereknek nyújtott segítség az nem úgy kell kinézzen, hogy leülök mellé, és megoldom "vele" (=helyette) a feladatot, hanem, hogy ellenőrzöm a munkáját. Ha nem tudja, hogyan kezdjen hozzá, akkor vegye elő a füzetét, könyvét, munkafüzetét, mert ilyet jópárat meg kellett már oldjanak. Hogy nyafog, és nincs kedve hozzá? Hát basszus, nekem sincs kedvem reggel, sötétben, hidegben, hóban, szélben elmenni itthonról dolgozni. A lecke az nem kívánság műsor, csinálja meg, és szokjon hozzá, hogy meg kell csinálni, mert az élet ilyen. Nem lehet ellazázni.
A dologhoz persze a mi esetünkben szorosan hozzá tartozik, hogy semmilyen kapcsolatom nincs az iskolájával (nem lustaságból, hanem nekem ott "nincs semmi keresnivalóm") így az előmenetele a sulis dolgai csak abból derül ki számomra, amit ő elmesél. Másrészt kéthetente hétvégeken vagyunk együtt csak és még ez a rövidke idő java is leckeírással, verstanulással, olvasmányokkal és hasonlókkal telik el. Bevallom, még nekem is nehéz visszafognom a hőzöngést ilyenkor.
Remélem hamarosan rosszabbra fordulnak a dolgok, és nap mint nap, ezzel kell majd küzdened. :) Vicc nélkül, rá kell nevelni, szorítani a gyerekeket az önállóságra. Hogy ha valaki már "nagy", az nem csak azt jelenti, hogy nem kell megfogjad a kezét az utcán, amikor az osztálytársai is látják, hanem azt s, hogy felelősséget vállal a saját dolgaiért. Esetleg olyan dolgokért is, melyek nem közvetlenül tartoznak hozzá. Mondjuk a szőnyeg porszívózása meg ilyesmi. De a leckéje, meg a cipőjének a tisztítása az feltétlen.
Na és a gatyájának/bugyijának a szennyesbe dobása! :):):)
Meg a zoknikat is! És a tányért, ha evett belőle, legalább a mosogatóba tegye be! Ha kibontott egy gabonás jóreggelt falatot, a papírját ne az asztalra, hanem a szemetesbe tegye! Az ajtókat csukja be, a villanyt oltsa le maga után! A táskáját vigye fel a szobájába, nem hagyja láb alatt! Ha már a fején át húzza le a gombos inget, legalább a trikóját, pólóját vegye ki belőle, mert ha együtt marad a mosásban, teregetéskor marha sokat kell vacakolni vele! Hirtelen ennyi, de még biztos lenne, ha törném a fejem. :)
Megjegyzés küldése