Homofóbia

Tegnapelőtt a facebookon, egy zárt csoportban, ami elsősorban (de nem kizárólag) nőknek lett létrehozva Varga István elhíresült parlamenti felszólalása nyomán, tehát erősen feminista érzelmű, a nők problémáira érzékeny közegről van szó, Szabi kitett egy felhívást, hogy zárt csoport indul LAK = Leszbikus Anyukák Klubja néven, azzal a céllal, hogy "közösséget teremtsen azoknak, aki elszigetelve és támasz nélkül élnek egy vagy több gyerekkel, hogy beszélgethessenek és segíthessenek egymásnak. Bárki csatlakozhat – előzetes leinformálás után – aki érintett, akit érdekel, aki úgy érzi, tud segíteni. Nem feltétel a leszbikusság és az anyaság. Az érdeklődők írhatnak Szabinak a Facebookon https://www.facebook.com/szabildo vagy e-mailt: szabildo@gmail.com" Erre érkezett egy komment, hogy a leszbikusság magánügy, és ezt zárt ajtók mögött kéne inkább intézni. Nekem persze rögtön eldurrant az agyam.

Azt írtam válaszként: "A leszbikus szex az, ami magánügy (nem azért mert leszbikus, hanem mert szex), de a gyereket nevelő anyák, a segítségre szoruló nők támogatása nem magánügy.A homofóbia viszont magánügy, légy szíves intézd otthon, zárt ajtók mögött, nem illik az ilyesmi közösségi oldalakra! :)" Persze ez így pontatlan, mert a "magánügy" ebben a kontextusban nem azt jelenti, hogy nem kell vele a közösségnek foglalkoznia, hanem, hogy nem a nyilvánosság elé való. De az előttem hozzászóló már ilyen értelemben használta, és így én is. Szótári értelemben a homofóbia csak addig magánügy, amíg zárt ajtók mögött marad, amíg valaki otthon (magában) tartja, és nem viszi ki nyilvánosság elé. Ha ezzel mások jogait, érzékenységét sérti, akkor már nem magánügy.

Persze felmerülhet, hogy a homofóbok érzékenységét meg az sérti, hogy egy közösségi oldalon leírva meglátják a "leszbikus" szót. A leszbikus szóval az olyan nőket jelöljük, akik nőkhöz vonzódnak. Manapság már "nem illik", hogy ez bárkit is zavarjon. Ugyanúgy, ahogy az sem illik, hogy valakit zavarjon, ha egy fehér bőrű lány egy fekete vagy egy cigány fiúval jár. Most jöhet valaki azzal, hogy hát a Biblia szerint ez borzasztó fertelmesség, és egy mélyen hívő keresztény jogosan háborodik fel. No de a Biblia szerint szombaton dolgozni még nagyobb szörnyűség, ennek a tilalma még a tízparancsolatba is bekerült, azon mégsem háborognak ennyire. És vannak olyan "fajvédő" mozgalmak is, melyeknek a tagjai a fehér-fekete, magyar-cigány párokat is ilyen fertelmességnek tartják. Akkor nekik is igazuk van?

Régen "igazuk" volt, amennyiben ez alatt azt értjük, hogy a társadalom, a többség normáit az ilyesmi sértette. Az USA-ban, a polgárháború előtti délen, egy fekete rabszolga férfit, ha rajtakaptak egy fehér nővel, meglincselték. Mert embernek sem tartották, a rabszolga az állatnál, mondjuk egy telivér lónál, kevesebb volt a szemükben. Rettenetes dolognak tartották, és kegyetlenül megtorolták, ha az "állatok" ilyesmit tettek, és "beszennyezték" az asszonyaikat. A középkori kereszténység is üldözte a homoszexuálisokat, mert Isten elleni véteknek tekintették az azonos neműek közti szexet. De azért ma már ennél felvilágosultabbak vagyunk. A betegeken nem vágunk eret, nem gondoljuk, hogy a gyakori mosakodás terjeszti a betegségeket, tudjuk, hogy a Föld nem lapos, nem a Nap kering körülötte.

Aki valami elavult, torz erkölcsiséghez vagy idejét múlt, ostoba nézetekhez ragaszkodik, azt maradinak, ostobának, vaskalaposnak tartjuk. Ez még nem büntetendő, csak lesz egy véleményünk az illetőről. Ha viszont ezeket a nézeteket hangoztatva másokat megsért, gyűlöletet kelt, erőszakra uszít vagy erőszakos cselekedeteket követ el, az már a törvénybe is beleütközik. Miközben a homoszexualitás nem sért törvényt. Tehát a társadalom hivatalosan elfogadott normái szerint a homoszexualitás nem deviancia, nem szégyenletes, nem elítélendő, a homofóbia viszont az. Ez a hivatalos norma, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki így is gondolja. Lopni sem szabad, és azzal sem ért egyet mindenki. De azért nehogy már a betörőknek álljon feljebb, és tiltakozzanak, ha a vagyonvédelem nyilvánosságot kap!

Egyébként a homofóbia nem is jó kifejezés, mert nem feltétlen "fóbiáról" van szó. Lehet olyan, hogy valaki tényleg betegesen retteg a melegektől. Ha arachnofóbiája van, a pókoktól iszonyodik, és ha lát egyet, ordítva elrohan, vagy agyonüti, akkor azt mondjuk rá, hogy kicsit furcsán viselkedik. Akinek kinofóbiája van, retteg a kutyáktól, és elszalad az utcán a palotapincsi elől, azt kiröhögjük, ha viszont megmérgezi a szomszéd kutyáját, akkor bíróság elé állítjuk. Sőt, olyan is van, aki (szintén bibliai alapon) a 666-os számtól retteg, ezt hexakosioihexekontahexafóbiának hívják. Azért ez már az a kategória, amivel nem ártana, ha orvos is látná az illetőt. Na most, ha valaki a homoszexuálisoktól retteg, amíg csak kerüli őket, és kikapcsolja a tévét, ha a Fiúk a klubból megy, az szintén csak a homlokráncolást kiváltó furcsaság kategóriája, de ha az utcán megijed vagy öklét rázva kiáltozik, mikor melegnek tűnő személyt lát, akkor azért orvoshoz kéne küldeni, ha pedig kezet is emel valakire, akkor meg börtönbe.

De leggyakrabban nem fóbiáról van szó. Hanem arról, hogy valaki azt gondolja magáról, ő az aki tudja, hogy mi helyes és mi jó, és küldetésének érzi, hogy ezt másokkal is tudassa, esetleg rájuk is erőltetné az elképzeléseit. Ennek is van neve a terápiás gyakorlatban, megalománia meg nárcisztikus személyiségzavar, mikor valaki a saját fontosságát, a nézeteinek a jelentőségét alaposan túlbecsüli. Az is megesik, hogy valaki elégedetlen az életével, és nincs tehetsége, esze, de még csak szándéka sem, hogy ezen oly módon változtasson, hogy alkalmazkodik a környezetéhez, és inkább azt várja, hogy majd a világ idomul az ő elvárásaihoz, és amikor ez nem következik be, gyűlölni fog mindent és mindenkit, akit valami miatt hibáztatni tud. És ez nem nehéz neki, mert naná, hogy a bevándorlók, a feketék, a homokosok, a zsidók, a cigányok, az ebtenyésztők, a filatelisták (már ha tudja, hogy ez mit jelent), a másik focicsapat szurkolói, a balkezesek, a vöröshajúak stb. tehetnek mindenről.

Persze meglehet, hogy a homo-fóbia mégiscsak jó kifejezés, ha nem a homo-szexuálisokkal, hanem az emberekkel szembeni (homo = ember latinul) elutasítást értjük alatta. Mintha lett volna rá valami kutatás, de felmérések nélkül is gyanítható, aki a homoszexuálisokkal szemben elutasító, az más embercsoportokkal szemben is kirekesztő magatartást tanúsít. Aki utálja a melegeket, az a bevándorlókat, a feketéket, a zsidókat, a cigányokat, az ebtenyésztőket, a filatelistákat (már ha tudja, hogy ez mit jelent), a másik focicsapat szurkolóit, a balkezeseket, a vöröshajúakat stb. se fogja szeretni.

Hát, ne szeresse őket. Az nem lehet elvárás mindenkivel szemben. (Csak megemlíteném, hogy a keresztényekkel szemben bizony elvárás. Aki kereszténynek hiszi magát, annak az a minimum, hogy felebarátja mellett az "ellenségét" is szeresse. Egy keresztény nem tehet kivételt, szeretnie kell mindenkit.) Az viszont ma már elvárás, hogy a nyilvánosság előtt senki se fejezze ki egyetlen kisebbség tagjaival szemben se az elutasítását csak azért mert az illető egy adott csoporthoz tartozik. Mert ez már sérti a társadalom normáit. A tolerancia elvárás. Törvény írja elő, hogy a hovatartozása miatt senkit nem illik piszkálni.

Ezt értem az alatt, hogy a homofóbia zárt ajtók mögé való. Ha egy homofób otthon a tévé előtt ülve nézi a híradóban a melegfelvonulás képeit, és mocskosbuzizik, meg undorodva köp egy turhásat a saját nappalijának a szőnyegére, az engem nem zavar, nem is tudok róla, és megengedhetőnek tartom, mert ez belefér a vélemény szabadságába. Ha kocsmában összedugja a fejét a hasonszőrű haverjával, és halkan szidják a buzikat, az is elmegy. (Ha látom őket, még mosolygok is rajtuk. Két helyes srác összebújva? Milyen aranyosak.) A véleménynek a kinyilvánítása onnantól nem szabad, hogy az másoknak a jogait csorbítja.